Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-73

7,1 országos ütés 1902 márczius lk-én, pénteken. 283 kivassék; nem fog-e akadályokat gördíteni az elé, bog)' az összehívandó kongresszus az auto­nómia részére biztosított összes törvényes jogo­kat gyakorolja ?« Igen szomorú tapasztalat kényszeritett en­gem arra, hogy interpellácziómat itt a házban előterjeszszem. 1875-iki kongresszusi szervezeti szabályzat elrendeli, hogy a szerb nemzeti egy­házi kongresszus minden harmadik évben Karló­czán összehívandó. 1875-től a mai napig 9 kon­gresszust kellett volna tartani, és alig volt négy kongresszusunk. Utolsó kongresszusunk 1897-ben volt, tehát 1900-ban uj kongresszusnak kellett volna összeülnie, de jelenleg már 1902-ben va­gyunk és mégsem ült össze a kongresszus, tehát nemcsak korábban történt ez, hanem a miniszter­elnök ur kormánya alatt is megmaradt a régi rendszer. Áttérek interpelláczióm második tárgyára. A ki nem ismeri azokat a körülményeket, a me­lyek a mi autonómiánkban fenforognak, annak talán egy kissé csodálatosan fog hangzani, hogy felteszem ezt a kérdést, t. i., hogy meg lesznek-e hagyva ezen összehívandó kongresszusnak mind­azon jogai, a melyeket részére a törvény bizto­sit. Igen szomorú tapasztalat kényszerit arra is, hogy interpellácziómnak különösen ezen második pontját előterjeszszem. A mi kongresszusaink al­kottak szabályzatokat, a melyek évtizedek óta jóváhagyás nélkül fekszenek; határozatokat hoz­tak, a melyek minden észrevétel nélkül vissza­küldettek a kormány által. Kongresszusaink léte­sítettek szabályzatokat, a melyek részben törölve, részben oktrojálva, részint toldva lettek. Ha akármely társulatnak alapszabályai jóvá nem hagyatnak: akkor észrevételekkel visszaküldetnek, de sem nem oktrojálják, sem nem toldozgatják azokat. Az 1878: IX. t.-czikk értelmében kon­gresszusunk ő Felsége jóváhagyása mellett hoz­hat szabályzatokat. Mit jelent az, hogy a kon­gresszus hozhat szabályzatokat, a kormány pedig kénye-kedve szerint törli, oktrojálja és toldja azokat? Véleményem szerint azt, hogy így az 1868-ik évi t.-czikk nem érvényesül. Lehet-e ezek után csodálni azt, ha kongresszusaink a leg­nagyobb félelem között fognak hozzá törvény­hozó munkájukhoz ? Kérdem az igen t. miniszterelnök urat, mi­képen méltóztatik vélekedni kongresszusunk autonómiai ügyben való törvényhozói jogáról? Ha ugy, hogy a kormány a kongresszus által hozott határozatokat kénye-kedve szerint töröl­heti és oktrojálhatja, akkor kár azt a kongresz­szust összehivatni; kár a nagy kongresszusi költségekért, a melyek amúgy is túlságosan ter­helik a népet; inkább méltóztassék nyíltan ki­jelenteni : » Nektek nincs autonómiátok; veletek szemben nem érvényesül az 1868-ki törvény.« Ez vérig sértené a szerb népet, de legalább tisztában volna azzal, hogy mikcpen áll autonó­miája tekintetében. T. ház! Bármely erkölcsi testületnek jogá­ban áll a saját napirendjét megállapítani. A szabályzat értelmében a mi kongresszusunknak is jogában áll megállapítani napirendjét. Az utolsó, 1897-ki kongresszus ép azért najjoltatott el, mert tőle azt követelték, hogy félretéve min­den egyéb sürgős teendőt, fogjon hozzá az u. n. egységes statútum megalkotásához, melyet a kon­gresszusi választmány javaslatba hozott. A kon­gresszus ezt nem tehette, nem fogadhatta el ezen napirendet, mert az az erkölcsi testület, a mely maga nem becsüli a saját jogait, nem is érdemes arra, hogy fönnálljon. És ha ismét ösz­szehivatik a kongresszus kötött kezekkel, korlá­toltténykedéssel, akkor végeredményében hasonló kimenetelű lesz, mint az 1897-iki kongresszus. Lehet-e ezek után vádolni a kongresszust, hogy nem akart komolyan dolgozni, a mikor megaka­dályoztatik a törvények által kitűzött munkás­ságában ? Ismételten kijelentem, inkább ne is tessék összehivatni a kongresszust, mint össze­hivatni és olyan feltételeket állítani eléje, a melyek ellenkeznek a hazai törvényekkel, melyek ellenkeznek a kongresszus jogával és a melyek törvényes ténykedését lehetetlenné teszik. Az utolsó kongresszus el akarta végezni legfontosabb teendőjét, meg akarta választani a bizottságokat, meghallgatni az egyházi, iskolai és autonóm közegeknek a jelentését és átvizs­gálni a sok évi számadást. Több mint 22 év óta nem volt alkalma ezeket a jelentéseket sem meghallgatni, sem megvizsgálni. Ezek után át akart térni arra, hogy a költségvetést elkészítse, a mi több mint 10 éven keresztül nem volt előirá­nyozva és ezek után esetleg áttérhetett volna törvényhozói munkásságára. Azonban oly felté­telt kívántak tőle, hogy mondjon le naprenden megállapítás jogáról, ezt a kongresszus nem fogadhatta el, és azért lett elhalasztva és elna­polva, hogy azután éveken keresztül ne hivassák össze. A. miniszterelnök ur nem régen azt mondta, hogy nekünk joggal, igazsággal és törvénynyel akar imponálni. Ez nagyon helyes, és biztosítom, hogy igen termékeny talajra fog találni. Biza­lom bizalommal lesz viszonozva, szeretet szere­tettel. Kötelességemnek tartom felemlíteni, hogy miért lett az 1897-diki kongresszus oly alter­natíva elé állítva. Azért, mert az előbbeni kor­mány, Brankovics pátriárka és annak párthívei nem akarták átvizsgálni a sok évi számadáso­kat, kolostori számadásokat . . . Popovics Vazul István: Nem igaz! Pavlovics Ljubomir: ...és a különböző adás­vevési szerződéseket, mint a milyen a hírhedt beocsini czeinentgyár szabálytalan és törvény­telen eladása, nem akarta a kongresszus tár­gyalni Brankovics pátriárka elszámolásait, a melyek ellen Zmejánovics püspök feljelentést tett. Popovics Vazul István: Nem áll! Pavlovics Ljubomir: Kérem, nagyon áll! Feljelentést is tett az ellen. Ha a kongresszus érdemlegesen működhetett volna, akkor kétség­36*

Next

/
Thumbnails
Contents