Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-83

108 83. országos ülés 1902 április 4-én, pénteken. ott nagy előnyöket szerezhetne. (TJgy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) És én tudom is, hogy kit kellene oda küldeni, a ki e háznak tagja is. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Gróf Zichy Jenő!) Hát Zichy is szerezne a magyar névnek dicsőséget; értem azt a Zichyt, a ki itt van a parlamentben. De ha ő nem vállalkoznék, van itt arra való más férfi is, a ki tudományánál, isme­reteinél, jó magyarságánál és rangjánál fogva is erre képes, s akinek már az édesapja is képvi­selte Konstatinápolyban a magyar nemze­tet; itt van gróf Andrássy Gyula t. képviselő­társam, a kinél keresve sem lehetne találni alkalmasabb konstantinápolyi nagykövetet. Mert az a fő, hogy egyszer már magyar nagykövet legyen Konstantinápolyban, és a magyar kormány nem tehetne üdvösebb szolgálatot Magyarországnak, mintha minden befolyását latba vetné arra, hogy Calice báró helyét magyar ember töltené be. Jogunk is volna ehhez, mert Magyarországnak közvetlenebb érdekei van­nak a Török-birodalomban, mint Ausztriának. Azt mondják talán, hogy csak a diplomácziát intézi a nagykövet. Ez nem egészen áll, mert ott vannak-a konzulátusok, s ő ezekre is befo­lyást gyakorol. így van ez a konstantinápolyi konzulátusnál is. Ott szokott ugyan lenni néhány afféle »piszli ungris, piszli deutsch«-ember, de ezek is oly szellemben vannak befolyásolva, hogy pl. velem is megtörtént, midőn útlevelemet látta­moztatni akartam, mielőtt Kis-Ázsiába utaztam volna, hogy útlevelemben a »Magyarország« szót kitörölték és azt irták oda, hogy hazám »Aut­riche« és magyar helyett, hogy »Autrichien«. Ez a konstantinápolyi osztrák követség csele­kedete. Miért? Mert Calice igy fújja a trombi­tát. Ugyanez a nagykövet nyomással megszüntette Konstantinápolyban a magyar egyletet is és létesítette helyette az osztrák-magyar egyletet. A magyarokat is, a kik oda utaznak, és pl. honfiúi kegyelettel Rákóczy vagy Guyon sir ját megkoszorúzzák, — ettől elriasztja, nyomást gyakorol rájuk, hogy t. i. semmiféle hatósági támogatásban nem fognak részesülni sem a nagykövetségnél, sem a konzulátusoknál, ha oly rebellisek sirjait koszorúzni merészelik. (Mozgás a szélsöbaloldalon.) Felforr az ember vére, ha ilyenekről értesül. Az a megpudvásodott gesammt­monarchista nagykövet ott Magyarország ellen­sége. (Igaz! Úgy van! a szélsöbaloldalon.) O gátolja a mi kereskedelmi kivitelünket a Keletre és az alatta szolgáló hatóságok akadá­lyozzák a mi jogos terjeszkedésünket iparunk és kereskedelmünk rovására. (Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon, Felkiáltások: Szégyen! Gya­lázat !) Ezeket egyszer meg^ kellett mondani itt a magyar parlamentben. (Elénk helyeslés a bal­és a szélsőbaloldalon.) Mert hogy igy áll a dolog, arról jót állok, és ugyanezt jelentené a t. kor­mánynak bármely meghízottja, a kit oda külde­nének, feltéve, hogy ez magyar ember lesz. A míg iparunk propagálását a mostani osztrák­magyar konstantinápolyi konzulátusra bizzuk, addig boldogulni nem fogunk, és addig, sajnos, állni fog az, a miről Bartha Ferencz statisztikai adatokat is felolvasott, hogy ugyanis csökken és folyton csökken, majdnem semmire redukáló­dik a mi bevitelünk Törökországba. Kérve kérem a t. miniszterelnök urat, és kérem a kabinet minden tagját, első sorban a — fájdalom — távollevő miniszterelnök urat, — mivel a capite foetet piscis — vegye fon­tolóra, hogy a Keletre való kivitelünket nem biztosithatjuk addig, a mig magyar nagykövet nem ül Konstantinápolyban és a mig ő nem segit minket oda, a hova a török nemzet irán­tunk való jóindulata magától is vonzódik. Ragadjuk meg ezt a kedvező alkalmat! (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ritkán kinálkozik ilyen úgyis; ragadjuk meg az alkal­mat és a Keletről majdnem egészen kiszorult kivitelünket állítsuk helyre oly módon, a hogy lehet, és azzal a gyökeres megoldással, a melyet javasoltam, mivel a nélkül nem megyünk semmire. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ezeket kívántam elmondani, különben pedig pártom álláspontjához képest, a tételt nem fogadom el. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve; ha tehát szólni senki sem kivan, a vitát bezá­rom. (Felkiáltások: Szünet!) Mindjárt. Előbb határozzunk a tétel fölött. Két határozati javas­lat adatott be. szíveskedjenek azokat meghall­gatni. Kubik Béla jegyző (olvassa Csernoch János és Nessi Pál határozati javaslatait). Elnök: Csernoch János képviselő ur kivan nyilatkozni. Csernoch János: T. ház! Határozati javas­latomnak kettős czélja volt. Egyik az, hogy az országgyűlés értesüljön közvetve vagy közvetlenül arról a támogatásról, a melyben rószesittetik a nagykar, másodszor az, hogy a nagyipar is ser­kentessék arra, hogy a szoliditás utján meg­maradjon. Ez eléretik azon az utón is, a melyet előbb a t. kereskedelemügyi miniszter ur szives volt jelezni, és ennek folytán határozati javasla­tomat visszavonom. (Helyeslés.) Elnök: T. ház! Maga a tétel meg nem tá­madtatván, azt hiszem, hogy a tételt, t. i. az iparfejlesztésre felvett 1,900.000 koronát meg­szavazottnak jelenthetem ki. (Ellenmondás a szélsö­baloldalon.) Ha szavazást kivannak, kérem azokat, a kik e tételt elfogadják, szíveskedjenek fel­állani. (Megtörténiki) A többség a tételt el­fogadta. Most kérdem a t. házat, elfogadja-e ÜSTessi Pál imént felolvasott inditványát? (Igen! Nem!) A kik elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Meg­történik.) A többség nem fogadja el. Az ülést öt perezre felfüggesztem, (Szünet után.) Elnök: Az ülést njból megnyitom.

Next

/
Thumbnails
Contents