Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-73

73. országos ülés 1902 márczius ih-én, pénteken. 279 tetésétől eltért, nem vonatkozik egyébre, mint az ismeretes romániai petróleum-üzletre, a melybe a társulat belement. Igenis tudomása van a kormánynak az üzleti jelentésekből és különböző egyéb forrásokból, bogy ez megtörtént, de ennek a ténynek tudomásul vétele még magában véve egyáltalában nem képezhetett indokot arra, bogy a társulat ellen valamelyes vizsgálat indíttassák meg, és bogy olyan intézkedések tétessenek meg a múltra vagy a jövőre vonatkozólag, a melyek az adómentesség kedvezményét megszüntessék. Mert ba el isismerem azt, bogy ugy a törvényben, mint a társulati alapszabályokban a társulat működése főczóljának a hazai ipar támogatása és fejlesztése volt kitűzve, másrészről nincs semmiféle támpont sem a törvényben, sem az alapszabályokban, a melyekből azt lehetne következtetni, hogy ennek a részvénytársulatnak semmiféle más üzlettel foglalkozni nem szabad. (Mozgás és zaj bal felöl. Hattjulc! Hallj tik ! jobbról) Sőt ellenkezőleg, az alapszabályok 2. §-a felemlíti, hogy fó'czélja a hazai ipar támogatása és felsorolja az annak körében előfordulható üzleteket, aztán pedig felsorolja még egy egész hosszú lisztáját azoknak az üzleteknek, a melyek más természetűek, a melyek nincsenek az ország területére szorítva és a melyek között van a bányászati iparvállalatokban való részvétel is; a miből világos, hogy magában véve az a tény, hogy a részvénytársulat egy idegen állam területén levő üzletbe bocsátkozott, nem indokolta volna azt, hogy azzal szemben nem tudom micsoda vizsgálat indittassék meg. De nem is volt szükséges, t. képviselőház, a kedvezmények, az adómentesség szempontjából ilyen vizsgálatnak, vagy nem tudom micsoda eljárásnak a megindítása, mert hiszen azon időponttól kezdve, a melyben a társulat működését más térre fordította, mint a mi az ő főczélját képezte és azon mérvben, a mint vagyoni erejét más czélokra fordította, nagyon természetesen, folytonosan csökkentek azok a kedvezmények, a melyeket igénybe vehetett, sőt voltak egyes évek a legutóbbi időben, a midőn abszolúte semmiféle adómentességet nem vett igénybe és igy nem is lehettünk abban a helyzetben, hogy ott valamitől megfoszszuk, mert nem élvezte azokat a mentességeket. Elismerem azonban, t. képviselőház, hogy miután a törvény és az alapszabály azt mondja, hogy ennek az intézetnek főfeladata és főczélja a hazai ipar támogatása, — habár nem is kizárólagos czélja, de főczélja: mihelyt bebizonyul az, hogy a társulat nincs abban a helyzetben, vagy nem akar ennek a főczélnak megfelelni, nem akarja, vagy nem tudja teljesíteni azokat a feltételeket, a melyekhez az állami kedvezmény kötve van: ettől az időponttól kezdve jogos az a kérdés, és vizsgálat és elbírálás tárgyát képezheti, hogy vájjon egyáltalában jövőre élvezhet-e a társulat állami kedvezményt vagy nem ? A múltra vonatkozólag azonban ezt nem ismerhetem el, mert ez nem volna igazságos; mert akkor, midőn a társulat ezeket a kedvezményeket igénybe vette, még teljesítette azokat a feladatokat, a melyekhez a törvény a kedvezményt kötötte és igy a múltra vonatkozólag ez a kérdés, nézetem szerint, igazságosan fel nem vethető. A negyedik kérdés, a melyet t, képviselőtársara felvetett, az, igaz-e, hogy a magyar állam pénzkészletéből 2,400.400 korona a Magyar Ipar és Kereskedelmi Banknál helyeztetett el s történt-e és mily intézkedés, hogy ez az összeg el ne veszszen ? Hát, t. képviselőház, az 1900. évi zárszámadás mutatja, hogy a Magyar Ipar- és Kereskedelmi Banknál 1900. deczember végén el volt helyezve 2,400.400 korona és egy pár fillér és kiegészíthetem ezt az adatot azzal, hogy az az összeg kamataival együtt felnövekedett 2,459.580 korona és 37 fillérre. Ez az összeg három alkatelemből állott. Az egyik volt egy közönséges, kamatozás czéljából való pénzelhelyezés; mert a midőn nagyobb mennyiségben szoktuk még az állami pénzintézeteknél a pénzeket elhelyezni, nagyon természetes, részesült abban a budapesti piaeznak majdnem minden intézete és igy az Ipar- és Kereskedelmi Bank is. A másik alkatrésze ennek a pénznek, az úgynevezett fegyvergyári hitel. Midőn a ' magyar fegyvergyár létrehozataláról volt szó és az állam ennek az iparnak létesítését támogatni akarta, azt nem tehette más módon, nem tehette ugy, hogy direkte állami pénzt helyezzen el a fegyvergyárnál, hanem azt a módot választotta, hogy állami pénzt helyeztek el egy budapesti pénzintézetnél, a mely azután ezzel a pénzzel alimentálta az illető iparvállalatot; a felelősséget azonban a pénzintézet viselte az államkincstárral szemben. Ezen a czimen kapott szintén az Ipar- és Kereskedelmi Bank, ha jól emlékszem, 1,200.000 koronát, ezzel a rendeltetéssel. A harmadik része ennek az összegnek összeköttetésben van a máramaros-szigeti takarékpénztárak ügyében folytatott akczióval. Elgypár évvel ezelőtt — bizonyára méltóztatik emlékezni, t. képviselőház — Máramaros-Szigeten egy nagy baj ütött ki a takarékpénztárak körében és a kormány, hogy segítsen ezen az állapoton, felszólította a budapesti intézeteket, hogy

r lépjenek közbe. Az intézetek erre hajlandóknak is nyilatkoztak ; azonban, hogy az akcziót megindíthassák, kértek állami pénzbetétet. És ekkor négy vagy öt budapesti intézet kapott 150—160 ezer koronányi összeget, a mely összeggel tényleg szanálták is a máramarosi piaezon bekövetkezett nehéz állapotokat. Ezek között az intézetek között volt a Magyar Ipar- és Kereskedelmi Bank is és igy ez a harmadik része annak az összegnek ebből a tranzakczióból származik. Ez a 2,459.000 koronát tevő pénzösszeg azonban szukezesszive visszafizettetett, a menynyiben 1901. május 30-ikától kezdve folytono-