Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-73

73. országos ülés 1902 márczius th-én, pénteken. 281 Ez a törvény hozói magyarázat. De maga a törvény is világos, — világos, mert 3-ik §-ában megmondja, hogy: »Eelhatalmaztatik a pénzügyi és a kereskedelemügyi miniszter, hogy egyetértó'leg megadhassák az 1. §-ban elősorolt kedvezményeket, ugyancsak az 1. §-ban megszabott feltételek és kötelességek mellett bármely más akár már fennálló, akár újonnan alakuló hazai pénzintézetnek is.« Tehát megadhatja a miniszter ur másnak is. Mi következik ebből? Az, hogy csak akkor adhatja meg és csak az esetben, ha az 1. §-nak elég tétetik. Vizsgálnia kell tehát a miniszter urnak azt, hogy megfelel-e az a pénzintézet, a mely reflektál ezen kedvezményre, illetve hogy eleget tesz-e az 1. §-ban foglalt követelménynek? Az pedig micsoda? A hazai ipar támogatása. (TJgy van! TJgy van! a néppárton.) És hivatkozott az igen t. miniszter ur arra, hogy igenis bocsáttatott ki rendeletet és az adóügyi és pénzügyi rendeletek amúgy is szabályozzák, hogy kellőleg bevallassék az adó és az eredmény a szerint számittassék ki. Bocsánatot kérek, ez nem áll. Lehet, hogy abból a szempontból, hogy mennyi adó engedtessék el, hogy az ellenőriztessék, vagy evidencziában tartassák, vagy hogy mennyi adó rovassák ki, bocsáttattak ki rendeletek, ezt konczedálom. De a miniszter ur maga mondja, hogy a főczél a hazai ipar létesítése és terjesztése volt. Ámde mellékczél is volt. Hát nem kötelessége volt-e a miniszter urnak vizsgálni, hogy a mellékczél nem vált-e főczéllá és nem kötelessége-e megnézni, hogy az első §-ban foglalt intézkedéseknek, kikötött feltételeknek megfelel-e az a bank, a mely a követelésekre igényt tart? Ezt pedig nem a pénzügyi rendeletek, nem az általános adóügyi törvények és szabályok határozzák meg, hanem ezt esetről-esetre kellett volna megvizsgálni. Nem én vagyok hivatva megadni az ellenőrzés módját. De felemlítem, hogy a mint más intézeteknél miniszteri biztosok vannak, a mint más intézeteknél módjában áll az országnak meggyőződést szerezni, hogy helyesen, jól vitetnek-e a könyvek, a mérleg, a leltár, ép ugy itten, hogy egy kedvezmény adható legyen, ha bizonyos feltételeknek eleget tesz az intézet, kötelessége lett volna a miniszter urnak nem az általános szabályokra való hivatkozással beszélni, hanem meggyőződni arról, hogy jogos-e ennek az intézetnek adóelengedésre való igénye, vagy sem. (TJgy van! TJgy van! a néppárton.) Azután azt mondj miniszter ur, hogy az utóbbi években úgyis nagyon csekély volt az adó, mert hisz a vállalat másfelé, a romániai petróleummal volt elfoglalva. A romániai petróleumüzlet 1895-ben kezdődött meg. 1895-től kezdve tehát a mellékczél, a mely az alapszabályok szerint állítólag meg volt engedve, főczéllá változott. 1895-től kezdve tehát, mióta a bank pénzének nagy részét a román petroleumforrásokba KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. IV. KÖTET. fektette be, nem volt többé joga az adóelengedéshez és egyéb kedvezményekhez. (TJgy van! TJgy van! a néppárton.) De a miniszter ur azt mondja, hogy csekély volt az adó. Itt van az intézet ezidei jelentése, a mely szerint »a költségek és adók az előző évhez viszonyítva nem mutatnak említésre méltó változást«. Hogy értsem akkor a miniszter urnak azt a nyilatkozatát, hogy úgyis csekély volt az adó, mikor az változást nem mutatott, az előző években pedig ezrekre ment ? (TJgy van! Ugy van! a néppárton.) Ezek azok az okok, a melyek arra késztetnek, hogy a miniszter urnak a második pontra adott válaszát el ne fogadjam. Harmadik kérdésem az volt, van-e tudomása a miniszter urnak arról, hogy a bank eredeti rendeltetésétől eltért. A miniszter ur azt felelte, hogy van. Ugy látszik, interpellácziómból kihagytam azt a kérdést, a melyet a miniszter ur mostani felelete von maga után, hogy mióta van tudomása. Mert, a mint már előbb rámutattam, a bank, szukczesszive bár, de 1895. óta nem hazai, hanem külföldi vállalatokba kezdte vagyonát fektetni. Fel méltóztatott olvasni az alapszabályok második pontjából, hogy a bank vállalatai közé a bányaüzem is fel volt véve. Igaz, tudom én is. TJgy tudom, hogy a részvénytársaság Magyarországon is fúrt petróleumot, ha jól emlékszem, Zsibó környékén és ugy tudom, hogy az állam meg is fizette a költségeit. Ha ez magyarországi petroleumfúrásért történik, akkor helyes; de nem helyes a külföldi fúrásokért. Mert hogyan állunk? Nem mellékes ág ez, hanem igenis főág. Itt van a jelentés. E szerint ennek az intézetnek húsz millió korona alaptőkéje volt, a betétekkel együtt pedig 36 millió volt a forgó tőkéje. Ebből a jelentés bevallása szerint 19,663.065 korona fektettetett be a romániai petroleumforrásokba. (Mozgás halfelöl.) Ne feledjük, hogy ez nem biztos pénz, mert azok a petroleumforrások tiz millió, koronával jelzálogilag meg vannak terhelve. Es hogy áll elő az a a veszteség, a melyet maga ez az intézet is kimutat? Ugy, hogy a romániai petroleumforrásokba befektetett összeget teljes mértékben veszi fel a mérlegbe, mig a hazai vállalatoknál leírja azt, a mit leírni jónak lát. Ily körülmények között, a midőn veszteséggel záródik egy intézet mérlege, a midőn saját jelentése szerint húsz millió koronája külföldi vállalatba van befektetve, azt hiszem, nem elég az általános szabályokra bizni az ellenőrzést, nem lehet arra bizni, hogy az adóügyi rendeletek megvannak, a mi esetleg szintén ellenőrzés vagy nem ellenőrzés, hanem egyenes és nyilt feleletül azt kellene tennie a miniszter urnak, hogy miniszteri biztost küldjön ki, a ki megvizsgálja a dolgok állását és ahhoz képest megvonja vagy továbbra is meghagyja a kedvezményeket. Intézkednie kellene az iránt is. hogy ha 1895. óta az intézetnél a mellékczél főczéllá lett, az intézet visszásé