Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-76

76. országos ülés 1902 márczius 19-én, szerdán. 361 tés körülbelül 4 millió frtot tesz ki. A maximális megterheltetésekre, a melyekről nem szóltam, mert nem akartam rá kiterjeszkedai, az állam már eddig is körülbelül 12 millió koronát fizetett. És méltóztassék elhinni, hogy a maximális megterheltetés emelkedni fog; naponkint több terhet és költséget fog az államnak okozni annak daczára, hogy ez a törvény is nagyon pajkos módon van megalkotva, mert a maximális megterheltetésben csak a társulat egyeteme, a társulat maga részesülhet, tekintet nélkül arra, hogy a társulatban levő birtokosok egyénenkint elérték-e azt a fokát a megtér keltetésnek, a melynél a maximális megterheltetés feltétele bekövetkezett. Az adminisztráczió sokkal olcsóbb fogna lenni, hogyha az állam kezelné. Az állami adminisztráczióban jobban is megnyughatnánk, mint az egészen ötletszerű adminisztráczióban, a melyet e társulatoknál tapasztalunk, annyival is inkább, minthogy a jelenlegi autonómia csak fikczió. Egy csőszházat, egy őrházat nem lehet az állam beleegyezése nélkül sem építeni. Kérek csak egypár percznyi türelmet, (Halljuk! Halljuk!) hogy kimutassam azt, mily óriási összegek azok, a melyeket egyes társulatok az igazgatás költségeire fölemésztenek évenkint. Kezdem az olcsóbbaknál. Az Ecsedi láplecsapoló és Szamos Balparti Armentesitő Társulatnak igazgatási, fentartási és árvédelmi költségei évenkint 78.362 koronába kerülnek; az alsó-szabolcsi Tisza-ármentesitő társulat évi rezsije a kamat- és kölcsöntörlesztés nélkül 122.035 korona. A felső-torontáli armentesitő társulat 442.517 koronát költ el igazgatási fentartás és árvédelem czimén, (Mozgás.) akkor, mikor 1888 óta nem volt viz. A Körös Tisza-Maros Armentesitő Társulat 231.000 koronát költ;ATiteli Társulat 372.969 koronát; összesen a Tisza völgyében levő társulatok igazgatási, fentartási költsége 1,891.000 koronát tesz ki évenkint. Ezeknél az okoknál fogva hangsúlyozom én, hogy méltóztassék a miniszter urnak behatóan foglalkozni avval a kérdéssel, hogyan lehetne az állam segélyével ezeken a felsorolt bajokon, visszaéléseken segiteni. Mert az állam anyagi támogatása nélkül vagy a társulatok államositása nélkül ezekből a bajokból olyan szomorú helyzet fog fejlődni, a mely az alföldi kedélyeket aligha fogja megnyugtatni. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Eel kell még említenem, hogy a mi vizjogi törvényeink sem a jelenlegi viszonyoknak, sem azoknak az igényeknek, a melyeket egy vizjogi törvény iránt méltán formálhatunk, egyáltalában nem felel meg. 1888-ban az árvizek után megijedtek ugyan egy kicsit és 89-ben beterjesztetett egy uj vizjogi törvény, azt tárgyalás alá is vette a bizottság, de Szapáry minisztersége alatt visszavonatott. 1890-ben — már teljes 11 éve •— ismét egy munkálat terjesztetett az akkori miniszter, Bethlen András elé. De vizjogi törvényünknek mindezideig mégsem változott KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. IV. KÖTET. meg egyetlen betűje sem. A belvizek rendezéséről abszolúte semmi intézkedés nincs. Az öntözésre vonatkozólag alkottunk törvényt, pedig az öntözést a belvizek rendezése nélkül nem lehet foganatosítani. Hiszen még csak arra nézve sincs híradás a vizjogi törvényben, hogy ha meg akarom öntözni a földemet, mit csináljak a felesleges csurgó vizzel, milyen módon, hova vezethetem le azt. (Zaj jobb felől. Élénk felkiáltások a bal- és a szélsöbaloldalon: Helyre! Helyre! Elnök csenget. Zboray Miklős és Molnár János karonfogva átmennek a jobboldalról a néppárthoz. Derültség.) Azt hiszem, a szentséget a kormánypárt ez alatt az idő alatt csakugyan fölvehette. (Derültség.) Igazán nem tudom elképzelni, mi lehet az oka, hogy a vizjogi törvénynek a megalkotása még mindekkoráig késlekedik. A miniszter ur — igaz — miniszterségének kezdete alkalmával kijelentette, hogy az államosítás bekövetkeztéig nem akarja megcsinálni. Ámde ha meg lehetett csinálni az állategészségügyre vonatkozólag a törvényt, ha meg lehetett a mezőrendőrségre vonatkozólag csinálni a törvényt, erre is meg lehet csinálni. Ez épen olyan dolog, mint ha pl. birtokomból a szomszéd jogtalanul elfoglal egy bizonyos részt és én azt mondanám, hogy az egész birtokot parlagon fogom hevertetni addig, mig az elfoglalt darabot vissza nem perelem. Hát minden stagnáljon, minden egy állapotban legyen, a mig az a szerencsétlen államosítás életbe nem lép ? (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Addig százak és százak, ezrek és ezrek szenvedjenek kárt ós millió és millió vesztesége legyen azoknak az érdekelteknek, a kiknek vagyona szerencsétlenségükre az ártérben fekszik ? (Tetszés a szélsöbaloldalon.) Az 1888-iki viz megtanított bennünket arra, hogy ha a kiöntött vizeknek terjedését keresztgátakkal nem korlátozzuk, óriási károk következhetnek be. 1888-ban magas parton, nem töltésen, hanem fensikon jött ki az árviz, mégis elöntött körülbelül 800.000 holdat és hat millió forintnyi kárt okozott azért, mert nem állott útjában annak a kiöntött víznek semmiféle gát, a mely lokalizálta volna. 1888 óta csak beszélgettünk róla, de egy kapavágást sem tettünk, hogy a kiömlő árvizeknek lokalizálását eszközöljük és hogy azt miképen eszközöljük, arra törvényünk nincs. Ezeket elmondva, arra kérem az igen t. földmivelésügyi miniszter urat, kegyeskedjék a vizjogi törvénynek minél hamarább való kodifikálásáról és életbeléptetéséről gondoskodni, (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) és egyszersmind tegye komoly tanulmány tárgyává addig mig nem késő, azt a kérdést, hogy a Tisza völgyében levő ártéri társulatoknak anyagi viszonyai miképen rendeztessenek ós miképen lehet ott egy tűrhető, elviselhető, igazságos és méltányos állapotot teremteni. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) 46