Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.
Ülésnapok - 1901-75
348 75. országos ülés 1902 márczius 18-án, kedden. az államnak sem másnemű szükségletei, sem az állam pénzügyeinek időleges fluktuácziója. Azt hiszem, az a nagy vagyon, a mely évenkint elvész kártételek czimén, megérdemelné, hogy ebben az irányban gondoskodás történjék. Volna még egy rendkívüli haszna egy ily specziális alap megteremtésének. És hogy ezt megértessem, bátor leszek egészen sine ira et studio elmondani saját, 1885 óta tett, tehát 17 esztendős közvetlen közigazgatási tapasztalatomból, hogy az ily természetű ügyek hogy mennek. Egyes ember, vagy birtokosság, vagy községek panaszt tesznek az alispánnál, hogy ez és ez a folyócska vagy patakocska ennyi és ennyi kárt tesz eliszaposodás folytán minden esztendőben és segítséget kérnek. Az alispán átir a kultúrmérnöki hivatalhoz, az azt mondja, hogy megszemléli a helyszínét és javaslatot tesz. Jön egy idő múlva a javaslat, mely azt mondja, igaz, hogy kell és lehet segíteni, de előbb hivassék össze egy értekezlet. Az értekezlet összehivatik, a hatóság vezeti, a kultúrmérnök is ott van, megmagyarázza az egész dolgot és azt mondja, hogy itt medertisztítással lehet segíteni és pedig érdekeltségi bázison és el fogja készíteni, miniszteri engedélytől feltételezetten, a rendezés terveit is. Hanem, hogy a terveket elkészíthesse, van egy bizonyos összegre, maximum 200 forintra szüksége, a mely csak előleg és majd visszatérittetik. Csak egyszer tapasztaltam, hogy privát vagyonos ember, a kinek igen nagy érdeke volt a rendezés, előlegezte ezt a költséget, de a többinél ugy van, hogy a községek egyike 10, másika 20 forintot volna kénytelen adni, mert olyan eset is van, hogy talán 10 község közt oszlik meg. Az a tiz-husz forint tervezési költségelőleg tökéletesen elég arra, hogy azt mondják, hogy nincs is tulajdonképen oly nagy baj. De baj van, az alispán határozatilag mondja ki a rendezés szükséges voltát és felhívja a községeket, hogy fizessék azt a tiz forintot. Mindegyik appellál. Azt mondják, hogy minek fizessek én, a másik jobban van érdekelve. Ezek a felebbezések az összes fórumokat megjárják. Akkor jön a jelentés, hogy kérem, most nincs pénz, tessék várni aratás utánig. Eljár az idő őszig, télen át behajtják s akkor engedélyt kell kérni a földmivelési minisztériumtól, hogy a kultúrmérnöki hivatal hivatalból elkészítse a terveket. Nyáron a fölvételeket teszi meg és miután óriási elfogd laltsága mellett, a különben kitűnően bevált intézmény nem képes feladatának gyorsan eleget tenni, jó, ha a következő télen a tervet készíti el. Talán három-négy esztendő múlva a dolog oda kerül, hogy a vízjogi tárgyalást meg tudják tartani, azon a tárgyaláson beszélnek de rebus omnibus et quibusdam aliis. Megvan azután az elsőfokú határozat is és mikor aztán a régi kataszteri birtokivek alapján készült hozzájárulási kivetés a tényleges birtokviszonyok alapján kiigazittatik, meghozatik a határozat, megjárja az ügy az összes appellátorius fórumokat és mikor a végrehajtásra kerül a sor, azt mondják, hogy az idén megint rossz termés volt, várjatok a költség behajtásával. így a legkisebb patakocska rendezésénél négy-öt év telik el a nélkül, hogy valaki hibásnak volna mondható a késedelem körül. Ez alatt a természeti viszonyok változnak, a különben is tisztításra szorult, elfajult, kártékony meder még jobban elfajul, az öt-hat év előtt készült terv nem alkalmazható reá, ujat kell készíteni. Most tessék annak a tisztviselőnek a lelkiállapotát elképzelni, hogy milyen kedvvel dolgozza ő az ilyen ügyeket, ha nem képes semmi pozitív eredményt felmutatni. Ha ellenben ilyen alapunk van, először fedezzük a tervezési költségeket, másfelől a publikum látva és tudva azt, hogy az állam segítségére apodiktikus bizonyossággal számithat, nem is fog annyira ellenkezni, könnyebben fogja a terhek egy részét vállalni és sokkal gyorsabban fog ezen ügyek lebonyolítása menni. Azoknak pedig, a kik az ügygyei foglalkoznak a perifériákon, ugy a közigazgatási, mint a technikai tisztviselőknek, bizonyos elégtételük lesz, hogy nem felesleges munkát végeztek és sikerült fáradságukkal valami pozitív dolgot teremteni és a nemzeti vagyon számára valamit megmenteni. Én azt mondom, talán elég fontos ez a czél, hogy a pénzügyminiszter ur rendelkezése alatt álló pénztári készletekből 30—40 millió koronát ki lehessen szakítani és ezt az alapot megteremteni és erre a nézetem szerint nagyon fontos czélra fordítani. Magát a tételt egyébként elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra még többen vannak feljegyezve, s már 3 óra felé járván az idő, azt hiszem, a tárgyalást most félbeszakíthatjuk. A holnap délelőtt 10 órakor tartandó ülés napirendjére a földmivelési költségvetés tárgyalásának folytatását, esetleg a kereskedelmi minisztérium költségvetését tűzzük ki, s ezzel kapcsolatosan nemcsak a mára kitűzött s a magyar királyi központi statisztikai hivatal 1902. évi munkatervéről szóló jelentését a kereskedelemügyi miniszter urnak, hanem az ipari munka vasárnapi szüneteléséről szóló 1891. évi XIII. t.-cz. 3. §-a alapján kiadott kereskedelemügyi miniszteri jelentést is. (Helyeslés.) Egyéb tárgy nem lévén, az ülést berekesztem. (Az ülés végződik d. ?«. 2 óra 50 jjerczlcor.)
