Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.
Ülésnapok - 1901-82
76 #2. országos ülés 1902 április 3-án, csütörtökön. volna tőle, mert röviden csak egy kérdéssel válaszolt az egész statisztikára: azzal, hogy mit keresnek itt azon évek, melyek deficzittel végződtek ? Reá mutattam, hogy . . . Sándor Pá!: Bocsánatot kérek, nem azt mondtam! Tessék csak idézni. Rubinek Gyula: Kérem, nag} r on szívesen, (Olvassa): »Most áttérek Rubinek Gyula t. képviselőtársam statisztikájára. U 189 7-ben irta c czikket, mikor már tudta, hogy mindez megtörtént, midőn a statisztikai adatok már előtte feküdtek. 0 most azt mondja, hogy 1897-ig működött az őrlési forgalom, 1898-ban azonban már nem működött, akkor már nem volt kivitel.* — Megjegyzem, hogy ezt nem is mondtam. — »Hát hogy lett volna kivitelünk, mikor bevitelre szorultunk? Ez a kérdés, hogy lehet kivitelről beszélni akkor, a mikor 22 millió hektoliter termésünk van?« T. kéj^viselőház! Kivitelről mindig lehet akkor beszélni, a mikor bevitelünk van. A malmok nem a belföldi fogyasztásra hozzák be a búzát, hanem a kivitel szempontjából. És a malmok nem arra hivatottak, hogy a belföldi forgalmat fedezzék — arra való a kereskedelem — hanem arra, hogy behozzák a vámmentes búzát, azt őröljék meg és vigyék ki liszt alakjában a külföldre. Már most én ezzel a statisztikával beigazoltam azt, hogy az őrlési engedély fennállása alatt két dolog történt. Akkor, a mikor nem voltak rossz éveink, az őrlési engedély csökkentette a mi lisztkivitelünket, illetőleg kiviteli többletünket; mikor pedig deficzites éveink voltak, akkor nem dolgozta fel a mi behozatali többletünket; mindkét esetben tehát károsan hatott. Károsan hatott pedig azért, mert spekuláczióra használták ki a malmok az őrlési engedélyt és nem arra. a mire tulajdonképen szolgált, hogy segélyével a külföld terményeit feldolgozzák. Azt mondja a t. képviselőtársam, hogy az áralakulás bizonyítja az őrlési engedély előnyös voltát. Ez egy állítás, melyet ő csak azzal bizonyít, hogy ép akkor volt őrlési engedély, mikor a búzaárak emelkedtek. Én mással bizonyítottam be beszédemben és czikkemben is az árak emelkedését, a mi sokkal természetesebb: t. i. a kereslet és fogyasztás emelkedésével. T. képviselőtársamnak adatait idézem, a ki azt mondja, hogy 1887-től 1890-ig és 1891-től 1894-ig a magyar búzatermelés ötmillió métermázsával emelkedett. Én még tovább megyek; beleveszem a rozsot és a kukoriczát is, a melyek mint pótló anyagok szerepelnek akkor, ha rossz a búzatermés, és beleveszem Ausztria termelését is; hiszen Magyarország gabonatermelését nem lehet a nélkül kombináczióba venni. S akkor azt találom, hogy az idézett első négy esztendőkben 152 millió hektoliter termés mellett a kiviteli többletünk volt a három czikkben 5,100.000 métermázsa, a négy következő esztendőben pedig volt a termés 168'7 millió hektoliter, tehát 16'7 millió hektoliterrel több, kiviteli többletünk pedig csak l'l millió métermázsa. De kivitelünk főképen búzában és lisztben volt, mert a rozs- és kukoriczából a nyolez év alatt nem vittünk ki többet 5,000.000 métermázsánál, az őrlési forgalom betudásával. Ennek természetes következménye kellett, hogy legyen, hogy a fogyasztás emelkedésével az árak is emelkedjenek. És el nem vitatható tény az, hogy az áremelkedést nem az őrlési engedély idézhette elő; mert akkor ezt a 16*7 millió beltermelési felesleget az őrlési engedélynek kellett volna valahogy eltüntetni. De nemcsak ezt nem tüntette el, hanem azt sem tüntette el, a mit behoztunk, mert itt fogyasztottuk el legnagyobb részben. Azt is mondta t. barátom, hogy a fekete liszt ára az utóbbi időben a múlthoz képest emelkedett. Hát, t. ház, az őrlési engedélynek tényleg csodálatos hatása van és ez abban nyilatkozott meg, hogy megdrágította a búzát és csökkentek a lisztárak is. Holott én beigazoltam azt épen előző beszédemben, hogy a búzaárak épen a legutolsó évben az őrlési engedély eltörlése daczára is sokkal magasabbak voltak, mint a külföldi paritás és illetőleg magasabb volt a különbség, mint akkor, mikor az őrlési engedély fennállott. Tehát ez nem tulajdonitható az őrlési engedélynek. De az olcsó liszt sem tulajdonitható annak; mert ha, a mint ő állította, az őrlési engedély ideje alatt olcsó volt a fekete liszt, akkor ennek a logikus következménye az, hogy a gabona-védvám nem érvényesült a malmok spekulácziója folytán; mert a liszt-produkezió legnagyobb része lévén a kenyérliszt, ha ezt a malmok az őrlési engedély folytán voltak kénytelenek olcsón értékesíteni, akkor ez ennek logikus következményeként, visszahatással volt a búzaárakra, s így a védvám nem érvényesült, mint érvényesült azóta, hogy a védvám hatását nem lehet befolyásolni a spekuláczióval. Már most, t. ház, felpanaszolja a t. képviselőtársam azt is, hogy Romániába megy ki a magyar búza. Hát én ezt először nem tartom oly nagy szerencsétlenségnek; másrészről pedig ha ez igy van, ez ujabb czáfolat a malmok azon állítására, a melyet a 90-es években velünk szemben állítottak, hogy a román búzára azért van szükség, mert a magyar búza minősége csökkent és csak a maiteri eljárás folytán tudják a versenyképességet fentartani. Ez a legjobb czáfolat erre, mikor a románok idejönnek és kiviszik a mi jó minőségű búzánkat, hogy oly lisztet tudjanak előállítani, a milyent mi állítunk elő. Szemünkre veti továbbá a t. képviselőtársam nekünk, mint agráriusoknak azt is, hogy mi az őrlési engedély kérdésében az osztrák agráriusokkal ez irányban működtünk. Hát csodálkozom azon, t. ház, hogy t. képviselőtársam épen most veti ezt nekünk sze-