Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.
Ülésnapok - 1901-97
464 97. országos ülés 1902 április 22-én, kedden. illetve Temesvárra helyezte át. Ez a rendelet több pontban sorolja fel ez intézkedés okait. Mindezek azonban egytől-egyig megczáfolást nyertek a képviselőházhoz ugyanezen évben felterjesztett kérvényben. Megczáfolta ez a kérvény azt, hogy helyi territoriális tekintetben rosszul lett volna elhelyezve a tanitóképző-intézet, mert hiszen Zilahtól kezdve nyugatra egész Budapestig és északnyugatra Losonczig egyetlenegy állami tanitóképző-intézet sincsen. Hivatkozott a rendelet a gyér látogatottságra is. Ezzel szemben kimutatta a kérvény, hogy egy miniszteri rendelet áll fenn, a melynek értelmében elegendő, ha osztályonkint a képezdében 10—10 növendék van. Az intézet tanári kara szintén abban a véleményben volt, hogy inkább kevesebb kiváló kvalitású növendéket képezzen ki, a miért is nem forszirozta a tanulók számát és nem igyekezett azt emelni. Ennek egy másik oka még az internátus hiánya is volt. Azóta azonban megváltoztak a viszonyok, és biztosithatom az igen t. miniszter urat, hogy ezen intézetnek jelenleg igen sok növendéke lenne. A rendelet azt is felhozza indokul, hogy a képesített növendékek más megyékre is rászorulnak. Hát ez egyáltalában nem ok, sőt ellenkezőleg érdeme egy intézetnek az, hogy az intézet növendékeit másutt is elfogadják. Kétségtelen ezzel szemben az is, hogy Szilágy vármegye tanítói karának 30°/ 0-át ezen intézetből kikerült növendékek alkotják. A megszüntetés egyik oka volt az is, hogy az intézet számára építkezés szüksége állott fenn. Én azt hiszem, hogy ha egy intézet a maga czéljainak megfelel, ha annak fentartása állami szükséget képez, akkor az államnak kötelessége megvalósítani az építkezéseket. Különben ez az ok is elesett ez idő szerint, a mennyiben az intézet épületeinek czéljaira ugy a város, mint a vármegye megfelelő összeget ajánlott már fel. (Halljuk! Halljuk!) Azonban nemcsak az akkori okok szűntek meg, hanem azokhoz az okokhoz ujabbak is járultak hozzá, a mennyiben a vármegye tanügyi viszonyai az elmúlt tiz év alatt évről-évre roszszabbodtak. A legutóbbi statisztika szerint e 206.000 lakosból álló vegyesajku vármegyében van összesen 273 elemi és polgári iskola, ezekben működik 343 tanitó, a kik között mindöszsze 273 okleveles van. A 38.217 tanköteles közül iskolába járt 23.295, tehát a tanköteleseknek öszszesen csak 60°/ 0-a. Ha már most keressük az okokat, a miért mindössze ilyen kicsiny arányban jártak a tankötelesek iskolába, akkor megtalálom azokat a tanfelügyelő jelentésében, a mely a minisztérium többszöri felhívására a tanitóképző-intézet felállítása mellett foglal állást és erősen hangsúlyozza, hogy a vármegye tanügyi viszonyainak javulása máskép el sem érhető. Azt mondja ez a tanfelügyelői hivatalos jelentés, hogy a legutóbbi felterjesztés óta (olvassa): »a körülmények és állapotok nemhogy javultak volna, hanem még inkább hanyatlottak, mert habár az iskolák száma a vármegye területén szaporodik, de annál inkább emelkedik az iskolák számához mérve a képesitetlen tanítók száma is. Sőt az állami iskolák létesítése alkalmával pályázó hiányával kénytelen volt a tanfelügyelőség több állami iskolához idegen nemzetiségű, gör. kath. és más képezdében végzett tanítók alkalmazását javaslatba hozni és alkalmaztatni, mely némi tekintetben ezen nemzetiségi vármegyére elég káros hatással is van. Ezen vidéken a tanitóhiány okozza azt, hogy még ma is ezen vármegye területén mintegy 25 iskola szünetel azért, mert nem kap tanítót ; mintegy 70 iskolánál működik képesitetlen tanitó és 15 helyen a lelkész tanít azért, hogy az iskolázás ne szüneteljen. Már pedig, ha Zilahon a tanítóképezde létesül, a melynek felekezeti és nemzeti különbség nélkül a zilahi ev. ref. főgimnázium és áll. seg. községi polgári fiúiskola bő anyagot szolgáltat, akkor ezen, a tanügyre annyira káros és hátrányos körülmény el fog oszlani nemcsak Szilágy, hanem a hasonló sorsban lévő szomszédos vármegyékben is, miután ugy a város, mint a vármegye részéről azok anyagi erejének megfeszítésével a telhető anyagi hozzájárulás ISTagyméltóságodnak 58.177/898. sz. leiratához képest megajánltatott és miután Zilahon egy állami tanítóképezde létesitése beigazolt elkerülhetetlen szükséget képez . . .« stb. T. képviselőház! Hogyha csak egy helyiérdekű dologról lenne szó, nem tenném szóvá ezt itt a házban, de én ennek a képezdének ügyét nemcsak erre a városra, hanem egyáltalában az erdélyi viszonyokra nézve fontos dolognak tartom. Pontos dolognak tartom különösen a kormány figyelmét felhívni az ezen vidéken fennálló tanügyi viszonyokra, mert azt hiszem, hogy ha ezen tanitóképző-intézet tekintetében sikerül a kormány álláspontját megváltoztatni, akkor ez talán Erdély közoktatásügyi viszonyaiban egy hatalmas lépést fog jelenteni. (Helyeslés a szélsőbalé-Idolon.) Nekem nincs szükségem arra, hogy itt ugy tüntessem föl magam, mint a ki a kerülete érdekeit nagyon istápolja, — hála Istennek. De vezérelt engem ebben ennek a vidéknek, ennek a földnek és népének szeretete. Ez a vármegye, a mely hajdanában a kapcsolt részeket képezte, több vármegyéből olvadt egygyé, tele volt régi nemesi kúriákkal, a melyek mindmegannyi ősi fészkei voltak a magyarság erejének és hatalmának. Tele van a Rákóczyak, Báthoryak, Wesselényiek emlékeivel. Ezek az emlékek jórészben elpusztultak, a magyarság szám-aránya csökkenőben van, a tanügyi viszonyok, mint kimutattam, ennyire rosszak és tarthatatlanok. Mindezekhez hozzájárul, hogy a vármegyének székhelye, a melynek 7500 tiszta magyar lakója van, s mintegy predesztinálva van arra, hogy a kolozsvár-nagyváradi 159 km.-nyi vonalon erősségét képezze a magyarságnak, mert ez a város úgyszólván teljes 100°/o-ában magyar,
