Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-97

474 97. országos ülés 1902 április 22-én, kedden. nem megy fel a fizetése. Pedig a 20. §. értel­mében a régi segélyből mindig annyira lesz igénye, a mennyi 1600 koronából hiányzik a fizetéshez, hozzászámítva a kongruát. Ezt pó­tolja a régi segély; ha a kongnia megközelíti az 1600 koronát, pl. ha a fizetés és a kongnia 1500 korona, akkor a régi segélyből 100 korona illeti. Ez a végzés azt mondja: ha már annyit kap valaki kongruában, a mennyit kapott a régi segélyből, akkor a régi segély megszűnik, habár a fizetés az 1600 koronát nem is éri el. Épen azért, mert a t. minisztériumban be­látták, hogy az első felfogás hibás volt, remé­lem, be fogják az illetők látni, hogy a második felfogás is hibás, és a t. miniszter urnak ma­gyarázata szerint 1600 koronáig kell mindazon lelkészeknek a fizetését kiegészíteni, kiknek kon­gruája és fizetése nem megy el 1600 koronáig. Ezt következtetem abból is, hogy azóta is kö­vetkezetesen felveszi a t. miniszter ur az elő­irányzatba szükséges összeget. Előirányoztatott erre 1899-re 500.000 korona, 1900-ra 500.000 korona, 1901-re 500.000 korona, 1902-re 600.000 korona, holott megfordítva volna most már. En­nek magyarázatát nem tudom, minthogy a kon­gnia emelkedett, a régi segély leszállhat, a kilenczedik évben a régi segély meg fog szűnni és a kongrua teljes összegben fog szere­pelni. De még a zárszámadásnál is ilyen eset fordul elő. A t. minisztérium ugy érti, hogy ezt az összeget neki 1600 koronáig ki kell egészíteni, de azt nem egészítette ki; mert pl. az előirányzott 500.000 koronából az 1899-iki zárszámadás szerint csak 300.000 koronát fize­tett ki, 900-ban 377.000 koronát; hogy 1901­ben mennyit fizetett ki, azt nem tudom. Ez természetes következése az előbbi magyarázat­nak. De minthogy ez nagyon sok jóravaló csa­ládnak olyan igényét szünteti meg, a melyet neki a törvény biztosit, a melyet neki a minisz­ter ur magyarázata biztosit, a minek teljesíté­sét a költségvetés lehetővé teszi, mert a törvény­kozás megadja a költséget a miniszter urnak erre a czélra: én tisztelettel kérem a t. minisz­ter urat. méltóztassék ezt az ügyet figyelemre méltatni és tekintve azon szegény lelkészeknek nyomorult helyzetét, mikor 5 — 6 száz forintból családot kénytelenek uri módon ellátni, — már t. i. uri módon falusi viszonyok közt, — to­vábbá gyermekeket neveltetni: ne vonják meg ezt tőlük hibás törvénymagyarázat miatt, mi­kor a törvényhozás maga azt akarta, hogy 1600 koronát kapjanak. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A t. miniszter ur nevéhez van fűzve az ér­dem, hogy ezen szegény családokon segíteni igye­kezett az 1898 : XIV. t.-cz.-el. Ne tűrje, hogy az ő nevéhez legyen fűzve az is, hogy ezt a tör­vényt rosszul értve, rosszul hajtották végre. Egész bizalommal és tisztelettel kérem a t. mi­niszter urat, hogy a törvény szellemének meg­felelő módon méltóztassék intézkedni, hogy ezt az 1600 koronát azok, kik a 20. §. értelmében arra joggal igényt tarthatnak, kapják is meg. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Elnök: A miniszter ur kivan szólani! Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi mi­niszter : T. ház! Ez a szakasz annyira tiszta, annyira világos, hogy ehhez kétely nézetem sze­rint nem is férhet. Hiszen magam hoztam ja­vaslatba ezt a szakaszt, mikor a törvényjavaslatot előterjesztettem és épen az ágostai egyház részé­ről lettem figyelmessé téve, hogy már 800 forin­tos kielégítés van és pedig abból a segélyből, mit az államtól kapnak. Akkor vettük be ezt a szakaszt azzal a méltányos czélzattal, hogy azok, a kik az állam által adott segélyösszegből már a 800 frtos kiegészítést kapták, továbbra is meg fogják ezt kapni, a kormány ki fogja ezt szol­gáltatni. Azért vettük fel a külön tételt, mert igen méltányosnak tartjuk, hogy a kik az állam által adott segélyalapból kiegészítve már megkapták a 800 frtot, azt ezentúl is élvezzék. Azt hiszem, hogy abban nem lehet véleményeltérés, hogy ezt így kell magyarázni. Azonban lehetnek olyan konkrét esetek, melyekben meg kell vizsgálni, vájjon az állami költségvetésbe felvett, és az illető vallásfelekezetnek jutott összegből tör­tént-e a kiegészítés. Ha abból történt, akkor köteles a kormány megadni, de ha nem, akkor nem köteles és így előbb a konkrét eseteket kell látni, akkor tudok ítéletet mondani. Én így értelmeztem akkor a törvényt és így értel­mezem ma is, hogy ha a vallásfelekezetnek jutott összegből 1600 koronáig már kiegészítették a fizetést, a kormány tartozik kiszolgáltatni e pótlást mindaddig, mig a fizetés el nem jutott a kongrua végrehajtása folytán megállapított 1600 koronáig. Ez volt az én állásponton akkor és ez ma is; egyebet nem mondhatok. (Helyes­lés jobbfelöl). Elnök : Maga a tétel meg nem támadtatván, megszavaztatik. Lázár Árpád jegyző (olvassa): Rendkívüli kiadások. Átmeneti kiadások. Az ág. evang. ref. egyházak alapjának gyarapítására 300.000 K. Elnök: Megszavaztatik. Lázár Árpád jegyző (olvassa): Az unitárius egyház alapjának gyarapítására 15.800 K. Elnök: Megszavaztatik. Lázár Árpád jegyző (olvassa): Átmeneti ki­adások összege: 315.800 K. Elnök: Megszavaztatik. Lázár Árpád jegyző (olvassa): Nyugdijak. Rendes kiadások: VI. fejezet, 15. czim. Kiadás. Rendes kiadások: 1,052.000 K. Elnök: Megszavaztatik. Lázár Árpád jegyző (olvassa): A tárczát terhelő kölcsönök. Rendes kiadások: IX. fejezet, 5. czim. Rendes bevételek: III. fejezet, 1. czim. Elnök: Megszavaztatik. Lázár Árpád jegyző (olvassa): Kiadás. Reh-

Next

/
Thumbnails
Contents