Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-78

78. országos ülés 1902 kül, hogy segítségért az államhoz ne forduljon. (Igaz! Ugy van!) Ha uj iparágról Tan szó, akkor a támogatásnak még van némi jogosultsága; de létező iparoknak konkurrencziát csinálni állami segélylyel, ezt egyszerűen kizártnak tartom. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Ezért a i legnagyobb óvatossággal kell itt eljárni, a mi nem jelenti azt, hogy a gyáripar és nagyipar fejlődése érdekében az állam is a maga segitő kezével ne jöjjön elébe annak, a ki ilyent teremteni ós létesíteni akar, de jelenti igenis azt, hogy megfontolandó minden egyes konkrét eset abból a czélból, hogy nem árt-e annyit, mint használ, épen azon konkurrenczia következtében, melyet az állam segélyével felállított nagyipari telepek a már létező és prosperáló ipari és gyári üzemeknek csinálnak. Az 1899 : XLIX. t.-cz. elment az ipari kedvezmények tekintetében a lehető legmesszebb határig, ugy, hogy azt gondolom, hogy e téren már további kedvezményeket adni alig lehet, mert hiszen nincs mit kedvezményül odaadni. De igenis nagyfontosságunak tartom e téren is a hitelviszonyok javításának kérdését. (Halljuk! Halljuk!) Ha az ember a gyakorlatban azt látja és a referádák folytán azt halija, hogy a létező gyáriparok még ma is 8—9—10°/o-os pénzekkel dolgoznak, akkor nagyon könnyen megérthető az a körülmény, hogy a konkurrencziát alig képesek kibírni. Hogy itt a hitelviszonyok rendezése érdekében valami radikálisabb kúrához kell nyúlni, az előttem egészen világos. {Altalános élénk helyeslés.) Hogy azonban az miben álljon, vagy hogy az egyáltalában lehetséges-e, arról én ma véleményt mondani nem akarok; de igenis kötelességemnek tartom, hogy ezzel a kérdéssel behatóan foglalkozzam. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zaj a szélsőbaloldalon. Felkiáltások: Az önálló magyar bank!) Az önálló magyar bankkal épen ott leszünk, a hol ma vagyunk. Hiszen az ország ma sem képes igénybe venni azt a hitelt, a mely rendelkezésére áll. (Zaj a szélsobaloldalon. Elnök csenget.) Pap Zoltán: Szóval, önállóság sehol sem kell. (Zaj a jobboldalon. Egy hang: Frázis!) Horánszky Nándor kereskedelemügyi miniszter : És hozzáteszem, hogy nagyon meggondolandó dolog, hogy az efféle hiteligények kielégítésére önálló bank létesíttessék. Igenis kell, hogy a hitelberendezkedésnek szervei legyenek, a melyek végkövetkezményeikben összefüggésben állanak azokkal a hitelekkel, a melyeket a bank nyújt, de a közvetlenség szempontjából nagyon meggondolandó dolognak tartom ezt, és nem tudom, lehetséges volna-e ez egyáltalában a nélkül, hogy a teljes szoliditással működő bankra nézve nem mondom, aggályok, de legalább bizonyos tekintetben valamelyes hátrányok ne merülnének fel. Szóval, a mi itt megoldandó és teendő, az a hitelszervezet javítása, mert a nagyipar és a gyári ipar csak exisztálhat, ha élvezi •árczius 21-én, pénteken. 13 a hitelnek azt az olcsóságát, a mely a létező iparok prosperálásának mindenütt első feltétele. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) De, t. ház, hogy a társadalomnak e téren is megvolna a maga feladata, az iránt alig lehet köztünk véleményeltérés. Ha az ember azt látja, hogy a társadalomnak tehetősebb elemei, a melyek hivatva volnának arra, hogy az ország fennállásához és erőteljes fejlődéséhez gazdasági téren is hozzájáruljanak, összetett kézzel nézik az ipar nehéz küzdelmét, ha látja, hogy a társadalom maga nem siet lehető erélylyel ennek az akcziónak segítségére: akkor hiábavaló ebben az országban minden, mert mindent csak az államtól várni, csak az államtól kívánni nem lehet. (Elénk helyeslés jobbfelöl és a középen. Mozgás és zaj a szélsobaloldalon. Elnök, csenget.) Rátkay Lászlő: Ne rakjon az állam rablánczokat a társadalomra! (Derültség és mozgás a jobboldalon. Halljuk

I Halljuk! jobbfelöl és a középen. Elnök csenget.) Horánszky Nándor kereskedelemügyi miniszter : Hiszen, t. ház, (Zaj a szélsobaloldalon. Halljuk ! Halljuk! jobbfelöl és a középen.) ha az ember a külföldön utazik, vagy ha csak a szomszéd Ausztriában is jár és egymásután látja azokat a nagy ipartelepeket, a melyeknek majdnem mindenike nagy tradicziókat viselő nevekkel van összeköttetésben; (Ugy van! jobbfelöl.) ha látja az ember azt, hogy ott a társadalomnak minden rétege, az erők összegyűjtése folytán milyen erélylyel és erővel siet az állam segítségére, az ilyen nagy akcziók felvételérc és növelésére, idehaza pedig azt látja, hogy mindenki csak az államtól vár mindent (Egy hang a szélsobaloldalon: Ugy nevelték az embereket! Halljuk ! Halljuk ! balfelöl.) és összetett kézzel várja, hogyan hull majd a manna az ölébe: (Mozgás és zaj a szélsobaloldalon. Elnök csenget. Halljuk ! Halljuk! jobb- és balfelöl.) ez, t. ház, egy olyan állapot, ...(Zaj. Halljuk! Halljuk!) Elnök (csenget) : Csendet kérek, t. ház ! Horánszky Nándor kereskedelemügyi miniszter : — a mely, ha igy marad, az államnak minden akcziója a porba fog hullani. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon, a középen és a baloldalon.) Én itt, t. ház, a midőn a nagyiparról és a gyáriparról szólok, lehetetlen, hogy meg ne emlékezzem a munkástörvényhozás kérdéséről is, a melyre nézve, leszámítva azon jeles alkotást, a melyet t. szomszédom és barátom, a földmivelésügyi miniszter ur a mezőgazdasági munkások érdekében intendált és megalkotott, azt merem mondani, hogy vajmi kevés történt. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Visontai Soma: Igaz, ugy van! Ez nyílt beszéd. Horánszky Nándor kereskedelemügyi miniszter : Hogy a fenforgó viszonyok sürgetik az államot oly irányban, hogy a munkástörvényhozás terén is az alkotásokhoz fogjon, az e ház minden pártja részéről kifejezésre jutott, a mi-