Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-92

92. országos ülés 1902 április 16-án, szerdán. 355 Ezek előrebocsátása után kijelentem, hogy a költségvetési tételt elfogadom. (Helyeslés jobb­feíöl.) Elnök: A miniszter ur kivan szólani! (Hall­juk ! Halljuk!) Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. képviselőház! Bármennyire óhaj­tottam volna is, hogy a vitában részt vett szó­nokok beszédeire mindvalamennyire reflektáljak, mégis, t. képviselőház, az csaknem lehetetlen, minthogy körülbelül már eddig is 30 szónok beszélt. De arról biztosítani akarom t. képvise­lőtársaimat, hogy, ha nem reflektálok is minden szónokra és minden megjegyzésre, mégis a leg­nagyobb gondot és figyelmet fordítottam mind­azokra az észrevételekre, bírálati megjegyzésekre, a melyekkel kisérték tárczám ügyét. Legyenek róla meggyőződve, hogy minden egyes észrevételt a legkomolyabb megfontolás tárgyává teszek és értékesíteni kívánok hazánknak ezen legdrágább kincse: közoktatásügyünk szolgálatában. (Álta­lános élénk helyeslés.) T. képviselőház! A vitának általános jel­lemzéséül kidomborodott egy mozzanat; az t. i,, hogy konstatálták csaknem pártkülönbség nélkül a dotáczió elégtelenséget. T. képviselőház! Én magam hangsúlyoztam bevezető beszédemben azt, hogy a nagy kultu­rális czélokat, a melyek előttünk állanak, csak nagy eszközökkel érhetjük el. És épen akkor utaltam arra, hogy ennek az országnak egy erős és nagy közgazdasági fellendülésre van szüksége, s minden kormányzati ágnak már az iskolában oda kell működnie, hogy ezt a közgazdasági eszmekört megkedveltesse; kijelentettem azt is, hogy, ha ilyen nagy közgazdasági fellendülés nincs, akkor mi kulturigényeinket kielégíteni nem tudjuk. De, t. képviselőház, én ugyanakkor, a midőn — nézetem szerint — a nemzetnek egy hibájára mutattam rá, s felhívtam arra, hogy abból az ósdi felfogásból, abból a fiskálisnemzet-féle felfogásból kibontakozva, szeretettel nézzen az ipari és a kereskedelmi pályák felé is: akkor azt kaptam ellenvetésül, hogy igen ám, csakhogy nincs ipar és nincs kereskedés. Én teljes kész­séggel elismerem, hogy egy fejlettebb ipar és egy fejlettebb kereskedés nagyobb vonzó erővel bír; de azért nem szeretem, hogy midőn a nemzet­nek egy megrögzött hibájáról van szó, mindig valami másban, valamely intézményben keressük az okokat, hogy akkor, a mikor lelkes felhívást intézek az országban minden szülőhöz, hogy gondoskodásuk tárgyává tegyék ezt az irányzatot, ismét egy gazdag anyagát találjuk a képviselők beszédeiben annak, hogy hej, hiszen ráérünk arra még; majd ha lesz nagyipar és nagykereskedés, akkor fogunk ezen irányokkal foglalkozni. Pedig csak azt akartam elérni, hogy ne a funkczioná­lizmus, ne a hivatalvadászat, hanem a kezdemé­nyezéssel, iparkodással, törekvéssel járó pályák felé forduljanak. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Azt pedig épen nem fogadhatom el argumentu­mul, hogy a kereskedő- és iparos-segédek szolgai állásért folyamodnak, (Felkiáltások a szélsőbal­oldalon: Pedig ugy van!) Én azt nagyon jól tudom, de megmondom, hogy miért teszik. (Halljuk! Halljuk !) Azért, mert nem szeretnek dolgozni, mert keresik, hol lehetne nyugodtabban és csendesebben az előszobában szundikálni. (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Ez nem áll!) Én abban a nézetben vagyok, hogy, ha a világon mindenki hízeleghet is a nemzet hibái­nak, ezen a helyen kell lenni egy embernek, a ki a nemzet hibáira is rámutat néha. (Elénk helyeslés a jobboldalon. Egy hang balfelöl: Ott van a hiba epén! Ellenmondások a jobboldalon.) Ez olyan hiba, a melyen nagyon könnyen lehet segíteni. (Mozgás.) Én készséggel elismerem — a mi a bírá­latnak másik részében foglaltatik, s a mit a szónokok legnagyobbrészt hangsúlyoztak, — hogy ellenőrzési organizmusunk még nagyon sok kí­vánni valót hagy maga után. Én magam, t. kép­viselőház, igen gyakran kifejtettem azt, épen a tanfelügyeletre nézve, hogy ez az organizmus igy fenn nem maradhat; magam mondottam, hogy a közigazgatás rendezésével egyidejűleg a tanfelügyelet kérdésével is alaposan kell foglal­koznunk. Én is azt mondom, hogy annak a tan­felügyelőnek minél többször és minél több ideig kell az iskolában lennie, ellenőriznie kell az iskola egész szellemét, magát a tanulmányi ren­det és minden tekintetben arra törekednie, hogy az iskola mind a hazafias szellem, mind az oktatás szempontjából megfeleljen a maga czéljának. (Helyeslés jobbfelöl.) De, t. ház, talán nem méltóztattak figyelembe venni azt a javulást, a mely az utolsó öt-hat évben ezen a téren máris konstatálható. Mert először is a tanfelügyelők száma — és hozzáveszem a segédtanfelügyelőt és a tollnokot is, akik szintén meg vannak bizva az iskolalátogatással, — hatá­rozottan emelkedett. Nem akarom untatni a t, házat azokkal az adatokkal, a melyek mutatják, hogy hány napot tölt a tanfelügyelő az iskolában, de a napok száma is igen nagy százalékkal emel­kedett. Mindenesetre épen arra törekszem, hogy a tanfelügyelő leginkább ezen hivatásának eleget tehessen és megmentem igyekszem őt azon irodai szolgálatoktól, a melyek néha csakugyan túlságos bürokratizmusra vezetnek. (Helyeslés a jobbol­dalon.) Hiszen legutolsó rendeletemről sem méltóz­tattak tudomást venni, a melylyel épen a tan­felügyelők számára jegyzőkönyvmintát állíttat­tam össze, a melylyel — azt hiszem, akármilyen pedagógus megnézheti — a lehető leggyakorla­tibb módon, legjobban ellenőrizheti az iskolát, intézkedhetik azonnal ott a helyszínén, és a midőn újra jön látogatni, a jegyzőkönyvet elő­keresi és ugy ellenőrzi azt, hogy az intézke­dések foganatba vétettek-e. Ezt a jegyzőkönyvet 45'!

Next

/
Thumbnails
Contents