Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.
Ülésnapok - 1901-101
lOi. országos ülés 1902 április 26-án, szombaton. 95 rendeletek törvényhatósági jóváhagyást nyertek és a pályázatok legnagyobb része akkép hirdettetett, hogy a niagánmunkálat joga megilleti az illetőt, akkor Magyarország jegyzői karát zugirászokkal és a zugirászattal egyidőben említeni legalább is meggondolatlanság, már csak azért is, mert hiszen nemzeti nyelvünk tisztaságának őrei tulajdonképen ők voltak, Méltóztassanak csak visszagondolni és megnézni azokat a régi aktákat, a melyek a múltból szólnak. Sokkal tisztább azoknak a nyelvezete, mint az idegen szavakkal megrakott mai fogalmazványok. Jegyzőink a múltban mindig oda törekedtek, hogy azon a nyelven Írjanak, a melyen a nép beszél, hogy jgy megértsék egymást. Én a magam részéről indokoltnak látom, hogy a zugirászat korlátoltassék, a mai állapotok feltétlen követelményének tartom azt is, hogy a jegyzők a magánmunkálatok teljesítése alól felmentessenek. Azonban két körülménynyel kell számolnunk, az egyik az ő jogosult igényeiknek méltányos kielégítése, a másik, a mely ennél sokkal fontosabb a köz szempontjából, az, hogy gondoskodjék a törvényhozás, miszerint akkor, midőn a jegyzők a magánmunkák teljesítése alól felmentetnek, annak a népnek ott kint legyen megbizható, felelősséggel tartozó, hozzáértő közege, a kihez megnyugvással fordulhasson csekély díjazás ellenében az ő magánjogi ügyeiben szükséges munkálatoknak teljesítése czéljából. Az igen t. igazságügyminiszter ur tegnapi felszólalásában, bizonyára azért, mert az idő nagyon előrehaladt, nem szólott a katonai bíráskodás kérdéséről és a konstantinápolyi konzuli főtörvényszékről. A katonai bíráskodás kérdése minket kettős szempontból érdekel. Az egyik szempont az, hogy azoknak az állampolgároknak, a kik katonai kötelezettségük teljesítése végett beszólittattak, magánjogi viszonyai az általános, a ezivilis jogszabályok alá tartozzanak, sőt azon cselekményeik is, a melyek büntetést vonnak maguk után, de nem katonai szolgálatra vonatkoznak, a büntetőtörvény szerint sújtassanak a polgári fenyítő bíróság által, és nem a katonai hatóság által. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) A másik szempont az, hogy az a régi katonai büntetőjog, a melynek alapján ma a katonai szolgálati cselekmények büntettetnek, helyeztessék Magyarországra nézve hatályon kívül és itt is a vádelv és a védelem joga biztosíttassák és hozassék be. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A mi a konstantinápolyi konzuli főtörvényszék kérdését illeti, méltóztatnak azt tudni, hogy midőn a konzuli bíráskodásról szóló törvény 1891-ben megalkottatott, maga az igazságügyi bizottság hangsúlyozta, hogy ennek Ausztriával való együttes intézése tulajdonképen sérelem a magyar igazságszolgáltatás szuverenitásával szemben. Azonban mégis meghajolt a gyakorlati szükséglet előtt a törvényhozás, mert azt a felvilágosítást kapta a kormánytól, hogy a konzuli állások szervezetével szemben nincs azon helyzetben, hogy a Magyarországot e tekintetben méltán megillető jogot a maga teljes érvényében juttassa kifejezésre. Lett volna idő, hogy azok a konzuli állások akként szerveztessenek, a mint az Magyarország érdekeinek, jogainak, önállóságának megfelel. Maga a törvény hét év múlva léptettetett életbe, daczára annak, hogy hatályát mindössze 10 évre szabták meg. Most már azt kérdem az igen t. miniszter úrtól, hogy vájjon megfontolás tárgyává tette-e azt, hogy mikor az életbeléptetéstől számított 10 év lejár, akkor a konzuli bíráskodás Ausztriától teljesen függetlenül ezen törvényhozás által Magyarország érdekeinek teljesen megfelelően szabályoztassék ? És kérdem különösen azt, hogy gondoskodott-e az igazságügyminiszter ur, hogy a magj r ar nemzetet megillető nemzeti nyelv és czimer az ott hozott ítéletek alkalmával a maga törvónybizsositotta jogaiban érvényesüljön ? (Tetszés a szélsöbaloldalon.) Arra kérem ezzel kapcsolatban az igazságügyminiszter urat, hogy méltóztassék előterjeszteni együttesen azokat a jogszabályokat, a melyek a magyar állampolgároknak nem itteni polgári viszonyaira vonatkoznak, hogy azokat ne csak a törvényhozás, de a nyilvánosság utján minden állampolgár ismerje, (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Mert az mégis képtelenség, hogy még jogi tanácscsal is alig-alig lehet szolgálni a külföldön a konzuli bíróságot igénybevenni szándékozó magyar állampolgároknak, mert hiszen teljesen ismeretlenek azok a szabályok, a melyek alapján ott az ítélkezések történnek, (ügy van! a szélsöbaloldalon.) A curiai bíráskodásról szóló törvényre vonatkozólag az igen t. igazságügyminiszter ur még mindig tartózkodó álláspontot foglal el, bár elismeri, hogy bizonyos irányban módosításra van szükség. Hát kétségtelen, hogy magában a törvényben, különösen azért, mert annak némely intézkedései nem elég világosak, nem elég kimerítők, hiba van; de hogy ezt a hibát megfelelő módon szanálhassa a törvényhozás, én azt gondolom, kell, hogy az igazságügyminiszter ur gondoskodjék arról, hogy az azon törvény alapján meghozott curiai ítéletek hiteles alakban egész kiterjedésű indokolásaikkal együtt a házzal közöltessenek és nyilvánosságra hozassanak azért, hogy a szakköröknek is mód és alkalom nyújtassák arra, hogy bírálataikat megfelelő irányban kifejezésre juttathassák és igy a törvényhozásnak segédkezet nyújtsanak arra, hogy ezt a kérdést annak idején alaposabban ítélhesse meg és bírálhassa el, s ne ugy, mint az a törvény megalkotásakor történt. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A perköltségek apasztására vonatkozólag a t. igazságügyminiszter ur nagyon sok irányban tett kijelentést, a melyet azok, a kiket sorsuk
