Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.
Ülésnapok - 1901-85
&i országos ülés 1902 április 7-én, hétfőn. 161 melyek egy későbbi előnyös konverzióból származnának. Azt a kérdést állítom ezzel szemben, hogy a t. bizottsági előadó ur, — mert hiszen a bizottsági előadó nyilatkozik voltaképen a jelentésben, mert a bizottságban erről nagyon kevés szó esett, — a t. előadó ur nem méltóztatnék azt kegyesen kiszámítani, vájjon mennyi idő kell ahboz, bogy a kamatmegtakarítás kiegyenlítse azt az ötvenhárom millió tőkeszaporulatot, a melyet olyan brüszk módon állított a t. előadó ur elénk, t. i., hogy 1030 és néhány milliónak a konverziója 1090 millióra emeli a tőketartozást. Ez az 53 milliónyi plusz és a kamatcsökkentés eredménye egymással szembeállítandó; s csak akkor, ha összehasonlítja ezeket a t. előadó ur, akkor fog rájönni, hogy körülbelül 20 — 25 esztendő kell, mig ez a két tényező egymást kiegyenlíti! (Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hát, t. előadó ur, ne méltóztassék bennünket annyira naivoknak tartani, hogy mi azt elhigyjük, hogy nekünk sietnünk kell ezzel a konverzióval, mert különben a sült galamb elrepül. Ez nem áll. Ez a konverzió lehet sürgős azon konzorcziumnak és lehet sürgős sok mindenféle tényezőnek, csak az országnak nem sürgős. Megmondom azt is, hogy miért. Az én igénytelen nézetem szerint, ha állanak mindazok, a miket a t. miniszter ur oly gyakran hangoztatott : hogy államháztartásunk teljesen konszolidálva van, államhitelünk ugy áll, mint azt a miniszter ur ma ie mondja, hogy egyenrangú a nyugot európai legjobban rendezett államok hitelével ; ha ezek mind állanak, ha ez az átmenet, a mely most az alacsonyabb kamatlábban nyilatkozik, nem olyan, a melynek rögtönös megszűnésétől félni kell, akkor valószínű; ha pedig ehhez még hozzáveszszük a koronaértéknek arany értékké emelkedését a készfizetés felvétele utján, ha ezen valószínűséghez még hozzáveszszük a készfizetések felvételéből eredő rendkívüli fellendülést, akkor már nem valószínűvé, de bizonyossá válik, hogy az a helyzet, mely ma a konverzióból előnyöket biztosit az államháztartás számára, a közel jövőben csak fokozódni, javulni fog. Ha ettől félni kell, bár ezek a tényezők elég garancziát nyújtanak, bogy nem kell félni, akkor félni kell egyébtől is, attól t. i., hogy ez a konverzió esetleg csütörtököt is mondhat. Azon formában ugyanis, a hogy a t. miniszter ur, illetve a pénzügyi bizottság jelentése elénk terjeszti a javaslatot, áll az, hogy a konzorczium nem köteles többet fix átvenni, mint 600 milliót. Az biztosítva van, hogy 600 millió korona értékű járadék forgalomba fog jönni a 4°/o-osnál magasabb kamatozású eddigi papírok helyett. De megengedi a t. előadó ur, hogy feltételezzem, sőt biztossággal állithassam, hogy épen az eddigi konverziók múltjának ismertetéséé kapcsán ő is tudja és mindenki biztosra veheti, hogy annak a 600 milliónak egy igen kis része fog emissziót képezni, hanem az egyszerű kicserélés lesz. Annak KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. V. KÖTET. a 600 milliónak a gazdája megvan, az jelentkezni fog, mert az eddigi konverziós műveleteknél is megvan a számarány, az egyiknél 70°/ 0 , a másiknál talán valamivel kevesebb, de ma, niikor a kamatláb olyan alacsony, valószínű, hogy 90°/ 0-a a régi kötvénytulajdonosoknak meg fog elégedni a 4%-os kamattal, és kicserélés utján fogja a konzorczium lebonyolítani a műveletnek ezt az első felét. Ha azonban, mint a t. pénzügyi előadó ur is állítja, hogy nem lehet tudni, a bizottsági jelentés is ugy sejteti, hogy sietni kell, mert hiszen jöhetnek rossz idők, ha ez a közel jövőben bekövetkezhet, akkor nem lehet hinni, hogy a készfizetések felvétele a közel jövőben meg fog történni, s akkor törvénysértés van tervbe véve megint, sőt mondom, hogy ha ez nem valószínű, akkor miért sietünk ? Ha valószínű, hogy a pénzpiacz romlani fog, akkor a legnagyobb valószinüséggel állithatom, hogy az 1100 milliónyi elhelyezést váró papírból csak az a 600 millió fog elhelyezést nyerni, mely egyszerű kicserélési művelet utján minden koczkázat nélkül, a fix haszonnak a konzorczium javára történt teljes biztosítása mellett fog a konzorczium utján a közönség kezébe kerülni. Én nem akarok annak részleteibe bocsátkozni, vájjon lehetne-e ezt a kicserélést talán olcsóbban is megcsinálni, mert a mi ellenzéki kifogásainknak az a sorsa, hogy mikor egy javaslat bekerül, annak ő Felsége szentesítése már meg van adva és meg van adva egy másik tényezőnek a szentesítése is, a kormány többségének — t. i, a kormány többsége, vagy a többség kormánya, ez nálunk egy teljesen tisztázatlan fogalom — de tény, hogy meg van adva a szentesítés. Most ehhez hozzájárul a konzorczium, egy nagyhatalom, melynek van annyi ereje, hogy a mi argumentumaink súlyát, még ha törvényre vannak is alapítva, kellő mértékben meggyöngítse és igy lehetővé tegye, hogy bekövetkezzék az, a mi a pénzügyi világban már mint befejezett tény notifikáltatik. De a kötelesség teljesítése még igy és ily körülmények közt is nyugodt öntudatot szül és azért foglalkozni szándékozom a kérdés ezen részével. Ennek a műveletnek, mely 1100 milliót ölel fel, minden tényező egybehangzó nyilatkozata szerint, — a bizottsági előadó ur is elismerte — két része van, egy bizonyos és egy bizonytalan. A bizonyos és a bizonytalan rész igy oszlik fel: az bizonyos, hogy 600 millió konvertálva lesz és jsedig legnagyobb részben kicserélés utján, ugy, hogy csak igen kis emisszióval lesz dolgunk. Az is bizonyos, hogy azon szerződés ismert részei szerint, melyet a t. miniszter ur kötött, melyet azonban velünk, kiknek ezen szerződés összes következményeért a felelősséget ország-világ előtt, lelkiismeretünk előtt el kell vállalnunk, egész terjedelmében közölni nem lehet, még pedig pénzügyi politikai okokból, melyeknek fejtegetésébe nem bocsátkozom, mondom, azon szerződés szerint azon a 600 millión egy °'o-nál magasabb 21
