Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-74

7í. országos ülés 1902 márczius 17-én, hétfőn. 295 tikai adatokkal nem szolgálhatok, de igenis kötelességemnek tartottam — nem most, hanem már régebben — bizalmas adatokat gyűjteni az összes megyékből. Ezekből azt vettem ki, hogy Magyarországon az idegen birtok körülbelül 1 millió katasztrális hold, vagyis 2%-át teszi ki az összes területnek. Különben hajlandó vagyok — Baross János képviselő ur kérte is — még alaposabb statisztikai adatokat gyűjteni és beszerezni. A mi nézeteimet és a kormány álláspontját illeti, annak megismétléséi-e nem terjeszkedem ki, miután egynéhány nap előtt a Csorbai-tóról szóló törvényjavaslat tárgyalása, alkalmával volt szerencsém ezen kérdésre nézve tüzetesen nyilatkozni. Felvettetett, t. képviselőház, a hitbizományok kérdése is. Erre nézve méltóztassék megengedni, hogy szó szerint felolvassam azon nyilatkozatomat, amely, azt hiszem, teljesen kimerítő, a melyet 1900 márczius 14-én e házban tettem, Ehhez ragaszkodom ma is. (Halljuk! Halljuk!) »A kormány azon a nézeten van, hogy a hitbizomány a modern jogrendszerbe nem illik be. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) De nem lehet elzárkóznia e kérdés megbirálásánál az állami és nemzeti szempontok elől sem.« Olay Lajos : ügy van! TJgy van! Eltörölni! Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter: »A kormány uj hitbizományok felállítását a felséges urnak nem javasolta és a sikföldön javasolni nem is szándékozik sehol, a hol szocziális, gazdasági, birtokmegoszlási kérdések számbajöhetnek.« Olay Lajos: TJgy legyen ! Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter: Kérem én már hét esztendeje ülök itt. Ezen hét esztendő alatt egyetlenegy hitbizomány sem engedélyeztetett. (Elénk éljenzés a jobb- és a szélsőbaloldalon.) Egyet engedélyeztünk legutóbb Erdélyben, nemzetiségi vidéken; ezen hitbizományban pedig 24.685 katasztrális hold az erdő és 777 hold a szántóföld. Méltóztatnak tehát látni, hogy tisztán egy erdő-hitbizományról van szó. Olay Lajos: Nekem az sem kell! Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter: Ha méltóztatnak megengedni, folytatom (olvassa): »Azonban, a mit Komjáthy Béla t, képviselő ur maga is jelzett, a kormány nem zárkózik el ridegen az elől, hogy különös kivételképen Erdélyben és olyan exponált vidékeken, a melj-ek hasonló viszonyok közt vannak, ott, a hol szocziális, gazdasági és birtokmegoszlási szempontok számba egyáltalán nem jöhetnek, kizárólag erdő-birtokra, a magyar állameszme megerősítése érdekében a Felségnek ily hitbizományok engedélyezésére esetleg javaslatot tegyen. (Helyeslés a jobboldalon.) A t. háznak tudomása van arról, hogy az erdőtörvény a kötött birtokra a magyar államnak nagyobb befolyást, nagyobb hatalmat enged. Már pedig állami és nemzeti érdek az, hogy az ilyen exponált pontokon a magyar állameszme megerősíttessék és hogy ily pontokon oly családok legyenek, a melyeknek hűsége a magyar állameszme iránt kétségtelen. Azt hiszem, hogy a mint semminő kérdést, ugy ezt a kérdést sem szabad elvont szempontokból megítélni. A legfőbb szempont az, hogy itt egy magyar állam maradjon fenn és kérem, hogy ezen szempontnak minden theoriát alávetni méltóztassék. Megjegyzem különben, hogy ily eshetőségek — t. i. a hitbizományok engedélyezésének eshetősége — csak kivételeseknek tekintendők és hogy a kormány nagyon szigorúan meg fogja bírálni, mielőtt ily kivételes előterjesztést tesz.« Olay Lajos: Ne tegyen soha! Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter: Most, t, ház, megjegyzem azt, a mit talán kevesen tudnak, hogy annak szövegéhez, a mit én felolvastam, a szabadelvüségnek egy olyan elismert bajnoka, mint a milyen a megdicsőült Szilágyi Dezső volt, hozzájárult és azt hiszem, hogy ezen kérdésben is helyes, hogy ha az ő eszméihez és hagyományaihoz ragaszkodunk. (Helyeslés a jobboldalon.) Felvettetett, t. képviselőház, az otthonmentesités kérdése. Szóltak arról báró Solymossy, Eötvös Bálint és Major Ferencz képviselő urak. Major Ferencz képviselő ur határozati javaslatot is adott be. Ezen határozati javaslathoz nem járulhatok hozzá, nemcsak azért, mert ilyen határozati javaslatokkal magunkat megköttetni nem volna helyes, hanem annak tartalma is oly határozott, hogy azt így el nem fogadhatom. Szemere Miklós képviselő ur felhív arra, hogy az otthont mentesítő törvényeket tanulmányozzam. Hát erre csak azt vagyok bátor mondani, hogy én ezen kérdéssel már húsz esztendő előtt foglalkoztam, t. i. akkor, mikor nem egy t. képviselőtársammal együtt, a kik itt jelen vannak, az egykori Grazdakörben ezen kérdések felől tanácskoztunk. Magára e kérdésre, a mely inkább az igazságügyminiszter úrhoz tartozik, de elismerem, hogy az én tárczámat is kiválóan érdekli, annyit mondhatok, hogy az igazságügyminiszter ur nem zárkózik el az elől, hogy akkor, mikor a végrehajtási törvény fog tárgyaltatni, a mely tárgyalandó lesz az uj perrendtartás folytán, megfontoltassék, vájjon az emberszeretet által vezettetve, a végrehajtás alóli mentességek tekintetében nem kell-e tovább menni, mint a meddig eddig mentünk, természetesen a közforgalom igényeinek megóvása mellett. Még csak azt jegyzem meg, hogy ugyancsak az igazságügyminiszter úrral együtt dolgozunk a tagositási törvény megalkotásán. A kérdés igen nehéz, de azt hiszem, annak megoldása igen szükséges, és az elől elzárkózni nem volna helyes. Felvettetett több szónok által a telepítés kérdése, és felvettetett különösen az a kérdés, hogy az idén nem fog-e csökkenni a telepítési akczió a dotáczió csökkenése folytán? Ugy áll a dolog, t. ház, hogy reméltük azt, hogy a telepítési törvényjavaslatot a legközelebbi időben