Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.
Ülésnapok - 1901-92
92. országos ülés 1902 április 16-án, szerdán. 355 Ezek előrebocsátása után kijelentem, hogy a költségvetési tételt elfogadom. (Helyeslés jobbfeíöl.) Elnök: A miniszter ur kivan szólani! (Halljuk ! Halljuk!) Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. képviselőház! Bármennyire óhajtottam volna is, hogy a vitában részt vett szónokok beszédeire mindvalamennyire reflektáljak, mégis, t. képviselőház, az csaknem lehetetlen, minthogy körülbelül már eddig is 30 szónok beszélt. De arról biztosítani akarom t. képviselőtársaimat, hogy, ha nem reflektálok is minden szónokra és minden megjegyzésre, mégis a legnagyobb gondot és figyelmet fordítottam mindazokra az észrevételekre, bírálati megjegyzésekre, a melyekkel kisérték tárczám ügyét. Legyenek róla meggyőződve, hogy minden egyes észrevételt a legkomolyabb megfontolás tárgyává teszek és értékesíteni kívánok hazánknak ezen legdrágább kincse: közoktatásügyünk szolgálatában. (Általános élénk helyeslés.) T. képviselőház! A vitának általános jellemzéséül kidomborodott egy mozzanat; az t. i,, hogy konstatálták csaknem pártkülönbség nélkül a dotáczió elégtelenséget. T. képviselőház! Én magam hangsúlyoztam bevezető beszédemben azt, hogy a nagy kulturális czélokat, a melyek előttünk állanak, csak nagy eszközökkel érhetjük el. És épen akkor utaltam arra, hogy ennek az országnak egy erős és nagy közgazdasági fellendülésre van szüksége, s minden kormányzati ágnak már az iskolában oda kell működnie, hogy ezt a közgazdasági eszmekört megkedveltesse; kijelentettem azt is, hogy, ha ilyen nagy közgazdasági fellendülés nincs, akkor mi kulturigényeinket kielégíteni nem tudjuk. De, t. képviselőház, én ugyanakkor, a midőn — nézetem szerint — a nemzetnek egy hibájára mutattam rá, s felhívtam arra, hogy abból az ósdi felfogásból, abból a fiskálisnemzet-féle felfogásból kibontakozva, szeretettel nézzen az ipari és a kereskedelmi pályák felé is: akkor azt kaptam ellenvetésül, hogy igen ám, csakhogy nincs ipar és nincs kereskedés. Én teljes készséggel elismerem, hogy egy fejlettebb ipar és egy fejlettebb kereskedés nagyobb vonzó erővel bír; de azért nem szeretem, hogy midőn a nemzetnek egy megrögzött hibájáról van szó, mindig valami másban, valamely intézményben keressük az okokat, hogy akkor, a mikor lelkes felhívást intézek az országban minden szülőhöz, hogy gondoskodásuk tárgyává tegyék ezt az irányzatot, ismét egy gazdag anyagát találjuk a képviselők beszédeiben annak, hogy hej, hiszen ráérünk arra még; majd ha lesz nagyipar és nagykereskedés, akkor fogunk ezen irányokkal foglalkozni. Pedig csak azt akartam elérni, hogy ne a funkczionálizmus, ne a hivatalvadászat, hanem a kezdeményezéssel, iparkodással, törekvéssel járó pályák felé forduljanak. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Azt pedig épen nem fogadhatom el argumentumul, hogy a kereskedő- és iparos-segédek szolgai állásért folyamodnak, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Pedig ugy van!) Én azt nagyon jól tudom, de megmondom, hogy miért teszik. (Halljuk! Halljuk !) Azért, mert nem szeretnek dolgozni, mert keresik, hol lehetne nyugodtabban és csendesebben az előszobában szundikálni. (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Ez nem áll!) Én abban a nézetben vagyok, hogy, ha a világon mindenki hízeleghet is a nemzet hibáinak, ezen a helyen kell lenni egy embernek, a ki a nemzet hibáira is rámutat néha. (Elénk helyeslés a jobboldalon. Egy hang balfelöl: Ott van a hiba epén! Ellenmondások a jobboldalon.) Ez olyan hiba, a melyen nagyon könnyen lehet segíteni. (Mozgás.) Én készséggel elismerem — a mi a bírálatnak másik részében foglaltatik, s a mit a szónokok legnagyobbrészt hangsúlyoztak, — hogy ellenőrzési organizmusunk még nagyon sok kívánni valót hagy maga után. Én magam, t. képviselőház, igen gyakran kifejtettem azt, épen a tanfelügyeletre nézve, hogy ez az organizmus igy fenn nem maradhat; magam mondottam, hogy a közigazgatás rendezésével egyidejűleg a tanfelügyelet kérdésével is alaposan kell foglalkoznunk. Én is azt mondom, hogy annak a tanfelügyelőnek minél többször és minél több ideig kell az iskolában lennie, ellenőriznie kell az iskola egész szellemét, magát a tanulmányi rendet és minden tekintetben arra törekednie, hogy az iskola mind a hazafias szellem, mind az oktatás szempontjából megfeleljen a maga czéljának. (Helyeslés jobbfelöl.) De, t. ház, talán nem méltóztattak figyelembe venni azt a javulást, a mely az utolsó öt-hat évben ezen a téren máris konstatálható. Mert először is a tanfelügyelők száma — és hozzáveszem a segédtanfelügyelőt és a tollnokot is, akik szintén meg vannak bizva az iskolalátogatással, — határozottan emelkedett. Nem akarom untatni a t, házat azokkal az adatokkal, a melyek mutatják, hogy hány napot tölt a tanfelügyelő az iskolában, de a napok száma is igen nagy százalékkal emelkedett. Mindenesetre épen arra törekszem, hogy a tanfelügyelő leginkább ezen hivatásának eleget tehessen és megmentem igyekszem őt azon irodai szolgálatoktól, a melyek néha csakugyan túlságos bürokratizmusra vezetnek. (Helyeslés a jobboldalon.) Hiszen legutolsó rendeletemről sem méltóztattak tudomást venni, a melylyel épen a tanfelügyelők számára jegyzőkönyvmintát állíttattam össze, a melylyel — azt hiszem, akármilyen pedagógus megnézheti — a lehető leggyakorlatibb módon, legjobban ellenőrizheti az iskolát, intézkedhetik azonnal ott a helyszínén, és a midőn újra jön látogatni, a jegyzőkönyvet előkeresi és ugy ellenőrzi azt, hogy az intézkedések foganatba vétettek-e. Ezt a jegyzőkönyvet 45'!