Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.
Ülésnapok - 1901-84
8'i. országos ülés 1902 április 5-én, szombaton. 125 máját, és azoknak megszűnését és érvénytelenné válási idejét oly rövidre szabja, hogy mint most legutóbb is, kétheti időköz van, a melyben, ha a közönség fel nem használja az általa megvett bélyegeket, azok érvényüket vesztik. Tessék elhinni, hogy nem az ügyesek és. gazdagok károsodnak, mert azok figyelemmel kisérik, hanem mindig a szegény nép megtakarított filléreiből húzza az állam ezt, az üzleti tisztesség fogalmával igazán meg nem egyező, jövedelmet. Felhívom még a kereskedelemügyi miniszter ur figyelmét arra is, hogy az állam a levélközvetitést az ő jogának vette ugyan törvény nélkül, de hát nyugodjunk meg benne, hogy ez a joga az államnak megvan. Méltóztassék azonban a miniszter urnak figyelemmel kisérni, hogy a vasúti és gó'zhajóállomásnál a kiszállásnál utasitva vannak a pénzügyőrök, hogy a csomagban kutassák, vájjon nincs-e levél benne, és a szegény embereknél 2 K. 10 fillér bírságot szabnak ki azért, ha véletlenül az a szegény özvegy vagy édesapa a fővárosban levő katonafiának egy-két sor levelet, üzenetet, vagy üdvözletet küld. Azt hiszem, hogy talán a t. miniszter urnak nem is volt még tudomása ezen csekélységekről. Még egyre kívánom figyelmeztetni, és ez a posta-bélyegek külső alakja. Sokszor ily kicsi dolgokban — mert hiszen, hogy hasonlattal éljek, gyakran egy-egy harmatcseppben meglátjuk az egész napsugárt — nyilatkozik meg egy nemzet méltósága. Minden nemzet postabélyegére ráírja nemzeti nevét: »Angolország,« »Francziaország,« »01aszorszäg« s ez a levélbélyeg az ő nemzeti méltóságát viszi mindenfelé. Nálunk mintha meg se mernék mondani, hogy »Magyarország,* azt írják rá: »magyar királyi posta.« Gr. Zichy Aladár: Ez elég: a hol király van, ott van ország is! Rátkay László : Nem akarom sokáig igénybe venni a t. ház figyelmét, de t. képviselőtársam közbeszólása azt mutatja, hogy azzal a gondolattal, melyet felvetettem, nincsen tisztában, mert ha tisztában volna vele, ezt a közbeszólást nem tette volna. De tekintettel a t. ház türelmetlenségére, s mertfbizonyára a t. miniszter ur jobban meg fogja érteni, mint közbeszóló képviselőtársam, mit akartam mondani, arra kérem, gondoskodjék róla, hogy a jövőre a mi postabélyegeinken is rajta legyen az, hogy »Magyarország«, vagyis az ország neve, a mi minden ország postabélyegén rajta van. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve. Kivan még valaki szólani? Madarász József: T. Ház! Magam is ugy tartom, hogy a posta nem üzérkedésre, nyerészkedésre, hanem a nemzet és tagjainak művelődésére szolgáló intézmény. Legalább minden szabad szellemű és gondolkodású nemzetnél nem nyerészkedésre, hanem a közönségnek minél gyorsabb és minél olcsóbb szolgálattételére használják a posta intézményét. Tehát természetes, hogy ragaszkodom előttem szólott Nessi ós Rátkay képviselőtársaim előadásaihoz, s magam is arra kérem a jelen kormányt ós a kormánynak kereskedelmi tagját, hogy ne nézzék azt, mi van az elavult rendeletek folytán beirva a törvénykönyvben. 1867-ben Magyarország régi, ősi, történelmi függetlenségét elkezdvén rontani és rongálni, ennek termesztés következése lőn, hogy az osztrák császár az osztrák birodalmi hagyományok szerint minél többet kivánt a nemzettől a maga részére, a királyi részre elvonni. Figyelmébe ajánlom a jelen kormánynak ós a kereskedelemügyi kormány tagjának is őseinknek 1867 előtt az ősi függetlenséghez és történelmi önállósághoz való ragaszkodását, jelesen két esetben. Az egyik az 1790 : X. t.-cz., ez, igaz, azt mondja, hogy Magyarország fejedelme egyúttal az osztrák birodalom császárja, — elég rossz szerintem, hogy Magyarország ezt törvényébe iktatta, — de azt mondja e mellett, hogy Magyarország önálló, saját létezéssel biró, külön ország, állam és nemzet. Figyelmébe ajánlom a t. kormánynak egyik gyöngyét azoknak a törvényeknek, a melyek az én alapommal ellenkeznek, de ez alapon figyelemre méltók. Ez az 1827 : III. t.-cz., a melyben Ferencz, akkor Magyarország királya és osztrák császár az előtte történt alkotmányellenes ország- és nemzettiprások következtében beirta a törvénybe, hogy akár a király jogait illető törvényekből, akár a nemzet jogait megrendelő törvényekből bármi elvonatik, az az ország törvényes alapját rontja és rongálja. Iparkodjék tehát a kormány azon, hogy a nemzetnek önálló ősi jogait, a melyeket 1867-ben botorul és bűnösen feladott, (Igás! Ugy van! a szélsöbalolclalon.) a nemzetnek tapasztalt és ragaszkodó nagylelkűsége következtében a fejedelem hozzájárulásával lassan-lassan visszaszerezze. Ha tehát vannak is e tételre nézve a törvényben bizonyos ellentétek, iparkodjék a postát ugy tekinteni, mint ahogy minden művelt állam és nemzet tekinti, hogy ez a közönségnek minél gyorsabban, minél olcsóbban szolgáljon, nem pedig, hogy az állam nyerészkedjék rajta. Ezek azok, a melyeket én Nessi és Rátkay képviselőtársaim kijelentéseihez hozzácsatolandóknak és nemzetem lehető megnyugtatására nézve kijelentendőknek tartottam. (Tetszés és éljenzés a szélsőbaloldalion.) Elnök: Kivan még valaki a képviselő urak közül a tételhez szólani? A mennyiben nem, a vitát bezárom. Következik a szavazás. Kérdem a t. házat: elfogadja-e a posta, távírda és távbeszélőnél személyi járandóságok czimén előirányzott 19,854,360 K.-át? Kérem a t, ház azon tagjait, a kik a tételt elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) A ház a tételt elfogadja.
