Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-78

22 78. országos ülés 1902 márczius 21-én, pénteken, Ivánka Oszkár: Nagyobb figyelemmel hallgatjuk, mint Horánszkyt. (Halljuk! Sálijuk !) Krasznay Ferencz: Ezt már önöktől nem igénylem! Széll Kálmán miniszterelnök: Én is egyre hallgatom! Krasznay Ferencz: T. ház! A t. miniszterelnök urnak van egy döntő érve a vámközösség mellett és ez a mezőgazdaság érdeke. Ez a jelszó, t. ház, oly fontos és mélyreható érdeket jelent, hogy tényleg, a ki az önálló vagy a közös vámterület mérlegét meg akarja csinálni, a ki az esélyeket igazságosan akarja mérlegelni, annak ez elől a jelszó elől elzárkóznia nem szabad. De mit jelent az, hogy a mezőgazdaság érdeke ? Felhozták azt a körülményt, mindenekelőtt a mezőgazdaság mellett, hogy nekünk 10—12 millió métermázsát kitevő kivitelünk van, hogy ennek az elhelyezéséről kell gondoskodnunk abban az esetben, ha önálló vámterületet létesítünk. Hogy nekünk ily nagy konzumunk van gabonanemüekben Ausztriában, azt számításon kivül hagyni nem lehet. Ezzel kapcsolatosan igen természetesen, azok a t. képviselőtársaim, a kik az u. n. agrárius érdekek képviselői, sürgették azt, hogy a gabonavámnak felemelése által, illetőleg oly intézkedések által, a melyek lehetővé teszik az eddigi gabonaárak fentartását, óvjuk meg a szerintük kívánatos állapotot, a mely eddig fennállott, hogy t. i. Magyarországon legtöbb esetben magasabban jegyezték a gabonaárakat, mint a nyugati nagy piaczokon. Mindenekelőtt tiltakoznom kell, t. ház, a tételnek ily felállítása ellen, hogy ugyanis a magas gabonaár a mezőgazdaságnak lenne érdeke. Nézzük közelről, kikből áll a mezőgazdasági érdekeltség? Ha közelről nézzük, látjuk, hogy a magas gabonaárnak hátrányát érzi mindenekelőtt a mezőgazdasági munkás. A ki megveszi a maga kenyerét, annak nem érdeke a magas gabonaár. De nem érdeke ez annak sem, a ki csak oly mértékben termelő, mint a minőben fogyaszt. Ha most tekintetbe veszszük, hogy Magyarországon van 2,338.000 önálló gazdaság, és ennek több, mint fele, 1,279.000 a törpegazdaság, vagyis az 5 holdig terjedő, szabatosan véve 53 °/

0-a a mezőgazdaságnak, rájövünk, hogy voltaképen ennek a közönségnek nem érdeke a magasabb gabonaár. Sőt, ha a 20 holdig terjedő gazdaságokat veszem, mint olyanokat, a melyek szintén nincsenek érdekelve a magas gabonaárban, akkor a magyar mezőgazdaság embereinek pusztán 11%-aaz, a melynek érdeke van abban, hogy magas gabonaárak legyenek. (Mozgás.) Sajnálom, de a tudomány, az elmélet, igy állapitotta meg ezeket a dolgokat. A miniszterelnök ur azt mondta, hogy ne állítsuk oda a latifundiumok tulajdonosait mint olyanokat, a kiknek egyedüli érdeke a magas gabonaár, sőt azt mondta, hogy az téves elmélet. T. ház! A gabonaáraknak egész irodalma van, (Halljuk! Halljuk!) és ha ezt az irodalmat áttekintem, azt találom, hogy igenis valamennyi iró arra a konklúzióra jutott, hogy kisembernek nem érdeke a magas gabonaár. Itt van pl. Raoul Duval, a ki azt mondja, hogy a mező népségének nem érdeke a magas gabonaár. Itt van Barnard, a ki a Journal Des Economistes czimü lapban ezt írja: »Csak egy csekély része a mezőgazdasággal foglalkozóknak kíván magas gabonaárakat. Prancziaországban nem több, mint 200.000 azok száma, a kiknek érdeke a magas gabonaár.* Tooke a History of Prices czimü müvében azt irja, hogy »a magas gabonaár csak a nagybirtokos érdeke«. Sőt, hogy jxraktikus emberre hivatkozzam, és ne pusztán elméletire, felemlítem Wittet, Oroszország hires pénzügyminiszterét, a ki pedig nagyon praktikus ember, mert rendbe hozta Oroszország államháztartását, és a ki azt mondta: »A mi parasztunk nem adja el a gabonáját, és ha hozzá kell vásárolnia, csak az alacsony gabonaár lehet reá nézve előnyös.« Azt hiszem, nem helyesen cselekszünk, ha azt mondjuk, hogy az egész földművelésnek, a mely 75°/

0-kal van Magyarország gazdasági életében képviselve, — 25°/o az ipar és egyéb foglalkozás — mondom, nem helyes, ha azt mondjuk, hogy az egész földmivelésnek érdeke a magas gabonaár. Azt hiszem, hogy, mint minden közfogyasztást képező élelmiszernek, ugy a gabonának is az a rendeltetése, hogy lehetőleg olcsón juthasson hozzá a nép, és demokratikus államnak arra kell törekednie, hogy a nagy tömegek életfentartása olcsóvá legyen téve. Az a törekvés, hogy a gabonaárak felsrófoltassanak, hogy hitbizományi; csináljunk a 10 frtos gabonaárból, egyenesen antiszocziális törekvés! T. ház! Egy utolsó érvelésével végzek a miniszterelnök urnak. Arról volt t. i. szó, hogy hiszen mi köthetünk kereskedelmi szerződést is Ausztriával, ós az, hogy vámközösség nem jön létre, nem jelenti egyidejűleg azt, hogy mi vámháboruba keveredünk. Erre azt a választ adta, hogy »felveti azt a kérdést, hogyha nem tudunk a vámközösségre nézve egyetértésre jutni, ha kiüt köztünk a harcz, ez nem olyan lesz ám, mint más államok közt«. A miniszterelnök urnak ez a kijelentése őszintén megdöbbent engem. Én azt hittem, hogy a miniszterelnök urnak minden eshetőségre, még arra az eshetőségre is, ha nem kötünk vám- és kereskedelmi szerződést — mert hiszen erre rendkívül sok eshetőség van, pl. magában a miniszterelnök ur által megalkotott 1899 : XXX. t.-czikkben —• megvan a maga vámpolitikai programmja, mert hiszen a politikai eszélyesség •— prudensnek és circumspectusosnak jelezte önmagát a miniszterelnök ur — azt kívánja, hogy az ember előre lásson minden eshetőségre. A franczia közmondás azt tartja: »gouverner c'est prévoir*. Tekintettel azon közjogi kapcsolatra, mely bennünket Ausztriával összeköt, s a mely kizárja, hogy ezt a két testet egyszerre minden operatív