Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-76

76. országos ülés 1902 a helyzet, Hogy ha a Fertőt lecsapolják, az az egész vidéknek, a mely teljesen a szőlőmivelésből él és a melynek még annyi földje sincsen, hogy azon azt a gabonát megtermelhesse, a mely házi szükségletének kielégítésére szükséges, hires szőlőtermelése egészen tönkretétetik és a nép kényszerítve lesz arra, hogy hazáját elhagyja, mert — mint mondottam — nem képes abból a földből magából, a mely különben rendelkezésére áll, megélni, ha a szőlőtermeléssel kényszerítve volna felhagyni. (TJgy van! Ugy van! a középen.) Nem mondom azt, t. képviselőház, hogy ez által a szőlőtermelés egészen tönkre lenne téve, hanem mindenesetre az ott termelt bornak kvalitása, — a mi pedig ottan az első — veszélyeztetve lehetne. Kérném tehát az igen t. földmivelésügyi miniszter urat, kegyeskedjek elővigyázattal lenni; kérném annál is inkább, mert, a mint a Rábaszabályozási társulat közgyűlési jegyzőkönyveiből is láthatja, a lecsapolásra vonatkozó tervek a közérdekeltség által nem nagy szótöbbséggel, csak 16-tal lettek elfogadva. Első izben a tervek el is lettek vetve és csakis má=odik izben sikerült 16 szótöbbséget nyerni, a mely, — mint azt Solymossy Ödön t. képviselőtársam a napokban itt a Rábaszabályozásáról beszélve kifejtette, — tulajdonképen nem is volt reális többség, hanem ugy jött létre, hogy egy község kiküldöttje a községtől kapott megbízás ellen szavazott. De megtörtént az is, hogy a következő közgyűlésen, a mikor a szabályozási költségek megszavazásáról volt szó, ezen költségek nem lettek megszavazva. Már mostan, t. ház, olyan reformnál, a mely ilyen roppant nagy gazdasági fontossággal bir és a mely két izben leszavaztatott a közgyűlés által, az illető közegeknek, a melyeket a felelősség elsősorban terhel, nagy elővigyázattal kell eljárniok. Meg vagyok győződve róla, hogy a miniszter ur kellő objektivitással és a nála tapasztalt meggondolással fog e kérdés elé is lépni, de mégis, hallva azt a sok panaszt, a mely ebben a tekintetben azon a vidéken emeltetik, kötelességemnek tartottam a kérdésre a t. miniszter ur figyelmét felhívni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Az ülést tiz perezre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Dániel Gábor alelnök foglalja el.) Elnök: Kérem, méltóztassanak helyöket elfoglalni ; az ülést újból megnyitom. Kubik Béla jegyző: Major Ferencz! Major Ferencz: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Nem először fogom az itt szőnyegre került kérdésről véleményemet elmondani, a mennyiben ezen ügy nem uj keletű és már az 1898. márczius 5-én tartott ülésben tüzetesen foglalkozott a ház, főleg egy specziális kérdéssel: a Rába-szabályozás kérdésével, a midőn nekem árczius 19-én, szerdán. 363 is szerencsém volt a kérdéshez hozzászólani. Akkor mindazon hibák és hiányok, a melyek most gróf Batthyány Tivadar, Molnár János és Bolgár Ferencz t. képviselőtársaim által felsoroltattak, itt a ház szine előtt felhozattak, és magam is kifejtettem annak szükségét, hogy ez a kérdés csakugyan megoldást kivan, és hogy nem lehet tűrni tovább azt, hogy az érdekeltségnek, a polgárságnak azon részei, a melyek tulajdonképen csak mesterségesen vonattak be az érdekeltségbe, továbbra is ki legyenek téve azon magas megadóztatásnak, a mely őket portájuk elhagyására és kivándorlásra kényszeríti. Már akkor tétetett igéret arra nézve, hogy a segítség ez irányban meg fog történni, és hogy az állam kormányzata segítségére jő azon polgároknak, a kik tulajdonképen nincsenek jogosan megadóztatva. De nemcsak a Rába-szabályozásnál tapasztaljuk ezt, hanem más folyóknál is ép igy van, így a Vág-balparti szabályozásnál szintén ezek a hibák fordulnak elő. Ott is egymásután jönnek a panaszok, hogy olyan községek vétetnek fel az árterületbe, a melyek lakosai nem emlékeznek arra, hogy a Vág valaha őket elöntötte volna. Ugyanakkor, a midőn ezen panaszok itt a házban felmerültek, igéret tétetett, hogy megváltoztátik a törvénynek egy rendelkezése, mely kimondja, hogy ha a közérdekűség kimondatik egy ilyen ármentesitő műveletre, akkor a törvény csak a maximális megadóztatást engedi meg, azaz, hogy az illető község vagy tulajdonos csak annyival járul hozzá, a mennyibon annak hasznát veszi, vagyis, hogy a hasznon túl nem kötelezhető az adózásra. Mindenesetre fontos, hogy ez a törvényben megvan, de kérdem, mi gátolja ez irányban a kormányt, hogy kimondja pl. a Rába-szabályozásnál a közérdekűséget és azokon a szegény állampolgárokon, a kik kénytelenek otthagyni az otthonukat és kivándorolnak, vagy a szocziálizmus karjaiba vetik magukat, miért nem igyekezünk segíteni és ezektől a terhektől, a melyek, a mint sokszor be lett fényesen igazolva, az egyenes adóztatásnak 5—8 százalékát is kiteszik, őket megszabadítani. Annál fontosabb, hogy a Rába-szabályozásnál egyszer már a méltányosság terére lépjen a kormányzat, mert hiszen ott már a kataszteri felméréseknél hiba történt, annyiban, hogy nem az ármentesítés után történt a kataszteri felmérés, hanem épen abban az időben, a mikor történetesen évek hosszú során át nagy szárazság uralkodott, és azon helyek, a melyek azelőtt többször viz által el voltak öntve, akkor épen szárazak lévén, igen nagy termést mutattak, és igy természetes, hogy, a lehető legmagasabb kulcscsal vétettek fel. Ép azért már e tekintetben is hibás kataszteri felmérés miatt is szükséges, hogy a kormányzat belenyúljon egyszer már a Rába-szabályozás kérdésébe, a mely, a mint mondám, a ház előtt fel lett hozva, de azért mindig egy stádiumban marad a dolog. Még egy más hiba is történt, melyre akkor 46*