Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.
Ülésnapok - 1901-75
75. országos ülés 1902 márczius IS-án, kedden. 329 korlati emberek tanácsára szorulnának az egyes kérdésekben, hanem saját praxisukból merítenék az ügyek elintézésére szükséges gyakorlatot. Ezek azok a kérdések, a melyekre a t. miniszter ur figyelmét felhivni óhajtottam. Végül nem mulaszthatom el, hogy a földmivelésügyi miniszter úrral szemben a legnagyobb elismeréssel ne adózzam a gazdasági tanfolyamok és népies előadások széleskörű rendezéseért. (Helyeslés és éljenzés.) Én csak arra kérem a t. miniszter urat, hogy ezen hasznos ténykedését, a mely csak a későbbi időben fogja ugyan gyümölcseit megteremni, de bizonyosan meg fogja teremni, lehetőleg széles körben igyekezzék fentartani, abban az irányban, mint eddig, a társadalom megfelelő bevonásával. A költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Dedovics György jegyző: Günther Antal! Günther Antal: T, képviselőház (Halljuk! Halljuk!) Az előbbi felszólalás után a t. képviselőház meg fogja nekem bocsátani, ha felszólalok. A gazdasági főiskola létesítésének és elhelyezésének kérdéséről lévén szó, minthogy választókerületemben, Magyar-Ovárott van jelenleg a gazdasági akadémia, ezért is, de főleg azért, mert az akadémiának otthagyását nem csak érzelmi, de nemzeti és hazafias szempontból is szükségesnek tartom, kötelességem e mellett állást foglalni. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) T. barátom, Eubinek érvelésével szemben mondhatom, hogy ha valahol nem helyes az az álláspont, hogy az ország fővárosába összpontosittassanak az összes tanintézetek: nem helyes épen itt nálunk Magyarországon. (Helyeslés jobbfelöl.) Nem akarom kiszínezni azokat a veszélyeket, a melyek az ifjúságot itt a fővárosban környékezik és tanulásában akadályozzák. (Iga.? ! Ugy van!) Baross Károly: Nagyobb a vidéken, mint itt! Sokkal nagyobb a vidéken! (Zaj. Mozgás.) Elnök : Csendet kérek ! Günther Antal: A vidéken, t. képviselő ur — igaza van a földmivelésügyi miniszter urnak — legfölebb jobban veszik észre; de a vidéken ezek a veszélyek nem léteznek, legalább nem oly mérvben, mint itt Budapesten. (Igaz! Ugy van!) De e mellett magyar nemzeti szempontból kell kivánnunk, hogy a főváros ne legyen egy túltengő feje, vagy mondjuk, szive az államtestnek, a mely mellett ennek minden többi része elsorvad, hanem, épen nemzeti szempontból (Igaz ! Ugy van! jobbfelöl.) kell kivánnunk azt, hogy az országnak különböző vidékein helyeztessenek el és tartassanak fenn, ha léteznek, a tanintézetek, épen a magyarság védelme érdekében. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) E tanintézetek, t. ház, nem üres sablonok, a melyeket ma ide, holnap oda lehet elhelyezni; ezek élő organizmusok, a nemzet testének élő szervei; olyanok, mint a fa, a melynek gyökere KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. IV. KÖTET. van és a mely a gyökérből meríti életét. A tanintézeteket ott kell hagyni, a hol alakultak, a hol fejlődtek, a hol nagyra növekedtek, ott kell hagyni, nem pedig onnan elvinni, az újonnan keletkezőket pedig lehetőleg a vidékre kell átplántálni. A t. előttem szóló képviselő ur által felhozott németországi példákra azt jegyzem meg, hogy nálunk nem ugyanazok a viszonyok, mint ott, mert hiszen nem a már létező népes vidéki központok voltak azok, a melyek indokolták, hogy az egyetemek oda helyeztessenek; hanem épen megfordítva, mindenki tudja, hogy ezeket a nagy német vidéki központokat épen az; egyetemek alapították és azok fejlesztették. Németországnak azon városai, a hol most az egyetemek vannak, soha olyan jelentékeny szellemi központokká nem váltak volna, ha oda egyetemet nem adnak. S mondhatom, hogy a német tudománynak, a német kultúrának ezek a kis városokban elhelyezett és ott székelő egyetemek tették a legnagyobb szolgálatot és a német tudomány nem emelkedett volna soha olyan magasra, ha azok a tudósok ott a vidéken, a maguk elzárt szobáikban, távol a főváros izgalmaitól és élvezeteitől, távol minden kísértéstől, nyugodtan, aszkéta-módra nem alapították volna meg azt a dicsőséget, a ^melyre Németország ma méltán büszke lehet. (Elénk helyeslés.) T. ház! Nem tartom igazoltnak azt a támadást sem, a melyet ama padokról Uray Imre t, képviselőtársam intézett a múlt napok egyikén a magyaróvári gazdasági akadémia ellen. Ezek a támadások alaptalanok és indokolatlanok. A mi különösen az egészségügyi viszonyokat illeti, mondhatom, hogy bárcsak Magyarországnak minden vidéki városa, a hol ilyen intézetek vannak elhelyezve, olyan jó egészségi viszonyokkal dicsekedhetnék, mint Magyar-Ovár. Arra kérem azonban a mélyen t. földmivelésügyi miniszter urat, méltóztassék ebben a kérdésben minélelébb dönteni. Ez a kérdés Magyar-Ovárnak, a magyarság ezen régi erősségének, a hol a gazdasági akadémia kulturmissziót is teljesít, s ennélfogva ott hagyandó, úgyszólván a létével van összekötve, és ha a t. szónokoktól azt hallottuk, hogy az egy krähwinkli, a mely nem fejlődik, ugy erre én azt válaszolom, hogy a nem fejlődés egyik legfőbb oka az, hogy évek óta függőben van ez a kérdés. Mert hogyan építhet valaki, hogyan tehet beruházásokat, hogyan javíthatja a lakóházát, ha feje fölött folytonosan ott lebeg a Damokles kardja és nincs tisztában a kormány ^határozatával. Erre kérem a miniszter r urat. Én az emiitett szempontokból Magyar-Övár_ mellett foglalok állást, s a tételt elfogadom. (Elénk, helyeslés.) Elnök: Kiván-e valaki a tételhez hozzászólani ? A mennyiben nem, a vitát bezárom. A tétel maga meg nem támadtatván, kijelentem, hogy az megszavaztatik. Dedovics György jegyző (olvassa): Rendki42
