Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-66

7H - 66. országos ülés i\H)% márczius 6-án, csütörtökön. ügyi tárcza keretében a fővárosi reform kérdéséről szólhassak. Azt hiszem, hogy a fővárosi reform kérdése, általában pedig a főváros önkormányzatának a kérdése nemcsak helyi kérdés, hanem az, hogy Budapest egy igazán nemzeti központ legyen, hogy itt mintaszerű önkormányzat uralkodjék, azt hiszem, az egész nemzetnek általános érdeke is. Az eddigi kormányok és a főváros közt eddig bizonyos példás családi viszony állott fenn, melyet megzavart némileg a belügyminiszter urnak az a sokat emlegetett leirata, melylyel jóváhagyta a főváros költségvetését és a melynek kapcsán megdorgálta a főváros törvényhatóságát, szerintem helyesen, hogy helytelenül gazdálkodik, egyúttal emiitett bizonyos érdekcsoportokat, melyek időről-időre alakulnak és a fővárosi törvényhatóságnak határozatait befolyásolják. Azon várakozásának adott kifejezést, hogy ez a jövendőben másként lesz és a főváros közgyűlésén mindenkor csupán a közérdek lesz irányadó. Eddig a kormányok és a főváros közt az a csendes paktum állott fenn, mely nem volt ugyan Írásba foglalva, de annál inkább jutott az élet valóságában realitásra, hogy a kormányok fehér lapot adtak azoknak a bizonyos kerületi csoportoknak, melyek Budapest adminisztráczióját vezetik, a törvényhatósági közgyűlésen mindenhatók ; ezek a csoportok pedig viszont hálából tartoztak bizonyos szolgálatokat teljesíteni, melyek paródiáját képezhetik a középkori banderiális szolgálatnak, a mennyiben veszély idején tartoztak sikraszállni, díszpolgári választásokat, tüntetéseket, fáklyásmeneteket és diszbanketteket rendezni. Hogyha az a paktum, a mely eddig fennállott a kormányok közt és a fővárosi kerületi csoportok között, megszűnik, e tekintetben csak elismeréssel lehetek a t. belügyminiszter ur iránt. Mert ha a paktumot fölbontja, nemcsak a főváros érdekében cselekszik, nemcsak megváltja a főváros lakosságát azon nyomás alól, mely alatt szenved, hanem szolgálatot tesz a szabadelvüségnek is, melynek sehol Európában nem ártott semmi annyit, mint hogyha bizonyos helyi csoportok a szabadelvüség politikáját a szabad kéz politikájával azonosították. Morzsányi Károly t. képviselőtársam az általános költségvetési vitában szóvá tette a belügyminiszter ur rendeletét és kijelentette, hogy : de strygis, quae non sünt, hulla mentio fiat. Budapesten egyáltalában nincsenek érdekcsoportok, itt mindenki tiszta, itt minden rendben van és helytelenül korholta a belügyminiszter ur a fővárost, sőt hozzátette, hogy Budapest jelenlegi rossz gazdasági helyzetének — nemcsak a népesség, hanem a kommunitás gazdasági helyzetét is értem — tulajdonképen a kormány az oka, mert Budapestnek oly állami közigazgatási teendőket kell ujabban teljesítenie, melyek elviselhetetlen terheket rónak a törvényhatóságra. Én, t. ház, azt a különböztetést, mely állami és helyi fel adatokat, ismer, azokat szigorúan szétválasztja, bár ez a különbözet belejutott a mi önkormányzatról szóló törvényeinkbe is, nem tartom magyarnak, a magyar önkormányzat szelleméből eredőnek. Ez azokra az országokra illik, hol az állam oktrojálja az önkormányzatot, pl. Poroszországban, de nem illik mireánk, hol az államhatalom tulajdonképen a helyi hatalmaktól eh /nt hatalmi erők összességéből keletkezett, Sőt, ha mindazokat a szolgáltatásokat, melyeket a főváros teljesít az állam javára, — fogadjuk el ezt a determinácziót, bár én az egész önkormányzatot ép oly állami igazgatásnak tekintem, mint az állami igazgatás eme ágait — az állam megfizetné, ha azokat a segélyeket, azokat a subsidiumokat a kormány és az állam tényleg megadná a fővárosnak, mindezzel a főváros gazdasági érdeke nem változna semmiben sem, mert a főváros gazdasági helyzete állandóan csak akkor javulhatna meg, ha az 1872 óta nem reformált fővárosi törvény reformáltatnék és Budapest gazdaságilag oly helyzetbe kerülne, oly pénzügyi politikát követhetne, a mely pénzügyi politika következtében megfelelhetne azoknak a nagy feladatoknak, a melyeket egy nemzeti metropolisnak teljesítenie kellene. Mert Budapest csak teng-leng, polgárai érdekében nem képes megcselekedni azt, a mit egy fővárostól méltán el lehet várni. Ha az, a mit a belügyminiszteri leirat felemiit, hogy ezentúl a közérdek legyen döntő Budapesten, nem pedig a helyi csoportok tömörülése döntsön, komoly szó és nemcsak csillámlás. akkor ennek a komoly szónak nyomán következnie kell a komoly tettnek, a fővárosi törvény, az 1872: XXXVI. t.-czikk reformjának. Az érdekcsoportok uralma belügyminiszteri leiratokkal és dorgálásokkal, ha azokat cselekedetek és a reform nem követik, meg nem változtatható. Ezek az érdekcsoportok csak akkor tiporhatok széjjel, itt a közérdek csak akkor uralkodhatik, ha Budaj>estnek oly szervezete lesz, a mely a közérdek uralmát feltétlenül biztosítja; dehogy állunk e tekintetben? Budapestnek van az egész országban a legszűkebb választói joga. Más törvényhatóságokban minden országgyűlési választó egyúttal törvényhatósági választó is, ellenben mit látunk Budapesten? A fővárosi törvény még két feltételt köt az országgyűlési választói joghoz. Az egyik az, hogy az illetőnek két évig kell Budapesten laknia; a másik az, hogy irni és olvasni kell tudnia. Ez a dolog — ugy látszik — mintha elvi czélzatu volna. Meglehet, hogy a törvényhozónak volt is valami czélzata, a gyakorlatban azonban semmiféle czélt ezekkel a rendelkezésekkel el nem értek, csak azt az egyetlen egyet, hogy a törvényhatósági választók és az országgyűlési választók száma között végtelen nagy a különbség, mert a mig például 1900-ban összeírtak az utolsó községi választáson Budapesten 54,000 országgyűlési képviselő-