Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-91

91. országos ülés 1902 április 15-én, kedden 349 nincsenek megelégedve saját hatáskörükkel, keresnek mindig nagyobb teret, nagyobb joghatóságot és ezt a betegséget, ezt a tiílterjeszkedést ma már a tanitásnál és neveltetésnél is látjuk, — a mikor a modern jogállam, — ez a legújabb bálvány, — a neveltetési jogot is egészen magáévá akarja vindikálni. Innen van, hogy ez a három tényező: a család, az egyház és .az állam ma konfliktusban vannak annál az oknál fogva, mert az állam a tanítási és nevelési jogot magának vindikálja. (TJgy van! Ugy van! a szélsöbaloläalon.) És, t. ház, a jogállam kiindul abból a ferde nézetből, hogy a gyermek az övé. Ézt már a tapasztalat régen agyoncsépelte, erről nem szólok, De ferde azon nézet is, hogy a hat-, vagy hétéves gyermek az államot illeti meg. Nagyon jól tudjuk ennek visszásságát, a mi közoktatásügyi politikánk ezt ugy sem tette magáévá, tehát erről sem szólok. Hanem a mi tulajdonképen magát a valláserkölcsös nevelést illeti, erről már — bár az idő rövidsége miatt csak nagyon röviden — szólani kívánok. (Halljuk ! Halljuk!) Azt az egyet kell még megjegyeznem, hogy a modern jogállam azon követelése, hogy a nevelés és oktatás őt illeti meg, abból a ferde nézetből indul ki, a melylyel nemcsak a minden állami viszonylatban, hanem már a társadalmi élet nyilvánulásaiban is mindenhatóságát akarja érvényesíteni. Hiszen a kik ezen tannak előharczosai és e ferde nézeteknek úgynevezett bálványozói, minduntalan és mindenben csak erre a mindenhatóságra hivatkoznak. Szerintük ez a mindenhatóság az oktatás és nevelés terén is megilleti az államot. Csak nemrégiben, talán 4—5 évvel ezelőtt, Poroszországban, a mely országnak kulturális viszonyaira az igen t. miniszter ur igen szeret hivatkozni, a kultuszminisztériumnak egy igen jeles tagja egy nagyon merész nyilatkozatot mert tenni, a melyben a következőket mondja (olvassa): »A modern államjog szerint a modern jogállamban az állami törvényhozás mindenható, minden, az állam határán belül külsőleg nyilvánuló intózkedósekben.« — Tehát az összes hitfelekezetek is, a melyek az állam határain belül feküsznek, az állam hatáskörébe, annak fenhatósága alá tartoznak, ép ugy, mint az egyedek vagy mint az egész társadalom. Ezen ferde nézettel szemben, miután az iskola a nevelésnek legfőbb ápoldája, egy kissé szembe akarok nézni. (Halljuk! Halljuk!) Tudatában vagyok mindazon nehézségeknek, a melyeknek elébe nézek, midőn e tárgyhoz hozzászólok, de koszorús költőnk ama nevezetes mondását tartva szem előtt: »Ha férfi vagy, légy férfi, legyen elved és hited, és azt valld be, ha mindjárt életeddel fizeted,« meggyőződésemet e tekintetben is egészen bátran nyilvánítom. (Halljuk! Halljuk!) T. képviselőház! Azoknak, a kik olyan nagyon, olyan odaadással ragaszkodnak ehhez a legújabb »mód«-hoz: az állami oktatáshoz, nagyon röviden bátor vagyok figyelmükbe, ajánlani, hogy ez a vallást mellőző oktatás — mert hiszen ne is mondja valaki, hogy nálunk van vallásoktatás, a mikor csak két óra van hetenkint minden iskolában erre engedélyezve, a mire későbben majd rá fogok térni és ki fogom fejteni, hogy ez a vallásoktatás ebben a két órában a nullával egyenlő — mondom, ez a vallást mellőző oktatás a franczia forradalmat megelőző vallástalan bölcseletnek a szüleménye. És mi a végczélja? Végczélja azokból a gyenge gyermekekből kiölni a keresztény szellemet; végczélja, hogy a serdülő ifjúság szivébe gyűlöletet oltson a felekezetek és azok intézményei ellen, hogy ujonczokat toborozzon annak a tanrendszernek, a mely a XIX. század forradalmának zászlói alá gyűjtötte a lázongókat, hogy ujonczokat toborozzon annak a tanrendszernek, a mely ma is jelentkező lázongók százezreit szüli; és valahányszor a modern jogállam magáénak vindikálja a nevelési jogot, ennek a rendszernek szolgálójává szegődik. Mert ne mondja senki, hogy hiszen mi nem akarjuk a keresztény szellemet lerontani. Igenis, le akarják rontani, hiszen sok liberális már nem is tagadja, hogy a vallást mellőző iskolával az a czéljuk, hogy lerontsák a keresztény szellemet, A miniszter ur igen sokszor hivatkozik Poroszországra; én is sokszor fogok rá hivatkozni, ha nem is ma, mert az idő nem engedi, hanem máskor, de mégis fel kell említenem egy porosz liberális lapot, a mely ekként nyilatkozik (olvassa): »Az emberi törekvéseknek mind oda kell irányulniuk, hogy a kinyilatkoztatott vallás szolgaságát megtörjék. Az iskola az a szentély, a melyben a felszabadítást végrehajtani és a bölcsészeti beavatást teljesíteni kell. A tanító a vallás védelmezőjével való küzdelemben hibázhatatlan apostol, a felszabadítás eszköze.« Ha ez az irány nem az, a mely a keresztény társadalmat lerontani akarja, akkor melyik az ? ... Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: Ez nem a mi irányunk! Molnár János: A liberalizmus mindenütt egyforma! Trubinyi János: Igen t. miniszter ur, rögtön rátérek arra a kijelentésére, hogy az az irány nem a mienk. Hanem én most a liberalizmusról beszélek csak, hogy bebizonyítsam a mi liberalizmusunk irányát is. Ezek az urak jól számítanak, megfontolva cselekesznek, Hiszen Hegel egyik tanítványa, nagyon jól tudja miniszter ur, is azt mondotta: »Adjátok ide iskoláitokat és mi a hierarchikus szervezeteiteket nagyon szívesen meghagyjuk.* Elég ennyit mondani. Ez a vallástalan filozófiai nézlettől áthatott liberalizmus, hogy a nevelést és oktatást magához ragadja, kieszelte a közös vagyis az állami iskolát. Az iskolák államosítását tegnap két oldalról sürgették. Én igen becsülöm a meggyőződést, meghajlok előtte. Hallottuk e kijelentést a túlsó oldalról "Werner Gyula t. képviselőtársam részéről, hogy az államosítást keresztül kell hajtani