Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-77

384 77. országos ülés 1902 márczius 20-án, csütörtökön. koronát; a tokaji borvidék 1352 katasztrális holdra 2.061,600 koronát; az eger-visontai bor­vidék 1342 katasztrális holdra 1 millió koronát; a villány-pécsi borvidék 1200 holdra 1.500,000 koronát, és a ménes-magyarádi borvidék 1046 holdra 1.400,000 koronát. Méltóztatnak tehát látni, hogy a szőlőkölcsönökkel Magyarország legértékesebb, a magyar borok régi hírnevét fentartó hegyvidékei lettek felújítva. És ezek a nagyértékü uj szó'ló'k fedezik az adott kölcsönösszegeket. Ha méltóztatnak utána­tudakozódni, ezen borvidékeken történtek a kölcsönadások után eladások, és három-négysze­resen nagyobb volt^az eladási ár, mint a beke­belezett kölcsön! És az sem igaz, hogy a kis­embert Hezitálják. Talán egy-két esetben, a hol katasztrófa, halálozás vagy valami más nagy baj volt az oka, de egyáltalában nem mondhatjuk, hogy a kisembereken árveréssel hajtották volna be a kölcsönöket, mert ha rossz termés volt, vagy jég érte a gazdát, vagy nem tudja eladni a borát, a pénzügyminiszter ur mindig megadja a halasztást három hónapra, félesztendőre, esz­tendőre, sőt másfél és két évre is. Nem helyes dolog, ha ezt a törvényt, hogy a szőlőkölcsön­ügyet egyáltalában leszólják, annak mindig csak hátrányait keresik. Mi erre a törvényre büszkék lehetünk. Ez az első eset a magyar törvényhozásban, amikor az állami hitel közvetve segítségére jött a szegény ember munkájának és a szegény em­ber értékében tönkre tett földjének. Németor­szágban ez a politika tartja fenn a kisbirtokost és középbirtokost; a magyar törvényhozásban ez volt az első példa, és fényesek a sikerek, a melyekre vezetett. Szederkényi Nándor: Drága a kamat! Baross Károly; Ennek a nagy munkának megvolt a maga nagy eredménye: 160.422 hold uj szőlő, az elpusztult területnek 39'1 perczentje; ebből azonban a régi hegyeken — bizonyíté­kául annak, hogy a kultúra ott nagyon nehéz — csak 90*945 hold lett újratelepítve. Az összes szőlőterület 273.519 hold, hiányzik tehát még a régi 622.000 holdból 248.000. Nem áll tehát az, hogy több szőlő vaD, mint a mennyi kellene. Homoki szőlő van 147.477 hold, kötött talajú 226.042 hold. A homoki szőlőre nézve szükségesnek tartom, hogy Eötvös Bálint t. képviselőtársam­nak válaszoljak. (Halljuk! Halljuk!) Kifogá­solta, hogy szőlőkölcsönöket homokra nem ad­tunk. Én a gazdasági politikában bizonyos nem­zeti és konzervatív szempontot mindig szüksé­gesnek tartok. Itt szemben állottunk egy ka­tasztrófával, a mely százados művelést tett tönkre; egy katasztrófával, a mely magyar csalá­dok százados birtokát tette tönkre; egy ka­tasztrófával, a mely milliónyi ember kenyerét vette el, akiknek a szőlőmunkálatok századokon át nyújtottak jó keresetet. Mikor a fillokszera által okozott veszteségeket pótolni akartuk, en­nek a háznak első kötelessége volt, hogy a régi birtokosokon segítsen és a régi szőlőket igyekezzék ujjátelepiteni. (Helyeslés a jobb­oldalon.) A mint hiányunk van szőlőterületben, hiá­nyunk van még a bortermésben is. A fillokszera előtti időkben 5 millió hektoliter körül termett bor Magyarországon. Ez a termés leszállt 1892-ben 797 ezer hl.-re; hála Istennek, 1900-ban már felment 1,800.000-re. A termés­ben tehát a hiány még felül van a három millió hektoliteren. Igaz, hogy jajgatunk mi gazdák a borértékesítés miatt. Méltóztassék tehát meg­engedni, hogy ezzel a kérdéssel is foglalkozzam. (Halljak ! Halljuk!) Én két irányban tartom szükségesnek a tanulmányokat és az intézmé­nyek létrehozását. Az egyik a hazai fogyasztás emelése, a másik a külföldi kivitel. Egész őszintén megmondom, hogy nagyobb súlyt helyezek rá és sürgősebbnek tartom azokat az intézkedéseket, melyek a hazai fogyasztást emelik, hiszen 1883-ban, mikor elég borunk ter­mett, ez az ország elfogyasztott maga 3,900.000 hl. bort, a 80-as években pedig mindig 3 millión felül volt a fogyasztás. Ez a fillokszera folytán 1891-ben leesett 582.000-re, de már 1892-ben 800.000 volt és a terméssel folyton emelkedett, ugy, hogy 1898-ban 1,700.000, 1899—1900-ban 2 millió hl. boron felül fogyott el Magyaror­szágon. Látjuk ebből, hogy a magyar fogyasztás is majdnem kétszeresét tudna konzummálni mai termésünknek, ha elkövetnénk mindent ennek a fogyasztásnak emelésére és arra, hogy a fogyasztott bor után a termelő a megfelelő árt kapja. (Helyeslés jobbfelöl.) Én is azok közé tartozom, a kik legelőször is az olasz borbehozatalt akarják megakadályozni. (Helyeslés.) Azt hiszem, felesleges nekem erről hosszasabban beszélni, csak Eötvös Bálint t. képviselőtársamnak tegnapi beszédére akarok itt is hivatkozni. Én, t. túloldal, teljes tisztelettel viseltetem önöknek azon törekvése iránt, hogy Magyarországon a külön vámterületet behozzák. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Az én elveimmel nem egyezik ugyan, (Félkiáltások a szélsőbal­oldalon : Gondoltuk!) de én tisztelem meggyőző­désüket ép ugy, mint minden képviselőtársamét. Az olasz borok behozataláért azonban nem lehet a külön vámterület hiányát okozni, mert az nem vámtétel, és a kereskedelmi szerződésnek sem rendes szakaszaiban, hanem a zárjegyzőkönyvnek egy kis rendelkezésében leli gyökerét és ez keresztül­ment volna még a külön vámterületnél is, mert ezt nem az osztrákok forszírozták, hanem azt mondották, hogy Magyarországon 5 millió hl. helyett terem most 700.000 hl. és hogy nem hoznak be az olaszok egypár száz hl.-nél töb­bet, erre pedig ugy is szükségünk lesz, mig a szőlők újra lesznek beültetve. Persze, elszámítot­ták magukat azok a jó urak, mert volt év, a hol F/2 millió hl. jött be. Hogy segíteni fog

Next

/
Thumbnails
Contents