Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.
Ülésnapok - 1901-96
460 96. országos ülés 1902 április 21-én, hétfőn. (Igaz! TJgy van !) Nehéz és alig elviselhető veszteség sújtott bennünket. Pedig nincs sok veszteni valónk. (Igaz! TJgy van!) Elvesztettünk ismét közéletünkből egyet, a ki közéletünknek fénye és ereje volt, elvesztettük a legnemesebbek, a legigazabbak és a legerősebbek egyikét. (Igaz! TJgy van!) Ugy érzem, mintha a magyar közélet diszéből és ékességéből hullott volna le egy darab. (Igaz! TJgy van!) Ugy érzem, mintha a magyar közélet összhangjának és tartalmának egy részét vinné a sirba az elhunyt. (Igaz! TJgy van!) Horánszky Nándor a maga jellemének kristálytisztaságával, (Igaz! TJgy van!) a maga egyéniségének puritanizmusával, a maga elvhűségével, nagy akaraterejével, páratlan kötelességérzetével és véleményének és érzelmeinek oly ritka és megbecsülhetetlen megbízhatóságával egész ember volt minden izében. (Élénk helyeslés.) Ennek az erős embernek lelkében a közügyek szolgálatának vágya és nagy kötelessége kultuszszá avatta magát, a melynek élt, a melynek egész erejét és nagy tulajdonait szentelte. (Igaz! TJgy van!) Utolérhetetlen kitartással küzdött azért, a mit igaznak ismert fel. És a kinek egyedüli dicsősége a munka volt; lelkének, életének, nagy tetterejének, tudásának, fényes tehetségének minden erejét önzetlen és példátlan önfeláldozó munkavaj a hazának és egyedül a hazának szentelte. (Elénk helyeslés.) Én most csak azt a nagy ürt érzem magam körül, és azt a hézagot, melyet maga után hagyott, és nem veszi rossz néven tőlem a t. képviselőház és az ország sem, ha kijelentem, hogy a kormány és első sorban én érzem kétszeresen ennek a veszteségnek a súlyát, a ki hű, odaadó, egybeolvadó, pótolhatatlan munkatársamat vesztem el benne. És akkor ragadja ki őt a kérlelhetetlen végzet sorainkból, a midőn hosszú küzdelmek után erős kezét az alkotásra emelhette fel. (Igaz! TJgy van!) Az ő pihenést kereső agyának utolsó lüktetése, nagy szivének utolsó dobbanása és elhaló ajkainak utolsó vonaglása egy intő szózat volt: a munkára, és a haza iránti szent és nagy kötelességekre figyelmeztetett. Ezzel búcsúzott tőlünk. Legyen ez az ő végrendelete, melyet fogadjunk magunkba, és éljen ezzel a végrendelettel az ő neve, és áldásthozó emléke eltörölhetetlenül örökre közöttünk. (Elénk helyeslés.) A t. képviselőház, ugy hiszem, helyesléssel fogadja, ha a kormány nevében jelentem, hogy intézkedtünk az iránt, hogy a gyászszertartás a család beleegyezésével abban az elárvult otthonban történjék, a honnét elköltözött, a kereskedelemügyi minisztérium helyiségében, a kereskedelmi tárcza terhére, és így országos költségen. (Általános, élénk helyeslés.) Farkas József jegyző: Rakovszky István! Rakovszky István: T. képviselőház! Mélyen meghatva emelek szót. Azon indítványokhoz, melyeket az imént a ház igen t. elnöke és az igen t. miniszterelnök ur előterjesztett, a néppárt nevében hozzájárulok. (Helyeslés.) Valamenynyiünknek szivünk mélyében élénk visszhangot keltettek azon szavak, melyek az igen t. házelnök ur és az igen t. miniszterelnök ur ajkain a szokott ékesszólással elhangzottak. Engedje meg a t. ház, hogy e padokból is, a honnan Horánszky Nándor egy negyed századon át lelkesített minket, egy utolsó búcsúszó hangozzék el. (Helyeslés.) Felbátorít erre az a tudat, hogy ez alkalom olyan, a hol minden ellentét megszűnik, melyben valamennyien átérezzük, hogy egy ország fiai vagyunk, elfelejtünk mindent, egyek vagyunk a minket ért veszteség tudatában, egyek a mély és igaz fájdalomban. (Helyeslés.) Ritka tulajdonságait méltatva örökzöld babérkoszorút fontak halvány homloka körül a t. ház elnöke és a t. miniszterelnök ur; egy czipruságat kívánok én is letenni Horánszky Nándor ravatalára. (Helyeslés.) Sok nagy tulajdonság ékesítette ezt a rendithetetlen hazafit, de ezek között volt egy, mely háttérbe szorította valamennyit és ez az a páratlan önzetlenség, melylyel pihenést nem ismerő szorgalommal, kitartással és odaadással szolgálta nemzetét. (Igaz! TJgy van!) Mint szegény ember kezdette Horánszky Nándor politikai pályafutását, szegény ember volt egész életén át, mint szegény ember halt is meg, és ez a szegénység a legnagyobb kincs, a melyet ő tiszteletreméltó nevével együtt családjának hagyott. (Igaz! TJgy van!) Erre hivom én fel az igen t. kormány figyelmét. Nem akarok indítványt tenni, hanem bölcseségére bizom a kellő intézkedések megtételét, hogy azt a nagy adósságot, melyet a nemzet az élő Horánszky Nándorral szemben leróni nem tudott, a meghalt Horánszky Nándor áldott emlékének törleszthesse. (Helyeslés.) Az ő emlékezete áldott marad mi közöttünk. Bátran elmondhatta volna ő is: »non omnis moriar.» (Igaz! TJgy van!) Farkas József jegyző: Barabás Béla! Barabás Béla: T. ház! A függetlenségi és 48-as párt elnökének távollétében én teljesítem azt a szomorú kötelességet, hogy a mindnyájunkat mélyen megdöbbentő gyászhír következtében tett elnöki előterjesztésre pártunk és elvtársaim nevében nyilatkozzam. Mélyen átérezzük mindannyian a súlyos csapást és veszteséget, a mely Horánszky Nándor kereskedelemügyi miniszterünk elhunytával a hazai közéletet, ezt a törvényhozást ós az egész magyar nemzetet érte, (Igaz! Ugy van!) Gyászoljuk benne az ideális gondolkozású férfiút, ki lelkének minden nemes tulajdonságát egy egész emberéleten át áldozta hazájának. (Igaz! TJgy van!) Gyászoljuk benne a minden izében derék, igaz és becsületes magyar embert, (Igaz! TJgy van!) és gyászunk boruját növeli az a tudat, hogy igen kevés a száma a mi küzdelemteljes életű nemzetünk nagyjainak, és hogy ez a
