Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.
Ülésnapok - 1901-82
86 82. országos ülés 1902 április 3-án, csütörtökön. mint azelőtt. Tessék szigorúbb törvényt hozni, a törvényt revizió alá venni és a megrendelések gyűjtése tilalmának ilyen módon való kijátszását megakadályozni. (Élénk helyeslés a néppárton.) Azon összeget, t. ház, a mely iparfejlesztésre fel van véve, nem sokallom, ellenkezőleg keveslem és ha nézzük Ausztriát, — nem akarom a statisztikai számokat felsorolni — és látjuk, hogy ott négyszer-ötször annyit áldoznak iparfejlesztésre, akkor, azt hiszem, valamennyien egyetértünk abban, hogy bizonyos mértékben nem lépéssel, hanem ugrással kell haladnunk, hogy elérhessük legalább azt a haladást, a melylyel némikép orvosolhatjuk a jelen tarthatatlan helyzetet. A hozott áldozat különben visszatérül pénzben, visszatérül független exisztencziákban. Az államra nézve a legfontosabb, hogy minél több biztos alapon nyugvó exisztencziája legyen. (Helyeslés a baloldalon.) Kénytelen vagyok itt az iparpártolásról egy esetet felhozni. Fáradságot vettem magamnak és kimentem a Váczi-uton levő magyar műhely- és raktártelep megtekintésére. Megnéztem, körüljártam és kerestem benne a kisiparosokat. Hiába kerestem, mert csak hármat találtam az egész óriási telepen. Egy éve van ott ez az intézmény és három iparos lézeng benne. Volt egy negyedik is, az táskákat csinált a gyermekeknek az iskolába, de félév múlva, nem tudván kifizetni az óriási magas házbért — és erre még visszatérek — kénytelen volt otthagyni. Ott maradt varrógépe, az ott rozsdásodik; tehát sem ő, sem más nem veszi hasznát. Méltóztatnak tudni, minő teher hárul ebből az országra? Tudtommal tiz évre szól a szerződés évi 30.000 korona segélylyel. Hát évi 30.000 koronát kap nem ez a műhelytelep-részvénytársaság, mert az csak fikezió, hanem a magyar villamossági részvénytársaság, mert ennek a telkén van az egész építve, ezé az egész adminisztráczió, r innét van ellátva fűtés és villamos erővel stb. Évi 30.000 korona szubvencziót kap tehát ez a társaság az államtól és három műhely van elfoglalva. Nessi Pál: Ez egy kis panama! Major Ferencz: Évenkint hány derék magyar iparost lehetne 30.000 koronával józan és okszerű felhasználás mellett segélyezni? Hányat lehetne megmenteni a bukástól ezzel az összeggel? A villamostársaság r mit törődik azzal, van-e benne lakó, nincs-e? Érdekes, hogy bár a kisiparosok érdekében lett ez a telep felállitva, mégis a pinczében négy korona 50 fillért fizetnek egy kvadrátméter területért, a földszinten 5 koronát, az első emeleten 5 1 / 2 koronát, a második emeleten 6 koronát. így egy kis műhely szoba annak a kisiparosnak legalább 250 forintjába kerül. Kérdezem azoktól, a kik ismerik a kisiparosok sorsát, hogy képes-e az a kisiparos arra, hogy odakünn lakást tartson családja, segédje és inasa számára és azonkivül 250 forintot fizessen a műhelyért. Ha esetleg gépeket szerez is be magának, vagy az állam gépet bocsát is rendelkezésére, a villamos erőt az a kisiparos megfizetni tartozik. Minderre az a kisiparos képtelen. Ily körülmények között csaknem bizonyos, hogy az a három iparos is meg fog onnan szökni; az az épület üresen fog állani és mi hiába fizetjük évente a 30.000 koronát, a melyet nagyon hasznosan lehetne a kisiparosok czéljaira fordítani. Maga az épület nagyon szép; sőt nagyon is fényes, de mindez nem elég az iparpártoláshoz, mert egy közműhelynek a kellékei egészen mások. Hiszen van itt egy másik közműhely is, a melyet szintén ismerek, de ott az árak a kisiparos anyagi erejéhez mértek, nem mint az emiitett közműhelyben. Nem tudom, mi juthatott eszébe a kormányzatnak, hogy a villanyossági társasággal ily szerződést kötött; mert 30.000 korona nem kis összeg a sárba dobni. (Helyeslés a bal- és a szélsobáloldálon). Kérem az igen t. miniszter urat, tegye lehetővé, hogy abba a műhelybe egy kisiparos betehesse a lábát, mert a mai árak mellett ez lehetetlen. Még csak a házi-iparra vonatkozólag kívánok egypár szót szólani. Én mindenesetre pártolom azon t. képviselőtársam nézetét, a ki a házi-iparban a kivándorlás hathatós ellenszerét látja és ezért kívánja azt felkarolni, de azért teljesen nem osztom felfogását, mert a háziiparnak az a hivatása, hogy akkor foglalkoztassa a népet, a midőn más munkát nem talál; hogy továbbá az elbetegedett, vagy megöregedett családtagokat foglalkoztassa, a. mely munka mellett kisebb munkabérek is elégségesek. A háziipar fejlődésének legnagyobb akadálya az, hogy a vásárolni akaró ezen ipar termékeit csak közvetlenül a készítés helyén szerezheti meg. Felhívom a t. miniszter urnak figyelmét arra a külföldön elterjedt szokásra, hogy az egyes vasúti állomásokon az illető vidéken készült specziális háziipari czikkek árusittatnak, a mi lehetővé teszi, hogy az idegen, sőt a hazai utasok is a vonatnak az állomáson való időzése alatt ezen czikkekből emlék-bevásárlásokat tehessenek. A vasúti állomásainkon lévő trafik-üzleteket lehetne erre a czélra felhasználni, hogy ezekben legyenek az illető vidéken divó házi-czikkek kaphatók. Én magam is ugy jártam, mikor Erdélybe mentem, venni akartam varrottast és egyéb székely háziipari dolgot, de még a városokban is nehezen kapható, annál kevésbbé a vasútnál. Ez igen egyszerű dolog, s a házi-ipar támogatására igen czélszerü, hogy a vidék háziipar-termékeit állomásokon lehessen kapni. Ezt a praktikus dolgot ajánlom figyelmébe a t. miniszter urnak. Nem szándékozom tovább igénybe venni a t. ház szives figyelmét. Az idő már úgyis előrehaladt, azért befejezem beszédemet, minthogy még úgyis lesz alkalmam a többi tételeknél felszólalni. Kérem a t. miniszter urat, hogy a miket a kisiparra vonatkozólag mondtam, legyen szives és igyekezzék megvalósítani, mert ez tulajdonképen létérdeke a magyar iparos osztálynak, a
