Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-72

248 72. országos ülés 1902 márczius 13-án, csütörtökön. épületeinket is, még azt a kis termést is, a mit már bevittek, azt is visszahányták az okosak, a viz elzárására. Annak árát sem láttuk soha. És élveztünk öt év alatt: két árvizet és két jégverést, Élveztük különösen hárman : egyik voltam én, másik a szomszédom, kinek minden épülete összeomlott és Aranyos község. Mi, a kik ilyen nyomorúságon mentünk keresztül, azt mondtuk a miniszternek egy küldöttségben, hogy, mivel a közegei okozták, adjon 20 — 30.000 forintot. Kern adtak egy krajczárt sem. Akkor azt mondták, hogy a-védtöltések nem jók és azokat csinálni kell. A mig egy társulatnál pénz van, addig a publikum semmi, de ha elkopik a pénz, akkor jönnek hozzá megint. Összehívtak bennünket, akartak egy tervezetet elfogadtatni 3 millió és néhány 100.000 forintról és ugy, mint a többi tervezetre is, a mérnökök azt mondták, hogy ez már biztos, — biztos, hogy rossz volt (Derültség,) — erre is azt mondták, hogy a legbiztosabb. Én is azt állitottam, hogy a legbiztosabb, hogy ez is annyit ér mint a többi, mert Komárom vármegyének az altalaja kavics és futó-homok van alatta sok helyütt. A Duna felárad pl. egy kilométernyire és egyszerre csak azt látjuk, hogy a gabonánk a vizben van. A hajcsövesség folytán a viz a töltés alatt operál, a futó-homokon keresztül addig csinál egy vályuszerü lyukat, inig aztán azon keresztülömlik. A Tiszánál a viz a töltést kiszakítja, itt azonban Komáromban lesülyed alatta a töltés. Mikor Ausztria a maga vizeinek gyorsítása szempontjából a Dunát és az összes vizeket nem regulázta, hanem kőpartokkal kiépítette, magyar észjárás szerint, ha nekem az okozza a bajomat, hogy az osztrák gyorsította a vizet és a mi két nap alatt folyt le, az most egy nap alatt folyik le, akkor nekem is gyorsítanom kell a vizemet. De nem igy történt. Dévénytől kezdve legalább 180 grádics van beépítve a Dunába azért, hogy egy idegen gőzhajó-társaságnak biztosítsuk a gőzhajók járását. Bocsánatot kérek, de én három vármegyét nem adhatok egész Ausztriáért, nem azért a hajótársaságért. (Elénk helyeslés a széls'ábaloldalon.) A másik az, hogy ne engem öntsön ki a miniszter ur azért, hogy ő vigan utazzék. Ki hallotta, hogy berakatja két-három mértföldnyi távolságközökben a Dunát kövekkel, hogy a társulat reuzirozzon, a magyar városok pedig elpusztuljanak. Azok a vizek csak növekedni fognak, mert én azt el sem tudom képzelni, hogyha én a vizet nem eresztem tovább, hanem tartom, ez nekem előnyömre váljék. Eddig csak hébe-hóba 20 észtendőben volt viz, most, mióta az osztrákok ezt megcsinálták, kétszer volt 4 esztendő óta és az a csodálatos, hogy nem tavaszszal van most áradás, mint más becsületes helyen, hanem ; augusztusban, aratáskor. (Derültség.) Azután ott olyan önkénykedés megy, a milyet nem lehet látni, csak valahol Dél-Afrikában. Valakinek a i tulajdonát oly sundám-bundám sehol sem foglalják el, mint itt. A feleségemnek a Duna szigetjében levő birtokán egyszer csak azt veszem észre, hogy kivágták olyan szélességben, mint ez a fél terem, a fákat nappal, a dunai halászok pedig mind elvitték éjjel. S akkor azt veszem észre, hogy egy öl magasságra megrakták kővel. De legalább azt mondták volna, hogy kártalanítás fejében adnak valamit. Sohasem adtak egy garast sem. A hajózási ut a Duna partján ment. De a Kis-Dunapartot elreteszelték kővel. Ott nincs viz, nem lehet vontatni a hajót. Átjöttek szimplicziter az én szigetemre és ott, a mi termett, ellopták. Mert ki győzné azt, hogy minden vontatásnál ott legyen egy ember. Aztán előállnak azzal, hogy vágassam ki ezt a fát, azt a fát, ugy, hogy én kénytelen voltam azt mondani az embereimnek, hogy azzal a puskával lődd le, a melyik a kezedben van, hogyha valaki ott a szigeten turkál, vagy azt a fát bántja, a mig nincs kifizetve az ára. Az sem történt meg még sohasem, hogy 22 esztendeig ott tartson a miniszter egy kormánybiztost. A vízjogi törvény 124. §-a azt mondja, hogy ha máskép boldogulni nem lehet, a miniszternek joga van kinevezni kormánybiztost. A kormánybiztos működése legfeljebb két évig tarthat. A két év letelte után tartozik a kormánybiztos összebivni az érdekeltséget, a mely megalakítja a választmányt, megválasztja az elnököt és mikor átvette az iratokat, akkor, ha a miniszter urnak ugy tetszik, vagy ha a társulat kéri, joga van a miniszter urnak a kormánybiztos működősét még két esztendőre meghoszszabbitani. Tehát összesen csak négy évig lehet valaki kormánybiztos. Mondja meg nekem p.z igen t. miniszter ur, micsoda törvény alapján tartott 22 esztendeig egy kormánybiztost? De ennél nagyobb hibája a miniszter urnak, hogy mikor azon a gyűlésen a közönség háromnegyed része tiltakozott a 3 millió forint uj kivetés ellen, akkor eloszlatja a gyűlést a régi szokás szerint; ez Bánffy-rendszer, Tisza-rendszer, és a kormánybiztos és a főispán megpuhitotta Pozsony vármegyét, Győr vármegyét. Adott nekik ajándékokat, a mire fel sincs hatalmazva. A törvény világosan mondja, hogy a munkálatok bevégzése után a haszon arányában kell osztozkodni, de nem lehet a munkálat befejezése előtt kiegyezni, mint a hogy kiegyeztek Pozsonynyal 25 perczentre. Ki fogja ezt fizetni? Senki más, mint Komárom vármegye. Komárom fog fizetni. De a mi társulatunknál ez régi politika, ez olyan osztrák politika: a csehet a némettel, a németet a csehvel és a magyarral mindkettőt sakkban tartani. Most Pozsony leszavazza Komáromot először, ugy hogy másodszor az a gyűlés, a melyik előbb nem akart semmit sem adni, szintén megszavazza.