Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.
Ülésnapok - 1901-73
73. országos illés Í902 márczius ih-én, pénteken. 257 a mely azt akarja előmozdítani, hogy a szegényebb sorsuakat, a szegényebb néposztályt megvédhessük. (Általános helyeslés.) Én magam is már régebben foglalkozom azzal az eszmével, a melyet, ha jól tudom, itt is hallottam pengetni, hogy nekünk törvényhozóknak valami módot kellene kitalálnunk, a melylyel a szegény sorsuakat, a földmiveseket, de általában a szegényebb néposztályt megvédhessük a károsodástól, a pusztulástól és tönkremenéstől. Egy olyan gyámkodási törvényhozás, oly intézkedés kell, a melylyel egyrészt a népből a könnyelműséget ki tudjuk ölni, másrészt, hogy meg tudjuk védeni a népet attól, hogy a végrehajtások által, ha adósságba keveredett, tönkre ne tétessék. (Helyeslés a baloldalon.) Mert az ilyen gyámkodási intézkedéssel és vele való.igazságos bánásmóddal, ó'rködési intézkedésekkel és szövetkezésekkel sokkal többre megyünk és sokkal alaposabban gyógyitjuk meg a bajokat, sokkal jobban meg tudjuk védeni és oltalmazni a népet, mint hogyha egyéb nagyszabású, sokszor keresztül nem vihető műveleteknek a húrjait pengetjük. (Általános helyeslés.) Ma, t. ház. általános az a közfelfogás, hogy minden társadalmi bajnak a nagybirtokos osztály, az állami omnipotenezia az oka. Pedig ez nem áll. Az állam is lépten-nyomon őrködik a szegény ember sorsa felett, mig mi ellenkezőleg minden oldalról folyton csak az államhoz fordulunk, hogy segitsen rajtunk. (Igaz! Ugy van! jobbról.) Én, t. ház, meg vagyok győződve arról, tapaszfalom és tudom, hogy, ha az a birtokososztály megteszi kötelességét, hogyha humánusan bánik a szegény néppel, ad neki tisztességes úton-módon kenyérkeresetet, nem akarja zsarolni, — a mint azt némely vidéken, fájdalom, még kis gazdaemberek is megteszik, hogy azt a zsellért zsarolják, (Igaz! Ugy van ! ) — és azonkívül megvédjük és oltalmazzuk őket mindenféle megkárosítások kai szemben: akkor az a nép boldog, az a nép megelégedett lesz és nem kell azután itt olyan mindenféle nagyobb és_kétes értékű műveleteknek húrjait pengetni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) De egyet hangsúlyozni kívánok, t. ház, (Halljuk! Halljuk!) és ez az, hogy minden akcziónál óvatosaknak kell lennünk, nehogy azután túlságos jóságunk, előzékenységünk által a védenczeket elkényeztessük, hogy azután ők quasi bábként várjanak mindent tőlünk, mint gyermek a dajkától. (Helyeslés.) Ezeket is csak röviden érintettem, mert meg vagyok győződve, hogy ugy is rákerül a sor, ezek a kérdések itt tárgyalva lesznek és akkor behatóbban fogom érinthetni a dolgot. Végül méltóztassanak megengedni, hogy rátérjek magára a költségvetésre. (Halljuk! Halljak!) Én a költségvetést egyszerűen azon indoknál fogva fogadom el, mert lépten-nyomon tapasztaljuk azt, sőt különféle leiratokból, intézkedésekből alkalmunk van meggyőződni arról, KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. IV. KÖTET. hogy a mi igen t. miniszterünk nagyon melegen szivén hordja a mezőgazdaság összes ágainak érdekeit, és — a mi legszebb jellemvonása — nemcsak a nagy- és középbirtokosokkal törődik, hanem a kisföldmivesek, a gazdasági cselédek, sőt a napszámosok érdekeit is szivén viseli. (Élénk tetszés és felkiáltások minden oldalon: Ugy van! Ugy van!) Tehát ilyen miniszterrel szemben, mint emberbarát és mint mezőgazda, csak kedves kötelességből és mint a törvényhozás tagja, őszinte tiszteletből és igaz bizalommal kell, hogy költségvetését elfogadjam és kérem, hogy továbbra is épen a legszegényebb földmives osztályt kegyes támogatásában részesítse. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon és a középen.) Illyés Bálint jegyző: Marjay Péter! Marjay Péter: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Mindenki tisztában van azzal, hogy egy államban a társadalmi osztályokat egymással szembeállítani, egyik osztályt a másik rovására emelni, helytelen dolog lenne. Hanem mégis, ha valamely életpályát, ha valamely életfoglalkozást a lakosságnak legnagyobb része foglal el, azt az életpályát mégis kellő figyelemmel, jóakarattal kezelni legelső kormányzati kötelesség. T. képviselőház! Magyarországon a földinivelés az az életpálya, a melylyel a legtöbb ember foglalatoskodik. Ez az a fundamentum, a melyen felépül az ipar, a kereskedelem és minden egyéb. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) T. képviselőház! Ez a foglalkozás, a földmivelés, egyidős az emberi nemmel. Már az első ember földművelő volt. írásból, hiteles forrásból be lehet ezt bizonyítani. Mert a könyvek könyvében az van mondva: » Helyheztette Isten az embert az éden vagy paradicsom kertjébe, hogy azt művelné és azt őrizné.* Ebben a parancsolatban benne van az egész földmivelési programra : művelni és őrizni a földet. De ebben a két szóban, hogy művelni és abban, hogy őrizni: óriási fogalmak rejlenek és valamint a művelésnek, ugy az őrizésnek is sokféle nemei és módjai vannak, a melyekre majd később rá fogok térni. T. képviselőház! Hogy az ősidőkben az emberi nemzet kezdetén a földmivelés volt az emberek foglalkozása, az kétségtelen dolog, nem volt még akkor sem börze, (Derültség.) sem totalizatőr, nem volt még akkor osztálysorsjáték, (Derültség), sem lóugratás, sem lófuttatás. Az ember nézte a földet, művelte a földet és őrizte a földet. Mintha a magyar nemzet is azt a parancsolatot vette volna, mikor ezt a hazát nyerte örökségül, hogy művelje és őrizze a földet. A magyar nemzet is kezdettől fogva mind e mai napig ezzel az életpályával foglalkozik és ha a magyar költségelőirányzat egy milliárd koronát meghaladó összegében ennek a legfőbb kereseti ágnak a szükségletére 62 millió korona van fölvéve, azt sokallani nem lehet, (Ugy van / Ugy 33
