Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-93

404 93. országos ülés 1902 április 17-én, csütörtökön. nak,vagy a gyülekezetnek, hogyigy^az autonómia függésbe ne jöjjön a kormánytól. (Élénk tetszés a szélsöbaloldalon.) Ha a t. kormány a felekezetektől beszedett vélemények alapján megalkotja a képet arról, hogy hogyan tehet eleget a mostani körülmények között a maga feladatának, az állam és az egyház érdekeinek kellő megvédése mellett, s előáll a javaslattal, akkor abban megnyugszunk, ha törvénynyé vált. Addig azonban az mindig csak remény, mely bennünket talán kecsegtet, de teljesen ki nem elégít. Hiszem, remélem és bizom abban, hogy a miniszter ur, ha mindezen adatokat, a helyzetet higgadtan, nyugodtan, elfogulatlanul elbirálja, arra az eredményre fog jutni, hogy ezeknek a felekezeteknek nemcsak törvényes, de igazságos joguk van arra, bogy az államtól segélyt kapjanak és hogy kötelességet teljesít a magyar nemzet akkor, ha segély nyújtásával képessé teszi őket arra, hogy az eddigi irányban folytassák működésüket. De ha a t. miniszter urnak ez komoly czélja, akkor hát elfogadhatja a mi határozati javaslatunkat. (Igaz ! Ugy van! Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Hiszen mi csak azt kérjük, a mit a 48-as törvény már meghatározott, hogy a hitfelekezeteket hallgassa meg a kormány és hogy ennek alapján nyújtson be javaslatot. Hogy egy lépéssel tovább megyünk és azt mondjuk, hogy : »a legközelebbi ülésszak alatt«, az természetesen következik abból, hogy hiszen a 48-iki törvényben is ki volt mondva, hogy: »a legközelebbi országgyűlésen«, és mégis 54 esztendő múlt el és nem terjesztettek be törvényjavaslatot! (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ha határidőt nem tüzünk ki, akkor sohasem vonhatjuk kérdőre a kormányt, sohasem mondhatjuk, hogy ezt vagy azt a kötelességét elmulasztotta. Azért, mert komolyan akarjuk az eredményt, tettük oda a határidőt. (Ügy van! Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Addig a kormány a hitfelekezeteket meghallgathatja, számot vethet az ország helyzetével, a fedezendő szükségletekkel, s előállhat a javaslattal. Ha komolyan vette a miniszter ur jgéretét, ugy elfogadhatja a mi javaslatunkat. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Hiszen mi nem határozzuk meg apróra a módot, a mi javaslatunk lényege az, hogy hallgattassanak meg a hitfelekezetek és nyújtassák be törvényjavaslat. A részletes bírálatot majd azután teszszük. (Ugy van! Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Minthogy tehát minket nem egyedül és főképen hitfelekezeti szempont vezérel, hanem magyar nemzeti, hazafias szempont és az igazság szolgálása, azért én bizalommal arra kérem a t. képviselőházat, méltóztassék a határozati javaslatot elfogadni. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a szélsöbaloldalon.) Elnök: Molnár János képviselő ur is a zárszó jogával kivan élni. Molnár János: T. képviselőház ! (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Halljuk a minisztert! Zaj. Elnök csenget.) Midőn tisztelettel kijelentem, hogy a közbeszóló t. képviselő urnak kívánságát, hogy t. i. elállják a zárszó jogától, nem teljesítem, hanem azzal igenis fogok élni, egyben legyen szabad kijelentenem, hogy nem fogok eme joggal visszaélni, mert összesen hét vagy nyolcz perezre fogom kikérni és igénybe venni a t. ház szíves figyelmét. Nagyon szeretnék ugyan a t. kultuszminiszter ur tegnap és tegnapelőtt elhangzott beszédeinek azon részeire válaszolni, a melyek az ő közoktatási rendszeréről, valamint az ő valláserkölcsi és »erős dereku« neveléséről, nemkülönben a keresztény erkölcsi világnézletről és a liberalizmusról szóltak; azonban ezt most elhallgatom, s fentartom magamnak a jövőre, hogy erről szólhassak. Ma tisztán csak arra fogok reflektálni, a mit a miniszter ur az általam beadott határozati javaslatra vonatkozólag mondott. (Halljuk! Halljuk !) Válaszom a következő: Minthogy véletlenül Molnár vagyok, legyen szabad azzal a hasonlattal élnem, hogy a t. kultuszminiszter ur és én, midőn itt statisztikai adatokra hivatkozunk, nem egy malomban őrölünk, hanem kettőben, és pedig azért, mert ő az 1901-ről szóló statisztikából idézett, holott nekünk csak az 1900-ról szóló áll ez ideig rendelkezésünkre. De ezzel csak az én malmomra hajtotta a t. miniszter ur a vizet . . . Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: Épen ezt akartam! Molnár János: . . . mert az 1900-diki statisztika szerint {Halljuk! Halljuk!) 1367-en lettek felekezeten kivül állókká, addig 1901-ben már 215-el többen, vagyis az ő adatai szerint 1561-en. Azzal vigasztalódik a t. kultuszminiszter ur, hogy nem lettek olyan sokan felekezetlenekké, mert hát a felekezeteken kivül állók közül sokan a nazarénusok és baptisták közé léptek, de megfeledkezett a t. kultuszminiszter ur arról, hogy van itt 28.626 comme il faut felekezetlen, vagyis megkereszteletlen gyermek, a kik semmiféle valláshoz nem tartoznak, a kik mint a múltkor gróf Zichy Jenő igen t. képviselőtársam igen helyesen mondotta róluk, pogányok, és a kik, hogy azokká lettek, a felekezetenkivüliség törvényének kell köszönni. (Ugy van! Ugy van! bal felől.) Azt mondja azután a t. kultuszminiszter ur, hogy a felekezeten kívüliek nem mindig vallástalanok és ezen negácziójával igazat ad nekem, vagyis megengedi és elismeri azt, hogy tehát vannak a felekezeteken kívüliek között sokszor vallástalanok is, vagyis hogy a felekezetenkivüliség és a vallástalanság sok esetben egy és ugyanazon fogalom. (Mozgás és zaj balfelöl.) Ha pedig ez igy áll, a mint hogy Ő szerinte is igy áll, akkor az államnak nem szabad a felekezetlenséget pártolnia, hacsak a saját létalapjait lerombolni vagy veszélyeztetni nem akarja.