Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-74

306 74. országos ülés 1902 A Répcze-vidéknek területe benne van a Rábaszabályozási érdekeltségben. Száz- és százezerre menő árvizmentesitési költségeket fizet ez a vidék. Ezen vidékre tehát nem a vizjogi törvény 40-ik, hanem annak 152. §-a szól, mely ekkép hangzik: »Az áradás elmultával az emiitett közigazgatási tisztviselő, a társulat megbízottjának, a községi erő kiállításával és vezetésével megbízott elöljáróknak és egyéb érdekelt feleknek közbejöttével a védelem közben díjtalanul felhasznált anyagszerek és szerszámok menynyiségéről és értékéről, a védmunka által okozott károk értékéről azonnal kimutatást állit össze, s ennek alapján megkísérti az illető felek és a társulat közt a kiegyenlítést; mi ha nem sikerülne, e kimutatásokat nyolcz nap alatt az alispánnak, vagy polgármesternek további eljárás végett megküldi. Az alispán, vagy polgármester a felterjesztett iratok, vagy ha szükségesnek látja, általa megbízandó szakértő küldöttség becslése alapján megállapítja a társulat által megtérítendő költségek összegét, melyet a társulat különbeni végrehajtás terhe alatt az alispáni határozat kézbesítésétől számítandó 30 nap alatt kifizetni köteles.« Tehát nem a Répczevidéknek polgárai, hanem a Rába-szabályozási társulat volna köteles fizetni a Répczepartok és töltések javításának költségeit, mint a hogy a t. miniszter ur — nem tudom, ő-e, vagy az elődje — már határozott is egy hasonló ügyben. A Duna-lajthai vidék ugyanis szintén ugy járt, mint a répczevidékiek; azoknak a védtöltéseit, partszakadásait sem akarta megcsinálni a Rábaszabályozó társulat, hanem azután ráparancsolt a földmivelésügyi miniszter és szépen át kellett vennie a töltéseket és csináltatni a károkat. Ezt kérem tehát én is a t. földmivelésügyi miniszter urnak igazságszeretetétől és szívességétől a répczevidékiek számára, annál is inkább, mert ez a szegény nép felette sújtva van máskép is. T. i. a 80-as évek elejéig dohánytermelése volt ezen vidéknek, azt elvették tőle, termésüket majdnem minden esztendőben elviszi vagy megdézsmálja a viz, s a mi megmarad, azt elveszi az adó és a Rába-szabályozásnak iszonyú költsége. És tőlük követelik még a répczei töltéseknek javítását is! Ennek az a következménye, hogy pl. Vittnyédből magából, tehát egyetlenegy községből, 300 ember ment át Ausztriába, a vidékről pedig legalább 2000 ember vándorolt ki Amerikába és ez a szám folytonosan növekvőben van. TJjra kérem tehát a t. miniszter urat, hogy szíveskedjék a Répcze partjának és töltéseinek átvételére, jókarban tartására és kijavítására, a törvény értelmében a Rába-szabályozó társulatot kötelezni,- és pedig minél előbb, mert hiszen az idén is, mint már emiitettem, hétszer szakította már át Vittnyédnél a Répcze a partját és töltéseit, ugy, hogy az idei kárnak megtérítése legalább is 4000 koronát fog igényelni, a mely összeget — ha nem intézkedik sürgősen a márczius 17-én, hétfőn. miniszter ur — majd ismét a szegény nép nya kába varrják. A költségvetést nem fogadom el. Dedovics György jegyző: Sierbán Miklós! Sierbán Miklós: T. ház! Jelen felszólalásom alkalmával nem akarok a földmivelésügyi tárcza költségvetésével bővebben foglalkozni, miután a részletes tárgyalásnál lesz alkalmam álláspontomat jobban preczizirozni. Ha mégis szót emelek, teszem ezt azért, mert báró Eeilitzsch t. képviselő ur kijelentéseit, melyeket a képviselőház márczius hó 12-diki ülésében tett, rektifikálni akarom. A t. képviselő ur többek közt azt a kijelentést tette: »Ámde méltóztassanak ugyanezeket az állapotokat és viszonyokat az erdélyrészi havasi oláhlakta vidékekre elképzelni, a hol a nép évtizedek óta a legádázabb gyűlölettel van eltelve minden iránt, a mi magyar, és ha csak látja a magyar embert, szenvedélylyel kap a tüszőjében rejtett késhez, melyet kéjérzettel döine markolatig szivébe, csak azért, mert magyarok vagyunk, habár életében sohse volt baja velünk, sohse látott.« A t. képviselő ur kijelentésére, mely az igazságnak meg nem felel, csak azt mondom, hogy azt az egész román nép nevében visszautasítom. Midőn a románok passzivitása ellenére ebben a parlamentben először megjelentem, nem azért léptem át e ház küszöbét, hogy akár a román nép érdekét elhagyjam, sem azért, hogy a magyarokat az ország szine előtt, vagy Európa előtt vádoljam, hanem azért jöttem ide, hogy csekély személyemmel én is hozzájáruljak ahhoz a békéhez, mely békétől függ mindnyájunk sorsa és a hazának üdve. Én azt hiszem, hogy 10 éven keresztül csekély személyem hozzájárult ezen békének létesítéséhez. (Igaz!) Ezt akarom most is, midőn reflektálok azokra a vádakra, melyeket Sebess t. képviselőtársam felhozott a román egyetemi hallgatókra vonatkozólag. Többek közt az lett mondva, hogy az egyetemi román ifjak az őszkor összejövő diákkongresszuson magukat mint nem Magyarország polgárait akarják tekinteni. (Sálijuk! Halljuk!) Én, t. ház, saját nemzetiségem reputácziója érdekében utána jártam a dolognak és egész őszinteséggel megvallom, hogy ez az állítás minden alapot nélkülöz. A mi pedig a román nép politikáját illeti, legyenek meggyőződve, hogy a román nép teljes tudatában van az ő állampolgári kötelességeinek és jogainak; legjobb törekvése oda irányul, hogy azokat a haza üdvére teljesítse. Meg van győződve a román nép arról, hogy az ő sorsa szorosan össze van kapcsolva a magyar nemzet sorsával, egyiknek boldogsága a másiknak boldogságától függ. A mi pedig engem illet, legyenek meggyőződve t. képviselőtársaim, hogy abban a perczben, midőn meg leszek győződve arról, hogy az önök eljárása, legyen az bármiféle, képes lenne a román népet saját nemzetiségéből kivetkőztetni, én felhagynék a küzdelemmel; és viszont abban