Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-83

102 ö3. országos ülés 1902 segélyek a képviselőház tudomására hozassanak, és egy kimutatás alakjában az évi jelentésbe be­illesztessenek. T. ház! Titkolódzni senki sem akar, én legkevésbbé. Nekem titkom nincs, remé­lem, nem is lesz. De nagyon megfontolandó az, midőn Magyarországon egyesek komoly gyáripar­alapitási szándékkal jönnek, hogy akkor nevük a nyilvánosságnak átadassák, azért, hogy ez min­denki által jó és rossz kritika tárgyává tétes­sék ; ez, azt gondolom, nem felel meg annak a czélnak, a mely szemeink előtt kell, hogy lebeg­jen. (Elénk helyeslés a jobboldalon. Zaj és ellen­mondások a néppárton és a szélsöbaloldalon.) Krasznay Ferencz: Hisz meg lehet tudni amúgy is! (Zaj.) Horánszky Nándor kereskedelemügyi minisz­ter : Az iparosnak ép ugy, mint a kereskedőnek, megvan a maga anyagi és erkölcsi vagyona. (Zaj a szélsöbaloldalon. Halljuk! Halljuk ! jobb­felöl.) Ezt a piaczra senki szívesen nem viszi. Már pedig méltóztassanak megengedni, de na­gyon gyakran megtörténik, hogy a legjobb szán­dék is olyan módon pertraktáltatik a sajtóban és a közvéleményben, a mely az illetőre nézve sértő, megalázó, hitelének és erkölcsi reputáczió­jának ártalmára válik. Ezt megakadályozni köte­lességünk. {Élénk helyeslés a jobboldalon.) Thaly Kálmán: Ha ártalmára válik, ne fo­gadja el! Horánszky Nándor kereskedelemügyi minisz­ter : Ha igen t. képviselőtársamnak az a nézete, hogy ne fogadja el az illető és ne jöjjön ide, akkor nem is fog itt czélt érni az iparalapitási törekvés. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Hiszen épen arról az oldalról hallottuk leggyakrabban, hogyha Magyarországon önálló vámterület lenne, akkor tömegesen fognának ide bejönni az ipar­vállalatok. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Thaly Kálmán: Nem kell akkor szubvenczió! (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ezt kell megpróbálni! Horánszky Nándor kereskedelemügyi minisz­ter: Ha ezekkel szemben az az elidegenítő el­járás követte tik, hogy ők minden ok és czél nél­kül és a legjobb tendenczia és legnemesebb tö­rekvés mellett meghurczoltatnak, akkor bizonyára senki sem fog ide jönni, mert sem én, sem más... (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Lengyel Zoltán: Ha a szubvenczió becstelen dolog, nem kell elfogadni! Horánszky Nándor kereskedelemügyi minisz­ter : ... sem én, sem más nem teszi ki magát annak, hogy vagyonával, szellemi és erkölcsi tőkéjével áldozatot hozzon bizonyos czélokra ott, a hol épen ennek a fejében a helyett, hogy elismerést kapna, megalázó támadásokkal találkozik. (Ugy van! a jobboldalon.) Zboray Miklós: Miért támadják? Horánszky Nándor kereskedelemügyi minisz­ter : Én nem azt mondom, hogy ez maradjon titok, én szívesen és készséggel megnyugszom április k-én, pénteken. abban, sőt a kormány kötelességének tartom azt, hogy minden évben a pénzügyi bizottság tár­gyalásai alkalmával ezen kimutatásokat bocsássa a bizottság rendelkezésére, hogy ez megbírál­hassa, megítélhesse azt, vájjon nem forognak-e fenn olyan viszonyok és körülmények, a melye­ket helyeselni nem lehet; de a nyilvánosság számára ezt közrebocsátani, azt gondolom, nem felelne meg épen annak a czélnak, annak a tö­rekvésnek, a melynek érdekében az _ iparalapitás terén ilyen áldozatokat hozunk; (Élénk helyes­lés a jobboldalon. Zaj és ellenmondások a szél­söbaloldalon.) sőt többet mondok : én kész vagyok és hajlandó vagyok akárkinek a t. képviselő urak közül a rendelkezésemre álló adatokat és kimutatásokat minden perczben rendelkezésére bocsátani; (Helyeslés.) csak egyet óhajtok és akarok kikerülni, hogy avatatlanok és nem he­lyes törekvések nyilatkozzanak és nyilatkozhas­sanak meg akként, hogy az illető iparvállalat­alapitók ki legyenek és ki lehessenek téve olyan visszaéléseknek, a melyeket az illetők minden­esetre kikerülni óhajtanak épen az ügy és a czél érdekében. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) A kisipar érdekeiről igen melegen nyilat­koztak Ernszt, Major és Csernoch t. képviselő­társaim. Ok t. i. felpanaszolták, hogy a kisipar tengődésének egyik oka abban rejlik, hogy az állam nem megy időközönkint elegendő anyagi támogatással ennek segítségére és istápolására. Felhozták, hogy a múlt időkben a kisijiar támo­gatására szánt egész összeg a költségvetésben 2000 írttal volt felvéve. Hát én nem tudom, meglehet, hogy igy volt a múltban, de hogy ez idő szerint a kisipar részére már 342.000 ko­rona támogatás nyujtatik, ez a kimutatásokból nyilvánvaló. Nem mondom, hogy ez elég, sőt többet mondok: a támogatásban e téren tovább kell menni, csakhogy rendszert kell a támoga­tásba belevinni, olyan rendszert, a melynek segít­ségével nem pusztán casuistice, és nem egyes elintézések történnek, hanem bizonyos vágányon megy az egész teljes határozottsággal épen azért, hogy maga az ügy is ezen a téren erő­sebben föllendüljön, másfelől pedig mindenki tudja, hogy melyik az az ut, a melyen ezen ügy sikeresen a czél felé vezethető és megvaló­sítható. (Ugy van! jobbfelöl.) T. képviselőtársam felhozta, hogy a kisipar baja nem a termelési viszonyok megváltozásában rejlik, vagy legalább nem egészen ebben, hanem azon ipari törvényekben, a melyeknek egyike 1872-ben, másika 1884-ben alkottatott meg. Megengedem, hogy ezen ipartörvényeknek van­nak hiányai, és hogy ezek részben talán elavul­tak is, sőt hogy ezeknek reformálásáról és módosításáról gondoskodni kell. De hogy a kis­ipar veszedelmének nem ez az oka, vagy leg­alább is igen kis része van ebben annak, hanem hogy valóban a termelési viszonyok megváltozása az oka a kisipar pusztulásának, ezt mutatja az, hogy a kisipar az 1872-iki törvény előtt is már

Next

/
Thumbnails
Contents