Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-72

250 72. országos ülés 1902 márczius 13-án, csütörtökön. a politikai és közigazgatási tisztviselőket sorban, szolgabirákat és községi jegyzőket belevéve, deputátummal látta el, — az összes hivatalnokokat. Fát, szénát, mindent ő szolgáltatott és ennélfogva nem lehet csodálni, hogyha az alispántól kezdve le az esküdtig meg az utkaparóig mindenféle állást úgyszólván ő töltött be. Ha valaki egy községben biró akart lenni, csak az lett, a kit az uradalom akart; ha valaki pap akart lenni, csak äz uradalom segítségével lehetett az. És már most méltóztassanak megnézni azt a helyzetet, mi történt akkor, ha annak a szegény embernek baja volt? Ha elment a szolgabíróhoz, ha elment az alispánhoz, igazságot nem kapott sehol, mert mindenütt az uradalom gyakorolta a befolyást. Annak csak az Úristene meg Mária-Pócs volt meg, mert ha földön keresett igazságot, azt meg nem találta soha, sehol. A törvény és a közigazgatás összes faktorai csak elnyomatásán dolgoztak, de nem előmenetelén. Jött azután a tagosítás, a beregszászi törvényszéki biró előtt az uradalmi ügyész egyszerűen megjelent és ott aláirta az ítéletet. Onnan datálódik azután, hogy egy úrbéri telek után 4 holdat adtak annak a szegény népnek. Nem vagyok jogász, rég kijöttem belőle, de azt hiszem, adhatott volna többet is. És itt is a jó földet az uradalom foglalta el, a szegény népnek pedig odaadta a rosszát és felkergették a havasok közé. Hát szegény ez a nép és azt mondják, hogy Bartha Miklós idealista, a mikor megírta az Ő könyvét. Pedig legnagyobb részben tökéletesen igaza van. Csakhogy nem egészben igaz, meit két hét alatt azt a kérdést teljesen kitanulmányozni nem lehet, 0 sokat tud, de sokat nem tud. Már mostan az a szegény nép ugy van, mint az a beteg ember, a kinek négyféle betegsége van, csakhogy mind a négy halálos. Háromból kiveszik, a negyedik megöli. Az a kérdés már most, hogy érdemes-e a gyógyítást eszközölni, mikor azt ugy sem lehet kigyógyítani. Ha pedig itt a házban szóba hozzuk a dolgot és igazságot akarunk szolgáltatni a népnek a jövőben, ismernünk kell annak bajait. Annak a négy betegsége pedig a következőkből áll. (Halljuk! 'Halljuk!) Először gróf Schönborn az ő uradalmi embereivel. Másodszor a közigazgatás, a mely -most a jelenlegi szolgabíró alatt javult, ele a jegyzőit, valamennyit a kállai akasztófán kellett volna megszárítani, (Derültség.) mert mind odavaló, Harmadszor maga a pap. Az is szeret uraskodni, szereti a katholikus klérust utánozni és a vége az, hogy máskép nem lehet, mint a hogy lehet: nyúzzák a parasztot. Negyedszer — és ezt méltóztassék jól figyelembe venni — ha valaki arrogálja magának azt, hogy ,ő szabad gondolkozású ember, ha valaki tiszteli ennek- az országnak valamennyi felekezetét és nemzetiségét: én tisztelem, mert én minden becsületes embert, minden jó hazafit kötelességemnek " tartom tisztelni. Ne azonosítsa magát az az osztály, az a felekezet ezekkel, a kikről én beszélek. Ott van a bevándorlott zsidóság. Igaz, hogy az jogosan mondhatja, mit henczegnek azzal a magyarok, hogy a vereczkei szoroson jöttek be, hiszen mink is azon jöttünk be. (Nagy derültség.) Ez a négy baja van ennek a népnek. És ezt méltóztassék elhinni. Azt mondják, micsoda nagy kegyet csinált gróf Schönborn azzal, hogy a miniszter urnak átadta ezt a 12—13 holdat. Itt a dolog ugy áll, hogy az egyiptomi hét sovány esztendőnek és a hét kövérnek példáját itt méltóztatik legjobban látni. Mert gróf Schönbornnak a mi jó kis földje volt alól, annak a jövedelmét mindig megette ez a felső rész Hát itt kihúzta a tövist a miniszter ur a gróf körme alól, mert nem kell azzal a földdel vesződnie, nem tartja ott azt a sok renyhe népet és legalább jövedelmet lát abból, a miből soha a nagyapja sem látott egy garast sem. (Derültség.) Gróf Schönborn a birtok javáért kapott holdankint három forintot, a miniszter ur ad neki 1 forint és 80 krajezárt, a rosszáért és ugy tudom, hogy Szolyvánál pl. albérletbe ad a kirendeltség 10—20frtig egy hold földet, a mely 1 forint 80 krajezáros. (Mozgás halfelöl.) így ott hozzák helyre, a mit a többiben vesztettek. De ugy méltóztassék felvenni, hogy erre a kirendeltségre, a mely ottan van, gróf Schönbornnak nincs semmi gondja, nem kell, hogy jövedelmét arra fordítsa. Másodszor az állam emel neki épületeket, a melyek mind ott maradnak, mert csak nem rombolják le. Harmadszor ez az összes intézkedés nem ér egy hajítófát sem, mert a mit egész héten át keres az a nép, már vasárnap a zsidó korcsmájában van, hétfőn hat csendőr sem szedhet el tőle két garast. És ebből azt a népet szurrogátumokkal, ilyen úton-módon kihozni akarni, kár a költségért. Ottan egyetlen egy orvosság van: (Halljuk! Halljuk!) vagy elhatározza magát a miniszter ur, — a mit legjobban szeretnék — hogy azt mondja: Fiaim, ha ezer esztendő alatt irántatok mindig rosszak voltunk, hát egyszer már leszünk jók. 1 forint 80 krajezár annak a földnek az árendája, — pedig nagyon fel van véve, nem ér egy pengőt, — és mondjuk, megér az a föld 15—20 pengőt, mert többet nem ér, azt tőkésítse a miniszter ur nekik 25 forintra és mondja a Schönborn grófnak, hogy ezt kifizetem, vagy átvállalom az adósságot és azt a szegény rongy népet megprezentálom vele. Higyje meg, még akkor se hozunk valami nagy áldozatot. De ugy, hogy az a szegény ember elveti azt a nyomorult krumplit, vagy zabot és a szarvas meg egyéb vad megette, mielőtt ő maga megehetne, s hogy a patak, a mely az ő területén végigfolyik, le van foglalva halászat szempontjából Schönborn gróf számára, hogy az a szegény ember a marháját sem itathatja meg az udvarán, vagy a kertjén keresztül folyó patakban, még a ruháját sem moshatja meg benne, mert ezzel megsérti a