Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-79

2H 79. országos ülés 1902 márczius 22-én, szombaton. Nessi Pál, az általános jövedelmi pótadóba beszámítandó kamatok tárgyában a pénzügyminiszterhez. Elnök: Az interpellácziók az ülés végén a szokott időben fognak megtétetni. Következik a kereskedelemügyi tárcza 1902. évi költségvetésének (írom. 72) és az azzal kapcsolatos miniszteri jelentéseknek (írom. 15, 20, 23, 78—80) folytatólagos tárgyalása. Dedovics György jegyző: Gr. Zicby Jenő! (Halljuk! Halljuk!) Gr. Zichy Jenő: T. ház! Már a felirati vitában és a költségvetés általános tárgyalása során is a közgazdasági kérdések behatóan tárgyaltattak. Nem csoda, hiszen ezermilliós költségvetésről van szó, s ez az államra olyan teher, a mely állandóan egyoldalulag van megállapítva és közgazdasági szenrpontból majdnem elviselhetetlennek, majdnem lehetetlennek látszik. Sajnálattal és csodálkozással konstatálom, hogy a két legfontosabb tényezőt, a gazdasági és ipari érdekeket bizonyos animozitással ellentétbe akarták állítani nemcsak itt e házban, hanem más ily tanácskozások alkalmával is, p. o. az Országos Magyar Gazdasági Egyesület tanácskozásain. Pedig ezek az érdekek egymásra vannak utalva. (XJgy van! a széhobaloldalon.) ezek egymást kiegészítik és ennek a nemzetnek fejlődése csak akkor lesz lehetséges, ha ez a kiegészítés teljesen meg fog történni, s ez a két tényező harmonikus, összhangzatos működésben fog ez országban funkczionálni. Ennek a két faktornak együttműködésén r

alapszik az állam közgazdasági élete és jövője. Ámde e két faktornak együttműködése alapján is csak akkor lesz jólét ebben az országban, ha a mi gyáraink fogják feldolgozni a mi nyersterményeinket. (Élénk tetszés a szélsőbaloldalon.) Mindaddig ne ámítsuk önnönmagunkat; ezen óriási számadatokkal szemben, a melyeket a mi budgetünk feltüntet, fejlődés, haladás nem képzelhető. S ha számcsoportokat állítunk kápráztatóan a publikum elé, ez nem más, mint délibáb, a mely az első szellőnél össze fog omolni. (Élénk tetszés a széhobaloldalon,) 995 millió a rendes kiadásunk. 1036 millió budgetünk rendes bevétele. Ezek óriási számok. A kormánynak és az országgyűlésnek kötelessége azon lenni, hogy a tényezőket megváltoztassa, megjavítsa a viszonyokat és igy a további fejlődés lehetőségét megadja. Elismerem, hogy az előttünk fekvő kereskedelemügyi tárczának budgetjehű tükre annak a sok mindenféle experimentumnak, a melyet a közel kimúlt miniszter ur a legjobb akarattal végzett: becsületes munkával, tisztességes igyekezettel, de vajmi kevés eredménynyel. Ez a budget így, a hogy van, átment egy uj~ miniszter kezébe. Nagyon szomorú állapotnak tartom, hogy minden bárom évben uj miniszterrel állunk szemben. A miniszter ur bemutatja, hogy mennyi ágazata van e tárczának, mennyi az abban felölelt nüansz, a melynek alapos, beható tanulmányozására kevés két esztendő is, hiszen mire egy uj, rendszeres programmal állhatna elő, megint kiteszik. Boldog a honvédelmi minisztérium, hogy 18 évig gazdálkodhaíik a nyakunkon. (Nagy zaj és mozgás a széhobaloldalon; félkiáltások: De az ország nem boldog!) Megengedik, hogy illusztráljam ezt. 20 évvel ezelőtt az ipartörvény módosítását kérelmezték az összes iparosok, az ipartestületek. A tényleges szükség alapján megalkottunk egy ipartörvényt, a mely megfelelt körülbelül 20 esztendeig. A körülmények változtak, a viszonyok átalakultak és a hat év előtti miniszter látta, hogy uj ipartörvényt kell alkotni. De ő is hamarosan elkerült; jött utódja, Eegedüs miniszter, a ki 1899 szeptember 19-én megírta az ipartestületek központjainak, hogy az uj ipartörvény rövid idő alatt készen lesz és lehető leggyorsabban a ház elé fogja terjeszteni. Elmúlt két és fél esztendő, de nem történt semmi. Jön most az uj miniszter, Horánszky Nándor, átlátja ő is, hogy ez szükséges, tanulmányozni fogja, az iparegylet megint kérelmez, át fogunk megint irni és talán Isten segítségével meg fogjuk csinálni három év múlva. Remélem azonban, hogy előbb, mert teljes bizalommal vagyok a miniszter ur iránt és meg vagyok győződve, hogy ő lesz a legelső, a ki átérzi ezeket a nagy, országos hézagokat az iparfejlesztés terén, átérzi a nagy hiányokat és bizonyára ő lesz az, a ki legelőször fog kiépítésükre törekedni. De hogy ő három óv múlva is ott lesz-e még, az más kérdés. Mert minden nagy igyekezet, akarat és képesség daczára is bele fog fáradni ebbe a gigászi munkába, ebbe a küzdelembe, és mert látni fogja, a mit lát és látott Hegedüs Sándor miniszter ur, hogy minden igyekezet hiábavaló, itt ifiari gyárakat és kisipart mindaddig fentartani nem Jehet, a mig az önálló vámterület nincs meg. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) En gazda vagyok, t. képviselőház, de nem zárkózom el azon más faktorok és tényezők elől, a melyek ezen országnak fejlődése alapját képezik. És ha gazda vagyok is, 30 éve tanulmányozom ezeket a viszonyokat, nem titok ez, tudják valamennyien; 30 esztendő óta, ha nem akarom is szerénytelenül azt mondani, hogy minden ipari mozgalomnak az élén állottam, de legalább résztvettem bennük, megtettem, a mit megtehettem, hogy ennek a nagy osztálynak és ezzel ennek a nemzetnek és az ország fejlődésének erőmhöz képest segítségére lehessek. (Éljenzés.) Működtem és tanultam ezen a téren, és összes tanulmányaimnak íinális eredménye az, hogy a mig nem tudunk piaczot szerezni ennek az országnak, addig itt nem lesz ipar. Egyik a másik nélkül nem képzelhető ós ezt másként meg nem teremthetjük, csak az önálló vámterület alapján. (Élénk helyeslés a széhobaloldalon.) Körülbelül 800 millió értéket képvisel mit mi ebből az országból mint nyerstermónyt kiviszünk és a