Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-85

85. országos ülés 1902 április 7-én, hétfőn. 163 99'2Ö-on állott. Akkor a mi kormányunk majdnem ugyanazzal a pénzcsoporttal, a mely­]yel ezt megkötötték, kötött egy kölcsönt, a mely a meg nem czáfolt számitási adat sze­rint 95Í/4 vagy 1 j 6 körül variált, holott az osz­trák kollegája ugyanakkor kötött kölcsöne a 98-at érte el. És ezzel szemben csak azt az argumentumot tudják felhozni, hogy még nem tudjuk, hogy miképen lesz annak az elszámo­lása, de az bizonyos, hogy az kisebb összeg. De t. ház, a nagyobb üzleten nagyobb nyereség kínálkozik, hiszen nem greislerokról, nem szató­csokról van itt szó. Azok a pénzcsoportok a nagy üzletet keresik, hogy az elhelyezésből ered­hető veszély ilyenkor nagyobb: ezt értem, de t. miniszter ur, meg is tudok rá felelni. Nyu­godt lehet a t. miniszter ur. Megmondtam az imént, hogyha az üzlet jó, akkor elhelyezzük a a másik 500 milliót is. Ha azonban nem jó. akkor már a t. miniszter ur tudja, hogy ez a bankcsoport ismeri az OJJCZÍÓ természetét, hogy azt ott is lehet hagyni, fel is lehet használni. Avagy, mit gondolnak önök, miért nem méltóz­tatott a pénzcsoportnak az opczió jogát gyako­rolni a 3 1 /2°/o-os vasúti kölcsönnél? (Ugy van! a szélsölmloldalon.) Kérem az opczió joga az csak jog, de nem kötelesség, abból az opczióból annak a csoport­nak csak előnyei származhatnak, nem hátránya, az csak nyerhet a hátralékos 500 millión, de nem veszithet, mert csak akkor gyakorolja jogát, ha magát minden oldalról kellőleg körülsánczolta ugy, mint most körül van sánczolva arra nézve, hogy a 600 millió kicserélése baj nélkül meg fog történni. Hát itt a kisebb és nagyobb ösz­szegü kölcsönt szembeállítva, a kurzusok közti összehasonlítást annak rovására irni, vagy ezt amannak rovására irni, logice nem lehet. De lássuk, vájjon mi idézi elő Ausztriában az olcsóbb hitelt? A konszolidáltabb állapotok? Ott nagyobb a rend, nagyobb a biztonság, állan­dók az intézmények ? Az alldeutsch-ok, a Los von Osterreich, ezek ugy-e több bizalmat érde­melnek és birnak a piaczon, mint mi bírunk, a kik a »geschwächtesUngarn« szerepét viszszük? De hasonlítsuk össze a mi kölcsönünket az orosz kölcsönnel. Oroszország sem élvezett nagyobb renomét a pénzvilágban, mint mi, az mégis 97^2-et tudott magának biztosítani 4% mellett. Lukács László pénzügyminiszter: Igazán? Honnan tudja!? Bárja Ödön: Onnan, a honnan a mi kon­verziónkra vonatkozó értesülést szereztem, a lapokból! Nekünk az a nehéz helyzetünk van, hogy mi csak irigykedhetünk, de segíteni a bajon nem tudunk. Ha ennek a konverziónak sorsa meg van pecsételve, akkor mi azt a pe­csétet bajosan fogjuk onnan letörni. Nagy fele­lőséggel jár egy művelet ellen beszélni, a me­lyikről azt mondják, hogy 3 millió korona kamatmegtakarítást fog évenkint eredményezni, de én azt hiszem, hogy még nagyobb felelőség­gel jár az összes tényezők ismerete nélkül meg­szavazni egy javaslatot, a melyről nem tudjuk, hogy, ha az összes tényezőket kellőleg megbírál­hatnék, nem találnók-e, hogy az többet is jöve­delmezhet. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Én ezt nem tekintem ma bizalmi kérdés­nek. Ez nem bizalmi kérdés. De ha bizalmi kérdés, semmi esetre sem olyan kérdés, a mely pártok szerint osztaná meg a bizalom kérdését. Itt mindenkinek egyaránt a felelőség kérdésé­vel kell tisztában lennie és én felelőségem tu­datában nem tudom elfogadni teljes igazságnak azt, a mi e javaslatban elénk van terjesztve; s nem tudom helyeselni, hogy a közel jövőben re­mélhető előnyökről pillanatnyi kisebb előnyökért ez az ország lemondjon! (Helyeslés a szélsőbal­oldalon.) De az eredmények közt az is van mondva, hogy ennek a műveletnek eredménye, t. i. az a 3 millió kamatmegtakarítás és a törlesztés meg­takarítása már az 1903. évi költségvetésben ér­vényre fog jutni. Tudvalevőleg az 1903. évi költségvetést, fennálló törvényünk érteimben, a mely a kormányra kötelező, 1902. szeptemberben be kell terjesztenie a házban. A törvény rendeli így. Ebből a tételből tehát, a mely azt állítja, hogy a konverzió-műveletnek 6 1 '-; millióra kon­templált eredménye már az 1903. évi költség­vetés tehermentesítésére fog szolgálni és már ott szemlélhető lesz, azt kellene feltételeznünk, hogy a t. miniszter urnak biztosítékai vannak arra nézve, hogy ez a konverzionális művelet még 1902. szeptember előtt le lesz bonyolitva. Hihe­tetlen dolognak tartom, világosan nem is állítja senki, de ezt kell belőle kimagyarázni. Áll itják burkoltan, állítják ugy, mint a hogy burkoltan állították oda egy számtani feladvány alakjában azt a kurzust, a melyet a konzorczium a fix átveendő járadékért biztosított, és melyet csak ugy lehet kiszámítani, ha a preliminált nyere­ségből visszafelé számítjuk a kurzust. Azt mond­ták ugyanis, 3 <io°/o nyereség van kilátásban és ebből ugy számítottunk, hogy 4\ ; 3 a 4 a io-hez viszonyítva, 3.99-et eredményez, a kurzus tehát valószínűleg 95, de miután valamivel többet mondtak, hát hozzáadtunk, ad libitum, ki egy negyedet, ki egy nyolezadot. Itt azonban ez már nem lehetséges, itt fix terminusról beszélünk. A t. előadó ur maga is azt mondta, hogy már az 1903. évi költségvetésben ez benne lesz, sőt már az 1902-ikiben is zárszámadásilag egy része el lesz számolva. Hát én világosan felteszem a kérdést: mik a határidők, vannak-e határidők? Vagy a ha­táridők is csak a piaczalakulástól feltételezetten vannak kombináczióba véve? De akkor, ha a miniszter ur a jövőbeli piaczalakulást kedvezőt­lennek tartja, beleesik abba a dilemmába, me­lyet előbb emiitettem, ha tartós javulást vár, akkor miért nem várja meg azt az időt, amig 4%-os papírjaink a pari - árfolyamot el nem érik? Megengedem, hogy talán akkor a gscheft, 21*

Next

/
Thumbnails
Contents