Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-73

73. országos ülés 1902 márczius ík-én, pénteken. 255 szántások forgalmi értéke 80—100 frt, a réteké és legelőké pedig 60 — 80 írt. Szóval ez is csak azt mutatja, hogy a mosonmegyei érdekeltség milyen ellenszenvvel viseltetik a Fertó'-lecsapolási és belvízrendezési terv ellen. Ugyancsak 1893-ban a volt földmivelésügyi miniszter ur a törvényhozás elé egy törvényjavaslatot terjesztett, a melyben azt javasolta, hogy el kell ejteni a Fertő lecsapolásának és a belvizek rendezésének tervét, bár gazdaságilag előnyösnek tartaná, a mit én kétségbe vonok. Mindenesetre nagyon helyes, hogy kimondta, hogy rákényszeríteni az érdekeltségre nem lehet; ez nagyon méltányos és igazságos eljárás. Azután 1901-ben januárius 5-én is az érdekeltség összejött és 766 szavazattal elvetette az egész szabályozási és belvízrendezési tervet. 1901. május 8-án újra összejött az érdekeltség, s akkor különféle rábeszélésekkel sikerült egy nagyobb uradalmat is megnyerni, akarata ellenére, és 16 szavazattal tudták csak megszavaztatni a tervezetet. De ha jól vagyok értesülve, ez a 16 szavazat sem volt jogos, mert állítólag egy küldött volt ott, a ki nem oda szavazott, a hová kiküldői szerették volna. Tehát tulajdonképen 28 szavazattal kisebbségben maradt volna a terv. De mi az a 16 szótöbbség ily óriási érdekű vizmunkánál? Két-három község meg is felebbezte a jogtalan szavazást, mert különben 28 többséggel elvetették volna az egész tervezetet. Az is érdekes, hogy 1901. október 24-én összejöttek, hogy megszavazzák a kölcsöntételeket, 7,273.000 forintot, de nem szavazták meg, a minek nagyon örülök; hanem egypár gátfelügyelői állást rendszeresítettek és a mérnökök fizetését felemelték. Mindazok mire vallanak, a miket bátor voltam itt elmondani ? Arra, hogy igazam lesz azon alapos félelmemben, hogyha ezen műveletet megkezdjük, egész községeket a tönkremenés és a végpusztulás veszélyének teszünk ki. Nem szándékom a Rábaszabályozásról erős kritikát mondani, még távolabb áll tőlem a közbecsülésnek örvendő és igaz tiszteletben álló vezetőség és a herczeg Esterházy-hitbizomány képviselőiről kritikát mondani, mert ahhoz jogom nincs, meg nem is tartom illendőnek. Hogy épen a jelenlegi vezetőség volt legjobban ellene és ők voltak ez ellenakczió legoszloposabb tagjai és az egész dolognak, az nagyon természetes és nagyon igazságos, mert ők legjobban tudtak mindent és legjobban fel is találták a biztos jövőt. Hogy mégis az igen t. vezetőség és a műszaki közegek részéről az akkori és a jelenlegi álláspontjuk közt némi ellentétet, ingatagságot látunk, az csakis nemes emberbaráti szivre vall. Bekövetkezett ugyanis az a tény, hogy sokkal kevesebb az általános haszon a szabályozásból és sokkal többe kerül, mint a hogy számították és most az agyonsújtott vidéken ugy akarnak segíteni, hogy uj művelet által belevonnának részben nagyobb, részben ujabb mértékig a teherviselésbe még nagyobb területeket és ezáltal a fizetendő quóta lejebb fog szállni. Az igaz, hogy ha egy nagybirtokos, kinek 420.000 kat. holdja van és minden haszon nélkül ráadja magát arra, hogy egy ilyen műveletbe belevonhassák, ez a legszebb jellemre és legnemesebb szivre vall és nem is roskad össze, ha segit emberbarátain, de ez nem áll azokra, a kiknek csak egy-két holdjuk van. Nem volnék igazságos, ha elhallgatnám, hogy a szabályozásból Sopron és Mosón megyében egyes fertővidéki tulajdonosoknak van hasznuk, de azért nem lehet ezek végett egész vidékeket belevonni. Különben a Fertő lecsapolása és a belvizeknek a szabályozásba való bevonása ugy is csak azt jelentené, hogy idővel a vármegyéket egészen belevonnák a szabályozásba, mint ilyen terjeszkedés meg is szokott történni és nem szabad ugy segíteni egy nagyobb vidéken, hogy ezzel egy másik vidéket tönkre tegyenek. Ez pedig bizonyos, mert a Rábaszabályozás, daczára a kitűnő vezetésnek és a műszaki közegeknek, sokkal többe kerül és tovább tartott és kevesebb az általános haszon, mint számítva volt. Ujabban is, ha jól vagyok informálva, Vas megyében felvétetett a kecskédi meder rendezésre 30.000 korona, a csengői kanyarrendezésre 30,000 korona, a kemenes-alja-szentpéteri és vági határban fekvő meder- elfajulást megszüntető tervek keresztülvitelére 20.000 korona, ez maga megint 80.000 korona, pedig ilyen ujabb és ujabb meglepetések elő szoktak fordulni ilyen vizmunkálatoknál. Ezen felhozott események, a különféle mozgalmak, ingatagság, határozatlanság, feljajdulás, csak a túlterheltségre vallanak, és bizonytalan sikerre engednek következtetni. Épen azért állást is kell foglalni és én nemcsak mint Sopron vármegyének polgára és mint jó emberbarát, de mint a törvényhozás tagja is állást foglalok ezen szabályozással szemben, és kérem is a t. kormányt és képviselőtársaimat, méltóztassanak ezen kijelentésemet előre tudomásul venni és alkalomadtán kegyes támogatásukban részesíteni, mert ezzel százezreket köteleznek örök hálára. Ha belememegyünk ilyen munkálatokba, ez nemcsak injuria volna, de annyit is jelentene, mint arra kényszeríttetni, hogy vezessem azután azt a nyomorult, tönkrement vidéket, mint egy koldusbotra jutott karavánt egy más, jobb hazát keresni. Nagy bajt nem ugy kell orvosolni, hogy másokat is bajba rántsunk, mert az a nagyobb birtok még csak elviselné valahogy, hanem az a számtalan kisebb birtok nem tudja elviselni a terheket. Tessék a Kába-szabályozási társulatnak bevégezni munkáját, és azután békében hagyni azokat az agyonterhelt polgárokat mindaddig, mig vagy meg nem erősödnek anyagilag, vagy az érdekeltség tűlnyomó imponáló nagy része, a partbirtokosok, medertulajdonosok, s az egész partvidék birtokosainak nagy többsége nem kívánja. Ha pedig nagyon fontos és sürgős a segélyezése azoknak a tönkrement vidékeknek, tessék egy országos segélyezési akcziót megindítani. Én mindig a haladásnak vagyok embere,