Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-95

448 .95. országos ülés 1902 , ségben állítson fel állami iskolát, én a nemzetiségi városokban és nagyközségekben állítanám fel az állami iskolákat. Amit 1849-ben a piski-i ütközet alkalmával Bem tábornok mondott: Ist die Brücke verloren, so ist Siebenbürgen verloren, ugyanazt mondhatjuk mi a mi harczunkban, a mely most folyik a magyarság megerősítése érdekében. Ha megnyertük a nemzetiségi városokat, akkor megnyertük Magyarországot; ha ellenben elveszítjük e városokat, elveszítjük Magyarországot is. A városokról és a városok nagy hivatásáról, a melyet a nemzetek életében elfoglalnak, bővebben szólni nem akarok, Gróczpontjai ezek a kultúrának, az iparnak és kereskedelemnek; a vidékek a városok felé gravitálnak, onnan nyerik szellemi és anyagi tápszerük egy részét. Domináló súlyuk és nagy befolyásuknál fogva oly hatást gyakorolnak a városok az egyes vidékekre, hogy bátran mondhatjuk, hogy ha sikerül a magyar kultúrának egy várost megnyerni, a magyar nemzet testébe beolvasztani, akkor ezen egy várossal egy egész környéket csatoltunk és olvasztottunk a nemzet testébe. És épen azért kérem én a t. vallás- és közoktatásügyi miniszter urat arra, iparkodjék, hogy a magyar kultúra teljes erejével és teljes áldozatkészségével, de egyúttal egész eszélyével is a városokra és a nemzetiségi vidékek főhelyeire vesse magát. Ott állítson fel óvodákat és iskolákat, hogy majd ezekből évről-évre minél több megbízható, szívben, lélekben és ha lehet, nyelvben is magyar honpolgár kerüljön ki, hogy igy czélunk elérésében azok is segédkezet nyújthassanak nekünk, hogy igy azt a nagy czélt, a mely nem lehet más, mint e haza fentartása és megerősítése, minél előbb elérhessük. Mivel pedig az a költség, a mely az állami népiskolákra előirányoztatott, a mely, sajnos, igen csekély és a melyet nagyobbnak szeretnénk látni, elősegít bennünket ezen czól elérésében, azért ezen összeget megszavazom. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Illyés Bálint jegyző: Trubinyi János! Trubinyi János: T. képviselőház! Tekintettel arra, hogy a ház türelme már igazán fogyatékán van (Ellenmondás a néppárton.) és tekintettel arra, hogy alkalmat kívánok nyújtani, hogy a vita befejeztessék, (Halljuk! Halljuk!) én meüőzöm a premisszákat, de tekintetbe veszem az igen t. miniszter urnak múltkor tett igéretét, hogy ő minden felszólalást konszideráczió tárgyává tesz, én ezen tételnél nem az állami iskolák ellen szólalok fel, hanem egyes anomáliákat akarok nagyon röviden az igen tisztelt miniszter ur becses figyelmébe ajánlani. (Halljuk.) Mindent az államtól kivannak. Most már az iskolákat illetőleg is mindent csak az állam adjon. Ez rendkívül helytelen felfogás. Először is az állam nem kívülünk álló, külön intézmény, pénzét nem máshonnan szerzi be, mint mitőlünk, >rüis 19-én, szombaion. tulajdonképen tehát az állam mi vagyunk Elvégre is csak a mi j)ónzünkből megy az, a mit az állam egyre másra költ. De a népoktatásnál nem is elegendő az államkormány érdeklődése : itt az összes tényezőknek együtt kell mííködniök, ugy az egyeseknek, mint az államnak, mint a hitfelekezeteknek önerejükből kell minden lehetőt megtenniök, hogy iskoláikat fentarthassák, fejleszszék és a legmagasabb nívóra emeljék. Midőn az állami népoktatásnál még egyszer felszólalok, figyelmébe ajánlom az igen t. miniszter urnak ugyanazt, a mit már a múltkor megmondottam, hogy t. i. egyes állami tanítók igazán kérkedve tüntetnek vallástalanságukkal. (E tekintetben, igenis, példákkal állhatok elő.) Ha időm lett volna, bebizonyítottam volna nevekkel is. Arra kérem a miniszter urat, méltóztassék a tanfelügyelők utján intézkedni, hogy ezek, ha már nem hisznek semmit belsőleg, azt legalább külsőleg ne nyilvánítsák, mert ezzel a kezük alatt levő gyermekeket úgyszólván lelkileg megölik. (Ugy van! a néppárton.) E jelenség a tanítók tapintatlan kinevezésére vezethető vissza. Itt van egy levél egy tanfelügyelőtől, a melyben panaszkodik arról, hogy nem a törvény rendelkezése szerint az állami tanfelügyelő hármas kijelölése alapján nevezik ki a tanítót, hanem a minisztérium szakosztályában uralkodó, eléggé nem kárhoztatható protekczió utján. Igen tiszteit miniszter ur! A tanfelügyelő ismeri tanítóit a legjobban; az tudja a helyi viszonyokat is; ez tudja leginkább kiválasztani a legjobb erőket; azokat méltóztassék majd kinevezni, a kiket a tanfelügyelők ajánlanak oda, mert ha egy állami iskolába oda kerül egy tanító, a ki nem ismeri a helyi viszonyokat, s a nép nyelvét még kevésbbé ismeri, az eredményt elérni egyáltalán nem lesz képes. A költségvetés indokolásában azt olvassuk, hogy a közel jövőben a minisztérium a morva határszélen, Nyitra vármegyének felső részében ós Pozsony vármegyében bizonyos helyeken mintegy harmiczegynéhány állami iskolát szándékozik felállítani. Hát igen t. miniszter ur, ha ez a nyitravármegyei, vagy a pozsonymegyei közigazgatási bizottság ajánlata folytán történnék, — én ismerem ezeket a viszonyokat —• tisztelettel, óva figyelmeztetni bátorkodom, hogy ezt eszközölni ne méltóztassék. Itt az egész vidéken a nép jómódú, saját erejéből képes iskoláit fentartani, s ha az állam ott iskolát állit fel, sem a protestáns felekezetek, sem a katholikusok gyermekeiket nem fogják oda küldeni, hanem saját iskoláikat fogják tovább fejleszteni. Itt egyetlenegy eszköz segíthet a hiányos nemzeti oktatás baján, a nélkül, hogy az állam óriási pénzbefektetést eszközölne: méltóztassék ugy Nyitra vármegyének lánglelkü hazafias püspökét, mint Magyarország herczegprimását megkeresni, hassanak oda, hogy ezen iskolákban a magyar