Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.
Ülésnapok - 1901-77
77. országos ülés 1902 márczius 20-án, csütörtökön. 381 kesitésünk legnagyobb akadályát, az olasz borvámot, csak érinteni akarom, mert kiterjeszkedett erre majdnem minden szónok, és megnyilatkozott ebben az országban nemcsak a közvetetlen érdekeltség, de mondhatnám, az országnak egész közvéleménye, ugy, hogy erre sok szót vesztegetni teljesen fölösleges. Az ellene való állásfoglalásban nem ingathatja meg a szőlőtermelő közönséget semmiféle szempont, annál kevésbbé, mert hogyha az olasz borvám továbbra is fenmarad és a szerződés újból megköttetik, akkor ezt a kedvezményt Francziaország is okvetetlenül követelni fogja, és ha akkor háromnégy frankos franczia tömegborokkal árasztanak el bennünket, valóban végórája ütött a magyar bortelmelésnek. Ez a verseny igazán olyan veszedelem a magyar szőlőtermelésre nézve, hogy annak az élet- és halálkérdését képezi. És miután én meg vagyok arról győződve, hogy ugy szőlőtermelésünk, mint terményeink értékesitése terén a t. földmivelésügyi miniszter ur mindent el fog követni arra nézve, hogy már egyszer elpusztult szőlőink egy uj krízistől, a borértékesítés terén a teljes tönkremenéstől megóvassanak, én a tételt szívesen fogadom el. Legyen szabad itt még csak röviden arra a kérdésre kiterjeszkednem, a melyet Eötvös Bálint t. képviselőtársam emiitett fel, a ki arra a konklúzióra jutott, hogy a bornak jobb értékesítése szempontjából az önálló vámterületre kellene áttérni. Hát megengedem, hogy politikai szempontból lehet vitatkozni az önálló vámterületnek be- vagy be nem hozatala felett, de épen a borértékesítés kérdésénél a legkevésbbé lehet azt mondani, hogy az önálló vámterület mellett boraink ára emelkednék. Mert helyesen jegyezte meg, ha jól emlékszem, Bernáth Béla t. képviselőtársam, hogy egyedüli megmaradt fogyasztási piaczunk már csak Ausztria. Nagyon természetes dolog tehát, hogy nekünk ezt a piaczot minden áron lehetőleg fenn kell tartanunk, mert ha ezt is elveszítjük, vagy ha az önálló vámterület folytán borainkat vám mellett vagyunk kénytelenek Ausztriába beszállítani, a vámsorompó felállításával előállandó adókülönbözet borainkat a külföldiekkel szemben még versenyképtelenebbé tenné. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Ismétlem, hogy a tételt elfogadom. (Helyeslés jobbfelöl.) Farkas József jegyző: Major Ferencz! Major Ferencz: T. képviselőház! Mindenekelőtt Eötvös Bálint képviselő ur tegnap elmondott beszédére akarok reflektálni, és e tekintetben teljesen egyetértek előttem szólott t. képviselőtársammal — a ki tegnap azt állította, hogy ő nem kivánja, hogy a régi szőlőterületek felújítói az eddigi mérvben állami segélyben részesüljenek és ezt azzal indokolta, hogy úgyis, minden államsegély nélkül is, elég uj telep létesül homokterületen. Én e tekintetben nem osztom a véleményét. Én azt tartom, hogy azokon a régi -szólőhegyvidékéken, a .hol specziel szőlőmunkásnépek ezrei laknak, találtak megélhetést, és a hol a kevésbbé értékes területeket értékesebbé tették a legjobb buzatermőföldnél, ott erkölcsi kötelessége az államnak, hogy mindent elkövessen arra nézve, hogy azon hegyvidék lakossága ezeket az elpusztult földeket mielőbb ismét termőképesekké tegye, és a szőlőmunkásokat a kivándorlástól megmentse. A másik, a mire kénytelen vagyok reflektálni, az, hogy attól kell tartani, hogy ilyen eljárás mellett nálunk borbőség fog előállni. Messze van az az idő, t. ház, a mikor nekünk ettől kell tartani. Mert azt fel kell tennünk, hogy Magyarország gazdasági és ipari fejlődése folytonosan halad előre, hogyha pedig ez így lesz, akkor a borfogyasztás is óriási mértékben fokozódni fog. Ee másrészt még más feladata is van a szőlőtermelésnek és borfogyasztásnak, hogy az olcsó homoki bor lehetőleg kiszorítsa az országban ma nagyban divatozó pálinkaivást. Ee ha elegendő tőkén termett borunk lesz, akkor csökkeni fog a sörivás is. Hiszen itt Budapesten is bor helyett sokan csak azért isznak sört, mert arról tudják, hogy az árpából készül, holott a bornál nem lehetnek biztosak, hogy tőkén termett bort isznak-e. Elég szomorú, hogy ma az a helyzet, hogy községekben a korcsmákban nem is mer az ember bort inni, mert a felügyelet olyan hiányos, — a mire később rá fogok mutatni — hogy igen könnyen árusíthatják a hamisított borokat. Teljesen egyetértek Eötvös Bálint képviselőtársammal abban, hogy a homoki szőlők vannak leginkább hivatva a csemegeszőlő-termelésre. De a bor értékesítésére vonatkozólag legyen szabad, egypár szót szólanom. (RaUjuJc!) Az általános vitánál jeleztem, hogy ebben a tekintetben legnagyobb baj az, hogy nincsen egyöntetű kezelés, és nincsen mód arra, hogy egyminőségü borból nagyobb kvantum álljon a kereskedő rendelkezésére. Ezen a bajon a pinczeszövetkezetek vannak hivatva segíteni, és segíteni kell; hiszen nem kívánhatjuk meg a kereskedőtől vagy a korcsmárostól, a ki 10—20 hektoliter egyforma minőségű bort akar vásárolni, hogy 8—10-féle borból fedezze szükségletét, hogy az egyik hónapban az egyik, a másik hónapban a másik borból legyen kénytelen vendégeit kiszolgálni. Óhajtom tehát a pinczeszövetkezetek legnagyobb mérvű felkarolását és igen kérem a t. földmivelésügyi miniszter urat, hasson oda, hogy a pénzügyminiszter ur nagyobb összegeket adjon ezen czélokra, a melyek megfelelnek e nagy mezőgazdasági ág fontosságának és sok ezer ember anyagi exisztencziájának. Nagy akadálya a borértékesítésnek épen a hamis borok gyártása. Az 1893 : XXIII. t.-czikk, a mely a borhamisításról szól, igen nehezen hajtható végre. Nagyon jól tudják ezt azok, a kik a hamis borok felkutatásában valaha részt vettek, mint magam is hivatásomnál fogva a múlt-