Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-78

6 78. országos ülés 1902 márczius 21-én, pénteken. kétszeresét hozzáadva az 1900. évi zárszámadási eredményhez, volna előirányozható az 1902. évre 54,510.415 korona; e helyett előirányoztatik csakis 54,200.000 korona, noha a belföldi forgalomban a levelezőlapok bélyegilletékének és az utalvány­lapok árának felemelése folytán jelentékeny be­vételi többlet remélhető. Gr. Zichy Jenő: Hiba volt! Csörgheö Gyula előadó: A m. kir. posta­takarékpénztárnál az 1900. évi tényleges zár­számadási eredmény volt 2,999.000 korona; az 1898.. 1899., és 1900. évi átlagos emelkedés volt 2,740.000 korona; ennek kétszeresét hozzáadva az 1900. évi zárszámadások eredményeihez, volna várható az 1902. évre 3,538.000 korona; elő­irányoztatik pedig csak 3,359.000 korona. Az államvasutaknál az előző évi zárszám­adási eredmények szerint a bevétel kereken a következő: 1897-ben 189 és fél millió, 1898-ban 199 és fél millió, 1899-ban 201 és fél millió és az 1900. évben 215 millió korona. Itt a be­vételi előirányzások realitása érdekében csakis az 1899-iki emelkedés vétetik alajyul, figyelmen kivül hagyatván az 1900. évi zárszámadás kivételesen kedvező eredménye. Az 1899-diki emelkedés volt 2,288.778 ko­rona. Hozzáadva ennek kétszeresét az 1900-dik évi zárszámadási eredményhez, előirányozható volna 219,578.014 korona. E helyett előirányoz­tatik 218.200.000 korona. Ugyanezen eredmény következtethető, ha a szállítási eredmények vé­tetnek alapul, és a főtételeknél ugy, mint a sze­mélyszállítási bevételeknél az 1898.. 1899. és 1900. évek eredménye vétetik tekintetbe, a te­heráruszáílitásnál pedig, a hol sokkal nagyobb a hullámzás, hosszabb idő alatti, vagyis 1892­től 1900. évig terjedő évi emelkedés számíttatik és az 1900. évi tényleges eredményhez kozzáada­tik, a többi bevételek pedig az 1900-dik előirány­zat szerint illesztetnek be. Az emiitett 218,200.000 korona bevételi többlet bruttó-bevételt képez és ennek folytán a felesleg megállapítása végett szükséges az üzemi kiadások levonása. Az üzemi kiadások levonásánál két főtényező vétetett ala­pul. Az egyik főtényező az államvasutak ágaza­tának jelenlegi hossza, vagyis 14.725 kilóm., to­vábbá az utóbbi 10 évi számadási eredmények szerint kiszámított 61,800.000 fizető vonatkilo­méter. Ezen az alapon az üzemi kiadások meg lettek állapítva 134.331.700 koronában. Hozzá­adattak ehhez még a következő kiadások: A tisztviselők előléptetésére fordítandó 553.670 korona, az altisztek előléptetési viszonyainak kedvezőbbé tételére 213.010 korona, a személy­zet pihenési idejének fokozatos életbeléptetésére 362.880 korona, különböző nagyobb helyreállí­tásokra, melyek az üzemet terhelik, 798.600 korona. Összesen tehát az üzemi kiadások ki­tesznek 136,259.860 koronát. Ezeket a kiadáso­kat levonva a 218,200.000 korona rendes bevé­telekből, marad üzleti feleslegként 81,940.140 korona, mely összeg az 1850 millió koronát tevő tényleges tőke 4'43°/ 0-os kamatozásának fe­lelne meg. Az államvasutak üzleti bevételeinek bírála­tánál figyelmen kivül nem hagyható azonban, hogy az államvasutak üzlete nem tisztán pénz­ügyi és jövedelmezőségi szempontból kezeltetik, hauem hogy az államvasuti igazgatás az ország anyagi érdekeinek előmozdításánál mint fontos közgazdasági tényező működik, s mint ilyen köz­gazdasági czélok elérése és biztosítása végett jövedelmezősége rovására jelentékeny pénzáldo­zatokat hoz, Ezeknek a pénzáldozatoknak pon­tos és számszerinti kimutatása nagy nehézségekbe ütköznék, de általánosságban hivatkozni lehet azon jelentékeny áldozatokra, melyek az állam­vasutak által díjszabási kedvezmények és intéz­kedések utján a mezőgazdaság, valamint az ipar fejlesztése és támogatása, a kereskedelmi forga­lom emelése, kivitelünk előmozdítása, áruk és termények szállíthatása, illetve értékesithetése, útépítési anyagoknak távoli vidékekre szállítha­tása érdekében nyújtatnak, mely tarifális ked­vezmények mellett néha még a szállítási önkölt­ségek is alig vannak biztosítva. Hivatkozni le­het a postának, továbbá a távirdaanyagoknak ingyenes szállítására, hivatkozhatni végül azon jelentékeny terhekre, a melyek az államvasuti üzletre a helyi érdekű vasutak kezelésének el­vállalása folytán hárulnak. Mindezek az üzemet lényegesen terhelik és az államvasutaktól mil­liókra és milliókra menő péuzáldozatokat köve­telnek. Ha a kereskedelemügyi tárcza 1902-dik évi költégvetésében az összes kezelés egybevettetik, a következő mérleg mutatkozik: A tárcza ösz­szes rendes és rendkívüli bevétele 311,826.340 koronát, kiadása pedig 242,798.423 koronát tesz ki, a felesleg tehát 69,027.917 korona, mig az 1901. évi költségvetés szerint ezen különbözet 63,014.796 koronát tett ki, vagyis az 1902-iki mérleg 6,013.121 koronával kedvezőbb azl901-iki mérlegnél. T. ház! Az előadottakban volt szerencsém a kereskedelemügyi tárcza lényegesebb alkatré­szeit és főbb tételeit vázolni és ismertetni. Ugy vélem, hogy ezen vázlatok nagyban és egészben, főbb vonalaiban a kereskedelemügyi tárcza költség­vetésének általános képét nyújtják, és egyszers­mind visszatükrözik azon nagyfontosságú köz­gazdasági tevékenységet, a melyet a kereskede­lemügyi tárcza ügykörében kifejt. De mégsem tüntetik elő ezen adatok teljesen azon tevékeny­ségi kört, a mely a kereskedelemügyi tárcza munkásságát igényli és igénybe veszi. A tárcza tevékenységi körét kiegészítő ezen feladatokat, a melyek a kereskedelemügyi tárcza költségvetését részben közvetlenül is érintik és a melyeknek helyes megoldása iparunk, kereskedelmünk és közlekedésügyi viszonyaink fejlődésére és közgaz­dasági életünk alakulására lényeges és nagy be­folyást gyakorolnak, bátor volnék előadásom be­fejezéséül — a t. ház kegyes türelmét kérve —

Next

/
Thumbnails
Contents