Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-95

434 95. országos ülés 1902 április í9-én, szombaton. A bajt, a veszedelmet, a nemzetiségek részéről a tüneteket és törekvéseket, sokoldalulag tárták itt fel a felszólalt képviselő urak. Arra nézve azonban, hogy mi volna a követendő e tekintetben és hogy miképen történjék a baj elhárítása és a veszély megakadályozása: gyakorlati eszme alig merült fel. (TJgy van! a szélsobaloldálon.) Midőn tehát hazánk keleti részének, nemzetiségi kérdések tekintetében legkitettebb vidékének kulturális központjáról, gyújtópontjáról van szó, meg kell említenünk azt, hogy a nemzetiségi kérdésnek megoldása igen jelentékeny részben a magyar kultúrának fejlettségén fordul meg. (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Olyannak kell lenni, t. ház, a magyar kultúrának, hogy azt senki, a ki itt e hazában érvényesülni akar, ne nélkülözhesse, hogy azt mindenki, a ki a közéletben és a társadalomban bármiféle állást akar elfoglalni, kénytelen legyen igénybe venni, kénytelen legyen ahhoz folyamodni. A kolozsvári tudományegyetemnek szellemi erejében nincs hiány, oktatói közt nem egyet találunk, a kinek tudományos téren felmutatott munkássága elismerésben részesült az egész tudományos világ előtt, sőt épen a napokban láttam azt, hogy az állattani intézetben angol meg német tudósok dolgoztak, több hónapon át tartózkodva ott. Felszerelésekben sem hiányoznak talán a szükségesek, mert az erdélyi múzeum könyvtárával és gyűjteményeivel kapcsolatos könyvtárak és gyűjtemények tekintélyesek. Azonban reá kell itt mutatnom bizonyos egyenetlenségre, bizonyos, előrelátásra épen nem valló hiányokra, a melyek a magas czél elérésében hazánknak eme második tudományos intézetét nagyrészt hátravetik és gátolják. Azokat az áldozatokat, a melyeket az előző évek során át a kolozsvári egyetemre hozott a törvényhozás, túlnyomó részben az orvosi fakultás vette igénybe. Semmi kifogásom sem volna ez ellen, ha ezzel kapcsolatban a többi fakultások, különösen a bölcsészeti és a természettudományi fakultásokkal kapcsolatos intézetek párhuzamosan fejlesztettek volna. Ámde azt kell látnunk, hogy pl. az állattani intézet még most is abban a régi, pavillon-szerü épületben van, a melyet egykor boldogemlékü gróf Mikó Imre ajándékozott a múzeum-egyletnek, alkalmas helyiségek teljes hiányában. A könyvtár két könyvtárt foglal magában: az erdélyi múzeum-egylet és az egyetem könyvtárát, a melyek az újonnan emelt központi egyetem épületében vannak, az első emeleten czélszerütlenül elhelyezve, összezsúfolva, elannyira, hogy uj szerzeményekre ma már alig jut hely; sőt a folyosók is teljesen tömve vannak csomóba rakott iratokkal. A természettani, a növénytani intézet, a régészeti múzeum, mind ebbe az uj épületbe van beletömve, ugy hogy azoknak gyarapításával a többi oktatási helyiségekből kell majd elvenni, s alig egy évtized múlva ott leszünk, a hol ezelőtt pár évvel voltunk, hogy daczára, hogy ezek az építkezések körülbelül egy millióba kerültek, az igényeknek egyáltalában nem fognak megfelelni. Megnehezíti ezeknél az intézeteknél a dolgot az is, hogy itt tulajdonképen két czélt kell szem előtt tartani : az u. n. muzeális czélt és az oktatási czélt, annál a kapcsolatnál fogva, a melyben az egyetemi gyűjtemények az erdélyi muzeumok gyűjteményeivel állanak. Hogy az első czélnak megfelelhessen, össze kell gyűjteni mindazt, a mi különösen hazánk keleti részének, az u. n. régi Erdélynek természeti viszonyaira, történelmi múltjára, művelődési törekvéseire vonatkozik. Az oktatási czélnak megfelelőleg pedig, a mi ujabban egész külön dolog, a tudomány haladásának minden eszközeivel fel kell szerelni az intézetet. Tekintettel az idő túlhaladott voltára, nem akarom felhozni mindazokat a tévedéseket, a melyek, ugy látszik, nálunk minden állami éjDületet épités és elhelyezés dolgában jellemezni szoktak. De mindig megesik az. a mi már gyakran megesett, hogy a hibákat és tévedéseket csak akkor veszszük észre, a mikor már az egész építkezés befejeztetett és egyáltalában teljesen lehetetlen a dolgon javítani. így van a kolozsvári központi egyetem épületénél is. Annyiban lehetne segíteni a dolgon, hogy ha az intézeteknek és a könyvtáraknak arra való épületekről külön gondoskodnának és a központi egyetem épülete tulajdonképeni rendeltetésének vissza volna adható. Fel kell tehát hívnom az igen t. miniszter ur figyelmét arra a körülményre, hogy a könyvtár és az említett intézetek, s as azokkal kapcsolatban álló muzeumok helyiségeiről — beleértve az erdélyi múzeum gyűjteményét is, a mely szoros szerződéses és fel nem bontható kapcsolatba jutott az egyetem gyűjteményével — r okvetlenül gondoskodni kel! a közel jövőben. Épen azért óhajtanám, ha a kolozsvári egyetem központi épületének kiépítésére felvett beruházási tételt, 200.000 koronát mindaddig, mig a jeleztem czél elérve nincs, t. i. az intézetek kiépítve nincsenek, állandó tételül megtartani szíveskednék a törvényhozás. A tételt különben elfogadom. (Helyeslés a szélsobalóldálon.) Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve. Kivan még valaki szólni? Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Az előadó ur kivan szólani. Kammerer Ernő előadó: Van szerencsém a kolozsvári egyetem személyi és dologi kiadásai közt az átruházási jog megadását javasolni. Elnök: Elfogadja a t. ház az átruházási jogot? Rakovszky István: A házszabályokhoz kérek szót. A házszabályok 195. szakasza azt rendeli, hogy határozathozatalhoz legalább 100 tag legyen a házban jelen. A kormány 3 óráig tűzte ki azon tárgyalási időt, mely alatt a budgetet tárgyaljuk. Azt hiszem, a kormánynak legelső kötelessége arról gondoskodni^ hogy a ház határozatképes számban legyen. Én ez alkalommal