Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-85

85. országos ülés 1902 április 7-én, hétfőn. 159 érték aranyérték, s akkor az a konverzió dugába dőlhet. Lukács László pénzügyminiszter: Nagyon szép! Barta Ödön: Tudom, hogy a magyar hitel kímélése szempontjából a t. miniszter urnak ez nem tetszik, de én épen a magyar hitel kimélése szempontjából kívánok őszinte, határozott állásfoglalást, (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) és nem akarom szótlanul végignézni azt a játékot, a melyet Ausztria velünk játszik, a mely mint »geschwächtes Land«-ról és per »China« beszél rólunk, (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) és ilyennek állit bennünket oda, amint ezt évek sora óta tette, s legutóbb konzequenter teszi, csak quótaemeléskor beszél másként. Majd meg fogom mutatni a t. miniszter urnak, bogy miért mondom ezt. Hivatalos okmányokban azt hirdeti Ausztria, — s ezt a külföldön, fájdalom, kiterjedtebb mértékben és nagyobb területen ismerik, mint minket, — hogy magyar készfizetés-felvétel, vagy készfizetés-felvétel egyáltalában a monarchia két államában csak akkor lesz, ha a gazdasági kiegyezés ugy fog megköttetni, ahogy ők akarják. (Mozgás a baloldalon.) Hivatalos jelentésben mondják ezt; a pénzügyi bizottságottani előadója mondja azt, és nem kisebb ember bocsátkozik bele ennek czáfolatába, bírálatába, mint a mi pénzügyi bizottságunk igen t. előadója, aki most az előadói széken ül ; fenyegetik, hogy ha pedig ezt meg mernék tenni, akkor majd megmutatjuk mi, hogy hányadán leszünk. (Mozgás és nyugtalanság a bal- és a szélsobaloldalon.) Hát én azt akarom, hogy a t. miniszter ur mondja meg ezt Ausztriának; mondja meg bátran, mert kezében van a törvény. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsobaloldalon.) És most felolvasom a törvényt. (Halljuk! Halljuk! Olvassa): »Az a határidő,« — ezt mondja az 1899 : XXXI. t.-cz. IV. czikke — »a melynek lejártával a ma fennálló általános kötelezettség, hogy ezek az államjegyek« — itt az 5 és 50 frtos államjegyekről van szó — »fizetéskép elfogadandók, megszűnik a rendelet közzétételének napjától számitott másfél évre.« Ez a határidő ránk nézve fontos, mert a második határidő, a mely a második bekezdésben szerepel, már mellékes. A XII. czikk pedig azt mondja, — ezt méltóztassék jól megfontolni — (Halljuk! Halljuk! a szélsobaloldalon. Olvassa.) hogy: »az érme- és pénzrendszerre vonatkozó szerződés XIX. czikkének« — ez az 1892. XVIII. t.-cz. — »végrehajtásakép megegyezés történt arra nézve, hogy mihelyt«, — tehát azonnal, haladéktalanul — »a fennálló általános kötelezettség, hogy o. é. 5 forintos és 50 frtos államjegyek fizetéskép elfogadandók, a jelen egyezmény IV. czikke értelmében megszűnt, mindegyik minisztérium a törvényhozás külön meghatározását fogja a készfizetések felvételének törvényes elrendelése ügyében kieszközölni.« Ez folyékony magyarsággal annyit jelent, hogy az 5 és 50 forintos államjegyek bevonásának azon határidejét megállapító rendelet keltétől számítva, — a melyen túl azok általános fizető eszközül teljes értékben el nem fogadandók, — másfél év múlva, illetőleg mihelyt — a határidő nem lehet más, mint legfeljebb a rendelet kibocsátásának napjától számitott másfél év — mihelyt e határidő letelt, azonnal előterjesztés teendő a készfizetések felvétele tárgyában. Hogy ez a határidő mikor telik le, az mindnyájunkat nagyon érdekel; ezt a kérdést fel akartam egyszer már vetni, hogy tudjuk, lesz-e nálunk valaha készfizetés Ausztria különleges kegye nélkül is, vagy tisztán csak Kathrein és társai kegyétől függ-e ez is, — Körber urat nem is számítva, mert lehet, hogy azt a jövő héten már niáskéj>en fogják hívni. (Helyeslés és tetszés a szélsobaloldalon.) Megnéztem a rendeletet, az 1901. augusztus 10-én kelt. A rendelet czime: »Az államjegyekből álló függő adósság teljes beváltása stb. tárgyában.* A rendelet ide vonatkozó része — röviden akarok ezzel végezni — azt mondja, hogy ezekre az államjegyekre nézve fennálló az az általános kötelezettség, hogy íízetésképen elfogadandók, 1903. évi február 28-ával megszűnik. Hát ez az az első határidő, amely az imént idézett, vagyis az 1899. évi XXXI. t.-cz. IV. czikkének az 1892. XVIII. t.-cz. XlX-ik czikkének rendelkezésével való egybevetése után azt az igazságot állapítja meg, hogy 1903. február 28-án előáll az az időpont, a melyben a készfizetések felvétele haladéktalanul meg kell, hogy történjék, mert a törvény a »mihelyt« szót használja, a »mihelyt« szónak megfelelő időhatározás pedig az »azonnal*. Ezt az előterjesztést a mi kormányunknak is meg kell tennie, Ausztria kormányának is meg kell tennie. Azt kérdezem tehát határozottan : miután most már mindazok az előzmények, melyek a készfizetések felvételéhez megkívántattak, bekövetkeztek, azok már mint bevégzett tények állanak előttünk, nevezetesen a függő adósságokból már csak körülbelül 15 millió van beváltatlan; miután az osztrák-magyar bankban 1200 millió arany hever; remélem, a miniszter ur elismeri, hogy így van, mert hiszen az ő kimutatásaiból beszélek; miután az is igaz, hogy az 5 és 50 frtos államjegyek bevonása, melyből bizonyos határidőnek folyni kellett, a rendelet értelmében 1903. február 28-án lejár, így a törvény világos rendelkezése szerint, az 1899 : XXXÍ. t.-czikk XII. czikkének rendelkezése szerint, minden néven nevezendő további alku és tárgyalás kizárásával csak azt kell kimondani, hogy most már inie itt az előterjesztés, a mely szerint a készfizetések felvétele elrendeltetik: mi hát a magyar kormány határozott álláspontja? Ezt a kérdést azért vetettem fel, mert mint mondám, ennek az időpontnak a közelsége, vagy távolsága egyúttal fokmérője annak is, hogy meny-