Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.
Ülésnapok - 1901-80
80. ORSZÁGOS ÜLÉS 1902 márczius 24-én, hétfőn, gróf Apponyi Albert elnöklete alatt. Tárgya: Tisza Kálmán elhunytának bejelentése. — A jegyzőkönyv hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak: Széll Kálmán, Lukács László, Horánszky Nándor, Darányi Ignácz, Cseh Ervin. (Az ülés kezdődik cl. e. 10 órakor.) Elnök: T. ház! Az ülést megnyitom. (Halljuk ! Halljuk!) A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Szőts Pál jegyző ur, a felszólalni kívánókat jegyzi Dedovics György jegyző ur. T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk!) Megrendítő gyászjelentést kell a háznak tennem; be kell jelentenem annak a férfiúnak halálát, a ki évtizedeken át e képviselőház vitáinak egyik legerősebb harczosa. az alkotmány helyreállítását közvetlenül megelőzött időkben a nemzeti ellentállás egyik vezető egyénisége, az alkotmány helyreállítása után a legnagyobb ellenzéki párt vezére, utóbb hosszú évekig az ország miniszterelnöke, belügyminisztere, majd pénzügyminisztere, a parlamenti többség bizalmának letéteményese és igy e háznak vezére volt: Tisza Kálmán halálát jelentem. Bizonyára nem várja tőlem senki ebben a pillanatban az elhunyt kiváló férfiú politikai működésének méltatását. E működés történeti arányai áttörik azt a keretet, a melyben ma meg kell maradnom, történeti szempontokat követelnek a bírálattól és ki az közülünk, a ki mondani merné, hogy Tisza Kálmánnal és korszakával szemben már ma fel tud emelkedni a történelmi elfogulatlanság magaslatára? A kortársak közt alig volt, a ki oly nagy mértékben bírt a kiváló férfiaknak, a született vezéreknek ama jellemző tulajdonságával, hogy rajongásig menő bizalmat és ragaszkodást tudnak maguk iránt felkölteni; a hol pedig ez a tulajdonság megvan, ott annak hatása szükségszerükig érvényesül az ellentétek élességében is. És az a küzdelmes pálya, a mely csak az imént jutott befejezéséhez, nem lett volna hatásaiban olyan nagy, a milyen tényleg volt, ha már elsimultak volna azok a hullámgyürük, a melyeket e pálya emlékezetes harczai a közérzületben a trón környezetétől a legszegényebb kunyhóig vontak, ha a politikai vita kegyeletteljes elnémulását átmenet nélkül követhetné a történelem megszólalása. Volt azonban egyéniséségének egy alapvonása, a mely, mikor megnyilvánult, arra az órára egyesíteni tudta az összes kedélyeket: e vonás az izzó fajszeretet, a magyarságnak az a rajongó szeretete, a mely összes jeleseinknek közös tulajdonsága, hogy ugymondjam: ismertetőjele és a nemzetre gyakorolt hatásuknak feltétele, (ügy van! Ugy van! a jobboldalon.) És valamint e szeretet lángjában gyakran összevegyültek mindnyájunk érzelmei, ugy e láng világosságánál adjuk át Tisza Kálmán emlékét az utókornak, és közös mély megindultsággal álljuk körül azt a ravatalt, a melyben egy fényes elme, egy nagy nemzeti erő, egy történelmi egyéniség pihen örökre. Ezek után indítványozom, hogy a ház e kiváló tagjának elvesztése feletti fájdalmát jegyzőkönyvileg örökítse meg, (Helyeslés.) az elhunyt családjához az elnökség utján részvétiratot intézzen, ravatalára ugy itt Budapesten, mint a geszti családi sírboltban koszorút tegyen le, a budapesti gyászszertartáson testületileg résztvegyen, a családi sírboltba való temetésnél pedig magát küldöttségileg képviseltesse. (Helyeslés.) Ha ezekhez hozzájárulni méltóztatnak, a küldöttség vezetésére Tallián Béla alelnök urat kérjük fel, a küldöttséget pedig az erre jelentkező képviselőkből alakítjuk meg. (Helyeslés.) A miniszterelnök ur kivan szólani. Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Mély megilletődéssel hallgattam végig azokat a szép, kegyeletes és
