Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.
Ülésnapok - 1901-85
85. országos ülés 1902 április 7-én, hétfőn. 167 30—70-es arányban. Világos dolog, hogy Magyarország akkori törvényhozása, moly ezen jelentés és a 67-iki bizottsági tárgyalások alapján az 1867 : XV. t.-czikket megalkotta, semmi egyebet nem akart, mint statuálni azt, hogy egy bizonyos összegű adósság, bizonyos kamatterhének elvállalásával könnyít Ausztria akkori kamatteherviselési helyzetén. Sem többet, sem kevesebbet. S ebből mi következik? (Zaj.) Kérem, társalogjanak kissé csendesebben t. képviselőtársaim, mert arra nem vagyok képes, hogy két órán át önöket túlkiabáljam. (Zaj, Felkiáltások a szélsőbal oldalon: Ez mégsem, járja! Halljuk! Halljak t) T. ház! Az 1867: XV. t.-czikkben beiktatott ez a megállapodás megengedi, hogy ezt pénzügyileg is elemezés tárgyává tegyük, mikor arról van szó, hogy az ország terhem akarunk könynyiteni, és azért csinálunk konverziót. Az 1867 : XV. t.-ez. rendelkezése szerint csak az akkori állapot az irányadó annak az elbírálásánál, vájjon fennáll-e most is az a viszony, a mely fennállott akkor ? Jogunk van kutatni, vájjon fizeti-e most is Ausztria azt a precipuumot, a melyet fizetnie kellett, s nem fizetünk-e mi ma e precipuum számitásba vételével többet, mint a menynyit fizetnünk kell. Ezzel szemben állani fog az a kikötés, hogy változhatatlan évi járulékokban történt az elvállalás ! Igen ám! De azt is mondja az 1867-iki XV. t.-czikknek 6. §-a: »Mind a magyar korona országainak, mind 0 Felsége többi országainak tetszésükre hagyatik az államadóssági kamat járulékot vagy adóssági kötvények törlesztése, vagy készpénzbeli visszafizetés által csökkenteni. A törlesztett adósság kamataínak megfelelő összeg ez esetben a törlesztő pénzügyi kormányzat hozzájárulási tartozásából levonatik.« Világosan azt rendeli tehát ez a törvény, hogy jogunk van ezt a kamatterhet leszállítani, olyan adóssági összeg átvállalása által, a mely azon kamattehernek — az akkori kamatozást véve számitásba — megfelel. Kérdem, hogy állunk ezen kérdés tekintetében? Azért említettem fel a praecipuumot, mert ezt a számításból kihagyni nem szabad. Ausztria nemcsak konvertálta, hanem mindenekelőtt megtaksálta a maga adósságát. T. i. azon kezdte mindjárt, hogy 20"/o-os adót vetett ki a maga hitelezőire, de volt annyi eszük, hogy kikötötték maguknak, hogy az az ő javukra esik, mint a hogy sok egyéb dolog tekintetében is kikötötték, hogy az ő javukra esik. Azután konvertálta adósságát, a melyre nézve már most méltóztassék a számítást megtenni. Méltóztassék a számítás alapjául venni azt a státust, a mely akkor fennállt, a mely az akkori kamatláb, t. i. 6°/ 0 illetve 5%-on alul egy tételnél sem volt. A helyzet azóta természetesen változott; de az akkori helyzet az irányadó, mert csak azon kamatterhen kellett könnyíteni, mely akkor nyomta Ausztriát és ha apadt az a kamatteher, akkor a praecipuum is apadt, nekik pedig azt a pvaecipuutnot fizetniök kell, mert a bilaterális kikötés egyik oldalon nem tágítható ugy, hogy a másikat jobban szorítsa. Tehát mi következik ebből ? Számitásba veendő tiszteletteljes nézetem szerint az az öszszeg. a melynek akkori kajaatja eredményezte és indokolta ugy a hogy azt a megállapodást, hogy ők 25 millió praecipirammal annak kamatját elvállalták. Ha az a helyzet változott, az a mi javunkra is változott, mert az ő praecipuumuk csökkenése a mi hozzájárulásunk összegét is szükségképen és határozottan leszállította. Ha mi már most a kamatjáruléktól mint tehertől a tőke visszafizetése által szabadulni akarunk, nekünk azt a régi státust kell szem előtt tartanunk, mert mi Ausztria terheiből csak az akkori állapotnak megfelelő hányadot kell, hogy levegyünk. És most eljutottam a konklúzióhoz. Ott — kerek számban szólva — 30 milliónyi évi változatlan kamatteherről van szó, a melyet az akkori viszonyok szerint 500 millió frtnyi adósság kamataiként kellett kiszámítani. Az tehát annyit tett, az akkori alku vagy szerződés lényege és világos értelme szerint, . . . Beöthy Ákos: Nem volt szerződés, csak törvény, ez nagy különbség! Barta Ödön; Én azért nevezem szerződésnek is, mert még ha mint szerződést tárgyalom is, még hogy ha szerződési viszonyról lenne is szó, akkor is csak igy lenne interpretálandó a megkötés idejében fennállott állapotok szerint. Hiszen ezt a ránk oktroyált törvényt épen mi a legtöbb joggal panaszolhatjuk el, mert mi azt az alapot soha el nem fogadtuk. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Azon álláspont szerint tehát, a melyet elfoglalni bátorkodom, és a mely, ha meg lesz czáfolva, — de nem többségszavazattal, hanem a törvényből merített argumentummal, én, bár nem szívesen, de bele fogok nyugodni, mert kénytelen leszek vele — ezen álláspontom szerint ugy áll a dolog, hogy ahhoz, hogy mi ezen állam háztartásában nem 3 millió koronával, nem 3 1 : 2 milliónyi törlesztési elvonással, hanem ezt az összeget többszörösen meghaladó összegű megtakarítással segítsünk a magyar államháztartás helyzetén; hogy 15—20 milliónyi koronát takarítsunk meg évenkint : ahhoz csak egy világos törvénybiztositotta jogunkat kell gyakorolnunk, a melyet azonban sajnos, Ausztriával szemben kell gyakorolni, és azért látszik olyan nehéznek, hogy kormányunk hozzá sem mer nyúlni ! (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) De csak rajta, t. miniszter urak, szerezzenek önök babért azzal, hogy az említett módon lehetővé 'teszik ezen államháztartásnak olyan berendezését, a mely mellett a közszükségleteket is fedezni lehet, és a künnlevő népet is részeltetni lehet a nagy pénzbőség áldásaiban, a melylyel lehetővé lehet tenni, hogy ezen ország beruházásait ne kelljen a napirendről levenni, a mely mellett lehet majd valamit tenni a kivándorlás
