Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-73

260 73. országos ülés 1902 márczius 24-án, pénteken. Épen velem történt meg, Logy egy állatorvos, a kinek kifogásaimat elmondtam, azt mondta egészen hetykén, hogy nem azért vagyunk mi, hogy valamelyik gazdának állatát orvosoljuk, megtartsuk. Miért nem megy hát prédikálni, vagy bírónak, mondtam én, hiszen maga állatorvos, azt kell csinálnia. Azt mondja: hanem azért vagyunk mi, hogy a ragályos betegségek terjedését megakadályozzuk, és az állategészségügyet ellenőrizzük. Nohát, hogyan ellenőrzi az állatorvos az állategészségügyet, megmondom, mert tapasztaláshói tudom, nem irodából, hanem mint gyakorlati gazda beszélek. Megáll a város szélén, vagy a község szélén az állatorvos, elhajtanak előtte 500 vagy 1000 drb állatot és ezzel az állategészségügy el van végezve; azt mondja, hogy jól néznek ki. Az állatorvos pedig tartja a markát és elmegy czigarettával a szájában sörözni, vagy haza. Hát, t. ház, az állatorvos azonban megmutatja a maga nagy tudományát és hatalmát; mert ha valakinek istállójában, jószágállományában valami ragályos betegség üt ki, akkor nagy instancziára három- vagy négy nap múlva megjelenik a községben, vagy a tanyán az állatorvos, nagy képpel, a cselédek köszöntését el nem fogadva, mert neki uniformisa van, és akkor elrendeli, hogy ezt meg azt a módozatot kell megtenni és erre vigan elballag. Mikor azután kisül egyszer, — mert a gazdának szintén van józan értelme — és a gyakorlattal bíró parasztgazda azt mondja, hogy uram, a mire a zárlatot elrendelték, az nem ragályos betegség, hanem egyszerű csíkókehesség; hát, t. ház, akkor instálni kell az állatorvost egy héten vagy három héten keresztül, a mig kijön és a gazdaembernek tanyáját és állatait a zárlat alól valahára feloldja. És hogy nem a.levegőből beszélek, ezt bizonyíthatja a minisztérium, ha kell; mert a múlt évben, vagy talán azelőtt kétszer küldtem két-három frtba kerülő sürgönyt a minisztériumhoz azért, mert az állatorvos ilyen tévedése miatt az állami ménekkel való fedeztetést eltiltotta és az idény is eltelt volna; hát a minisztériumhoz kellett folyamodnom és engedélyt kérnem és ezt meg is kaptam. De ha az állatorvosra lett volna bízva, még talán ma is ugy állana a dolog. A miniszter urnak jóakaratát, szorgalmát, figyelmét, tevékenységét elismerem, de kérem, hogy nagyobb gcndot méltóztassék az állategészségügyre és annak kezelésére, valamint az állatorvosokra fordítani. (Helyeslés. Ugy van! Ugy van ! a szélslibaloldalon.) A gazdaközönség, mely az ország terhét viseli, mely verejtékkel szerzett csekély jövedelméből nemcsak magát tartja el tisztességesen, szolgálja egyházát és megadja azt, a mivel tartozik az ország fentartására, az a közönség megérdemli, hogy legalább akkor, a mikor csapás éri a jószágát, ragályos betegség lepi meg juhait, sertéseit, szarvasmarháit, hogy akkor legalább igazi orvosi segélyben részesittessék. (Igaz! Ugy van! a szélsc-baloldalon.) Kifogásom van az ellen is, hogy ebben az országban a mostani vadászati joggyakorlat szerint a kisgazdák érzékenyen meg vannak sértve. A vadászterületeket, az egyes községek egész határát — utóbbi időkben szokásba jött — bérbe veszik a tisztviselők, a szolgabirák, a jegyző urak. Azt mondhatná valaki, hogy miért nem árvereznek rá az egyszerű gazdaemberek is, a kik vadászok ? De ki merne oda menni egyszerű subában, szűrben a szolgabiróval és jegyzővel versenyezni? Nem mernek részt venni az árverésben. Aztán, t. ház, agarászatokat rendeznek. Nem válogatják meg az időt, sáros-e, kemény-é a talaj ? Azt mondják, hogy a nyúl sáros időben u. n. bocskort köt, akkor is czélszerü agarászni. De ha az egy-két holdas ember őszi vetésén két-három lovas sáros időben végig száguldoz, megnézheti azután az a szegény ember a vetését a jövő évben. Borbély György: Megfizeti a kárt! Nessi Pál: Nagyúri passzió! Madarász József: Nem a népért van az! Marjay Péter: A hol pedig, mint pl. Debreczenben, a kaszálók egyes gazdák kezében vannak, ott a vadásztársaságok őzeket és fáczänokat tenyésztenek. A kisebb gazdáknak a földje be van vetve búzával, árpával. Mikor a fáczán elszaj)orodik, nekimegy a más vetésének, kikaparja, meg is eszi, és ez ellen nincs semmiféle orvoslat. Nem is meri keresni az orvoslatot az illető károsult ember. Mindezek oly viszásságok, a melyeken igazítani, segíteni, jayitani kell. (Igaz! Ugy van! a szélscbaloldalon.) Helyénvaló dolog lenne, t- ház, ha a községek határát nem adnák oda a szolgabiráknak, meg is tiltanák, hogy azoknak adják, hanem hadd vegyék ki a községbeli egyszerű vadászemberek. Ezzel egyrészt kereseti forráshoz jutnának, másrészt vége lenne ennek az anomáliának. Hiszen az, hogy a bérbeadásnál nincs igazi verseny, hogy a gazdák nem mernek a tisztviselőkkel árverezni, az az oka, hogy egy holdnyi vadászterület 4 fillért jövedelmez, a mint azt Eötvös Bálint t. képviselőtársam kimutatta. Nagyon kifogás alá esik Magyarországon a kisgazdák érdekének szempontjából a legeltetési ügy is. A mostani törvények szerint a gazdaközönség 6 évenkint maga határozhatja meg, hogy szabad legeltetést akar-e a fordulókon, vagy nyomásos rendszert akar-e ientartani, és mondhatom, hogy mindegyik irányzatnak vannak hivei és ellenzői, sokan vannak mellette, sokan vannak ellene, a döntés legtöbbször csekély néhány hold birtok-különbözettel esik meg. (Zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! a szélsobaloldalon.) Annyi súrlódás, versengés, visszavonás, mint a mennyi ezek miatt a kérdések miatt az egyes községekben elő szokott fordulni, az ritkaság. A t. miniszter ur talán nem is tudja, én tudom, hogy a minisztériumban mennyi felebbezés van.