Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-72

lárczius 13-ún, csütörtökön. 235 72. országos ülés 1902 ni pénzügyminiszter ur. Nem vonom kétségbe ezt, s nincs is jogom azt kétségbe vonni, hogy azért tette; de mikor az általános vélemény az volt, hogy csak igy lehet tökéletesen megoldani a hitelkérdést, ő volt az, a ki lehetetlenné tette, hogy helyes mederben oldassák meg a kérdés és igy ő az oka annak, hogy ez az intézmény nem prosperálhat és nem nyúlhat a kellő erővel a mezőgazdának hóna alá, nem tudja segíteni a kisebb és a középgazdákat, és mindez azon múlik, hogy a törvény rosszul van megcsinálva. Mert az az intézmény soha sem juthat oly nagy alaptőkéhez, a melylyel segíthetne a gazdákon. Ha pedig eltelik nem tudom hány decennium, hogy akkor lesz majd sok pénze és nagy tőkéje, ám akkor már lámpással kell keresni a kisgazdát és a kis mezőgazdaságokat, mert azokból csak hírmondót sem fogunk találhatni, mind elpusztulnak. Azt hiszem, t. ház, hogy ez a legkomolyabb része a gazdasági válságnak és tulajdonképen azon fordul meg a kérdés, hogy tudunk-e, akarunk-e a kisgazdának jövedelmet juttatni, szóval, akarunk-e a földmivelő osztályon segíteni, itt fordul meg a hitelviszonyok kérdésénél. Hiszen mindnyájan tudjuk, a ki látott csak gazdaságot, ha nem is foglalkozott vele, tudja, hogyha olcsó tőkét kap a mezőgazda, kétszer-háromszor annyit képes produkálni ugyanabból a területből, mintha nagykamatos pénzzel, csak féligmeddig tudja berendezni gazdaságát. Hiszen az tény, ha összeszámítanám azon gazdaságokat, a melyek hiányosan vannak felszerelve, még pedig azért vannak hiányosan felszerelve, mert nem kaptak elég pénzt és olcsó pénzt, és azért kénytelenek ugy gazdálkodni, hogy csak a neve van meg annak, és hogy napról-napra élnek, azt hiszem, erre nézve nem fog senki nekem ellenmondani, hogy igazam van. Tehát e téren, is az ország jövedelmét meg lehetne úgyszólván kétszerezni, hogyha kellő mennyiségű és olcsó tőke állana a földbirtokos osztálynak a rendelkezésére. (Igazl Ugy van! a baloldalon.) Áttérek most, t, ház, egy másik és utolsó kérdésre, és ez a kisgazdák megmentésének a kérdése. Ez nagyon fontos kérdés: mert ha megnézzük a statisztikát és ha látjuk azt, hogy egy holdon alul, szántóföld nélkül, csak a nagy számokat mondom: 294.000 tulajdonos, egy holdon alul szántófölddel 268.000, 1—5 holdig 716.000, 5—10 holdig 458.000, 10—20 holdig 385.000, és 20—25 holdig 250.000, — tovább nem megyek, mint száz holdig, — ha látjuk, hogy ily nagy mennyisége a magyar állampolgároknak bir ily kis területtel: akkor nagyon fontos azon gondolkoznunk, megtudjuk-e tartani ezeket a magyar államnak, a magyar állameszmének, hogy ki ne vándoroljanak? Meg tudjuk-e óvni őket attól, hogy 10—20 ember kisbirtoka ne folyjék össze egy kézbe, és ne legyen egy 50—100 holdas birtokká? a mi akárhányszor történik, épen az uzsorakamatos kölcsönök folytán. T. képviselőház! Törpe gazdaság, tehát 5 holdig, 1,279.718 van Magyarországon, kisgazdaság 5—100 holdig 1,085.129. Tehát végtelen fontossággal bir, hogy ezek a gazdák megmentessenek és a magyar államnak lehetőleg megtartassanak. Hiszen ha olvassuk, hogy évenkint 60—70 ezer ember vándorol ki, okvetlenül felmerül a kérdés, hogy az illetők kisbirtoka hová lett? Rendesen az uzsorások vásárolják össze. Sajnos, az erdőkkel is ugy vagyunk. A mikor tagositják, soknak egypár hold jut, mit üzérek potom pénzért tömegesen vásárolnak össze. A kisember aztán nem hajthatja sehova a marháját, a pénznek pedig, a mi többször már tartozás lerovására megy, semmi látszatja sem lesz. A kivándorló birtokát legtöbbször a falu uzsorása veszi meg, és annak kezébe folyik össze a kisbirtok. Ép azért nagyon fontos, hogy a törpe gazdaságok megmentésére a legmesszebbmenő eszközökhöz nyúljanak, mert hiszen nem egészen közömbös dolog, hogy egy községben, a hol azelőtt háromszáz család lakott, most csak száz család lakik, mert ott aztán az állam mindenféleképen óriási veszteségeket szenved. Hiszen az adóalap nem attól függ aránylag, hogy mily nagy valakinek a birtoka, hanem a családok száma szerint növekedik, mert a fogyasztási adó képezi az állam legnagyobb jövedelmét. Már pedig az a száz család egészen más mennyiségeket fogyaszt, mint az az egy bizonyos, a ki annak a száz embernek a kisbirtokát összevásárolta, (Igaz! Ugy van! a néppárton.) Sokkal fontosabb dolog ez ma, mint maga a telepítés, mert évenkint sok ember pusztul el a régi települtekből, régi telepeken, mintha mi tíz évig telepitünk.- Ezt a statisztika beigazolja, és ez azért történik, mert a kisembert nem tudjuk megvédeni, Nem is lehet ezt csodálni, hisz az a kisember egyszerre belejön az előbbi gyámkodásból a teljes önállóságba, mielőtt kissé ismeretekhez jutott volna. Az ő erkölcsi gondoskodása nem is tételezi fel azt a sok furfangot, mely körülveszi és igy természetes, hogy áldozata lesz az okosaknak. Azt pedig tudjuk, hogy főleg a Felvidéken azok az okosak honnan kerülnek ki. Ép ezért nagyon fontosnak tartom, hogy módot találjunk arra, hogy a kisemberek megvédessenek. Erre én részemről más módot alkalmasnak nem találok, mint azt, hogy azt a kis területet megmentem annak a családnak olykép, hogy annak hozzátartozását, a birtokot sem adóban, sem más tartozásban elárverezni nem lehet. (Helyeslés bal felöl.) Ez az a radikális mód, a melylyel segíthetünk. Más mód már nem segít, nekünk meg kell mentenünk a régi telepesek ezreit, ezt pedig másként nem tehetjük, mintha őt biztosítjuk a portáján és nem engedjük meg, hogy az egy-két forintért elkótyavetyéltessék. Határozati javaslatot is fogok beterjeszteni és felkérni a kormányt, hogy ezen irányban mielőbb dolgozzon ki egy törvényjavaslatot, mely módot 30*