Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-79

32 79. országos ülés 1902 márczius 22-én, szombaton. mintha hirtelen előállott volna valami nyári fergeteg és megakadályozta volna további működésében, elverte volna sok reményekre jogosító vetéseit. De ha tovább olvassuk beszédét, az tűnik ki abból és azt a benyomást teszi ránk, hogy nem is hirtelen előállott fergeteg semmisítette meg őt, hanem régi keletű betegség, sorvasztó láz ölte meg ott a miniszteri székben. Azt mondja: »Sokat szenvedtem, (Derültség a balés a szélsőbaloldalon.) szenvedtem minden audienczián, a mikor a nyomort láttam, szenvedtem, ha tisztviselőtársaimra néztem, mert nem bírtam ambieziójukat kielégíteni, szenvedtem, ha magamra gondoltam, mert nem bírtam eredményt felmutatni.« Csodálatos egy miniszter, a ki mindig szenved, kesereg, jajgat, de produkálni nem tud semmit. (Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) Csodálatos logika és észjárás, és még csodálatosabb, hogy ily bolond logikával, ily eszmezavarral még lehet nálunk valaki miniszter. Azt mondja a volt minrszter ur, és ez a legsajátságosabb, a mi itt a tisztviselőtársaihoz intézett beszéde végén van: »Egy miniszter ám míg működik, exponálja azt, a mi benne van, a mire vágyik, törekszik. Ha nem tudja is megvalósítani, de legalább jelezve van a dolog, a mit* ha méltó a megvalósításra, akkor az utód kötelessége megvalósítani, ha pedig nem méltó, jobb, ha a miniszter korábban távozott helyéről. Erre nekem elég volt három esztendő.« Teljesen érthetetlen dolog. Tehát a mit tervezett, arról ő nem tudja, hogy az ország érdekében van-e, nem tudja, hogy annak megvalósítása valóban kivánatos-e, méltó-e az országra nézve, vagy nem? Azt mondja: ítélje meg az utódja és ha jónak itéli, csinálja meg, ha nem találja jónak, jó volt, hogy elment. Azt mondja még, hogy elég volt erre három esztendő. Mire volt elég ? Szenvedésre, vagy az ilyen javaslatok elkészítésére, a melyekről maga sem tudja, hogy méltóak-e a megvalósításra, vagy arra, hogy végre belássa, hogy nem való a miniszteri székbe ? Hiszen, ha ezt belátta, miért nem távozott előbb? Miért vált meg csak a harmadik év után, a mikor már azt a különben is gyűlöletes nyugdijat megszerezte magának? E két nyilatkozatnál egyebet nem ismerünk, de ezekből már csak ama zűrzavaros eszméknél és fogalmaknál fogva, a melyek bennük vannak, nem lehet felvilágosítást szerezni! és azért a miniszterelnök urat kérjük, hogy világosítsa fel az országot arról, tulajdonkép mi szükség vitte a minisztert a távozásra, és mi tette szükségessé Hegedüs Sándor volt miniszter ur távozását a miniszteri székből? Az uj kereskedelemügyi miniszter ur tegnap elmondta nyilatkozatát. Magyarország politikai világa sohasem volt valami nagy véleménynyel a miniszter ur államférfiúi képessége iránt. De az az egyéni fogyatkozás még soha ilyen ijesztő meztelenségben nem mutatkozott, mint tegnap, és csakugyan aggódva kell kérdeznünk, hogy mi lesz ebből az országból, a melynek legfontosabb érdekei ily gyenge, ily erőtlen, ily bátortalan kezekre vannak bízva. (Mozgás a jobboldalon.) A miniszter ur maga is érezte ezt tegnap, mert még uj programmot ígért. Nem kell nekünk uj programm, t. miniszter ur. Ott van a tegnapi beszéde, ott van az a beszéd, a melyet Szepsiben tavaly tartott választói előtt, elég programmot adnak ezek nekünk. Van azokban a programmokban olyan dolog, a mi Magyarország nagy bajain nem fog segíteni soha, de van olyan is, a mi, ha megvalósulna, segíthetne az ország dolgán. De ha a miniszter ur nemcsak ezt a pár jó pontot tette volna bele programmjába, a mi benne van, hanem ha száz mást is tett volna bele, mit ér az nekünk, míg az a miniszter ur programmjában van ? Ha beletenné azt, hogy neki önálló vámterület kell, ha beletenné azt, hogy a ki az önálló vámterületet ellenzi, az Magyarország érdekei ellen merényletet követ el, az sem érne nekünk semmit, ott volnánk, a hol voltunk a quóta kérdésében. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Benne volt programmjában a quóta-emelés lehetetlensége; hát mit értünk vele, hogy benne volt? (Tetszés a szélsőbaloldalon.) Keni programm kell nekünk, miniszter ur, hanem megrendithetetlen hit és erős bizalom, hogy a mi a programmjában van, azt meg is valósítja. Ez a hit, ez a bizalom nincs meg bennünk. Mert ha a miniszter ur mai gyermek volna, ha ma kezdte volna el politikai pályafutását, akkor minden embernek egyéniségére, elbírálására, mérlegelésére volna bízva, hogy hát bizik-e, van-e hite a miniszter ur működése iránt, vagy nincs. De a miniszter ur nem mai gyermek, régi politikai múlttal bir, és abban a régi politikai múltban egymásután következő ellenmondások és tévedések kiirtották belőlünk még a bizalomnak gyökerét is. A politikusnak múltja egy tükör, a melyből megláthatjuk annak a politikusnak jövőjét, és a miniszter urnak már az első politikai fellépése is irtózatos tévedés volt: elvfeladás volt. 0 a bihari pontokat vallotta politikai hitvallásának tiz parancsolatjául és megígérte választóinak, hogy Magyarország állami önállóságáért és függetlenségeért fog küzdeni mindig. Együtt hirdettük ország és világ előtt, hogy Magyarországra nézve nincs más üdv és boldogság, mint Magyarország önállósága és függetlensége, együtt hirdettük ország és világ előtt, hogy annak hívei maradunk, a mig élünk. A miniszter ur egy esztendő alatt megváltoztatta a hitvallását. Igaz, hogy a mint jjolitikai elveit feladta, le is mondott a képviselőségről és uj elvek alapján, uj programmal ismét megválasztatta magát. De hát kinek legyen hite, bizalma egy olyan vezórférfiuban, a ki egy esztendő alatt két ellenkező utat mutat