Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.
Ülésnapok - 1901-72
7á. országos ülés 1902 márczlus 13-án, csütörtökön. 225 julc! Halljuk!) Lássuk csak Magyarországot. Köztudomású dolog, hogy Magyarország egész Európának gyümölcspiacza lehetne. Lássuk tehát, mennyi gyümölcsöt exportálunk és mennyit importálnak hozzánk. Meg fogunk döbbenni az eredménytől. (Halljuk! Halljuk!) Hát, t. képviselőház, exportáltunk 1900-ban gyümölcsöt 46.294 métermázsát. Behoztunk pedig 148.429 mmázsát. Ez igazolja, t. ház, hogy milyen nyomorúságos és megszégyenítő állapotban van gyümölcstermelésünk. (Igaz! TJgy van! a széls'ábaloldalon.) És most még röviden foglalkozni fogok a kisbirtokosok helyzetével. (Halljuk! Halljuk!) Köztudomású dolog, hogy a kisbirtokos osztály milyen súlyos és keserves helyzetben van. Nem szükséges ezzel a témával sokat foglalkoznom, vagy azt hosszasabban bizonyítgatnom. Én csak hivatkozom a nagymérvű, és ijesztő mértékben növekedő kivándorlásra. És, sajnos, t. ház, azt veszszük észre, hogy a kivándorlás nem hogy csökkenne, hanem a kivándorlók száma évrőlévre szaporodik. Ezelőtt, t. ház, a kopár, terméketlen vidékekről vándoroltak ki az emberek. Most pedig az ország legjobb vidékeiről és megyéiből vándorolnak ki óriási mértékben. De sőt meg vagyok róla győződve, t. ház, hogy a kik tényleg kivándoroltak, azoknak a száma talán sokkal nagyobb, mint az, a melyről nekem tudomásom van, mert tudjuk, hogy ezen kivándorlók közül nagyon sokan útlevél nélkül mennek ki. Nem akarnak útlevél után nézni, mert sokan kapnak útlevelet, sokan nem, hanem egyszerűen útlevél nélkül szöknek ki az országból. A mai lapokban is olvasom, hogy Fehér vármegyéből, az országnak ezen Kánaánjából is óriási számban vándorolnak ki. Ezek a tények, t. ház, fényesen bizonyítják és igazolják azt, hogy a kisbirtokos osztály milyen súlyos helyzetben van és nagyon nehéz és bajos műveltségének hiánya miatt más megélhetési módot keresni magának. Azt is tudjuk, t. ház, hogy kisbirtokos osztályunk miért van ilyen súlyos helyzetben. Ennek sok oka van, de nagyban előmozdítja az ő elszegényedésüket az uzsoraadósság. Hiszen a szegény kisbirtokos nem bir arról tudomással, hogy hol kap jutányos kölcsönt. Fél a hiábavaló sok fáradságtól, járástól és költségtől, s igy inkább a községi takarékpénztárhoz fordul, keres magának kezeseket és ott kap azután kölcsönt. De épen ez a kölcsön teszi tönkre a kisbirtokosokat. Tudjuk, t. ház, hogy most milyen alacsony a kamatláb, hiszen a Nemzeti Banknak a kamatlába most már csak 3 1 l 2 0 ;( > . Képzelhető, hogy milyen az az ilyen uzsora-takarékpénztáraknál. Nem akarom ezt valamennyi takarékpénztárról mondani, a mi szomorú dolog volna, de, sajnos, nagyon sok olyan takarékpénztár van, mely formális uzsoraüzlettel foglalkozik. Az a szegény ember pedig nem jár az után, hogy hol kap előnyösebb kölcsönt, ide Budapestre föl nem jő a nagyobb intézeKÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. IV. KÖIET. tekhez, hanem megy oda ezekhez az apróbb takarékpénztárakhoz, a hol 8—10°/ 0 kamatot fizet évente. (Egy hang a néppárton; Még többet! 13°j 0-ot is!) Igaza van a t. képviselő urnak, a ki azt mondja, hogy tizenkettőt is, mert a kamaton kivül kezelési költség fejében számítanak 2°/o-ot. Azonkívül még egy más nagy baj van a takarékpénztári kölcsönnél: ez pedig a terhes törlesztés. A ki ugyanis rövid lejáratú hitelt vesz igénybe a takarékpénztárnál, azt a hitelt évnegyedenkint mindig nagyban kell törlesztenie, t. i. tiz perczentben, ez már egy éven át negyven perczentet tesz ki és igy az a szegény ember, ha csak néhány száz forintot vesz fel, azzal a takarékpénztári kölcsönnel valósággal meg van verve. (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) T. ház ! Nagy örömmel olvastam a lapokban, hogy van egy magyar pénzintézet, a melynek neve a Kisbirtokosok Földhitelintézete. Erről a Földhitelintézetről olvastam, hogy az igazgatóság elhatározta, hogy ezentúl kisebb kölcsönöket is fog a kisbirtokosoknak megszavazni. Ezen a tényen igazán csak örülni lehet. Van ám azonban egy nagy bibéje a dolognak ; (Halljuk! Halljuk !) ez pedig az, hogy a mi népünknek túlnyomó többsége ennek a Földhitelintézetnek még csak a létezéséről sem bir tudomással. (TJgy van! TJgy van! a baloldalon.) Hozzám, mint képviselőhöz, nagyon sokan jönnek kerületemből, szegény eladósodott kisbirtokosok, a kik a takarékpénztári kölcsönöknek nagy kamatait és törlesztését alig képesek fizetni és óhajtanák ezenkölcsönüket konvertálni olcsóbb kölcsönnel. Én őket a Kisbirtokosok Földhitelintézetéhez utasítottam, ők azonban ezen intézetnek még csak a létezéséről sem birtak tudomással. Ez az első nagy baj. A második nagy baj pedig az, hogy ha az az intézet engedélyez is majd kisebb kölcsönöket, azon kölcsönöknek beszerzése igen nagy költséggel jár. Ott van mindjárt a bélyeg-illeték, a bekebelezési költségek, az előbbeni terhek kikebelezésének költségei és azonkívül ez a szegény, tudatlan nép azt se tudja, hogy minő okmányok szükségeltetnek egy ilyen pénzintézetnél a kölcsönök beszerzésére nézve, tehát természetesen jobbára ügyvédi segélyt kénytelen igénybe venni. Vegyük már mostan, hogy egy szegény embernek pl. 300 frtnyi kölcsönre van szüksége, annak már most ügyvédi közbenjárásért kell fizetnie, bélyegekért, betáblázási dijak fejében, az előtte levő terhek kitáblázásának költsége fejében kell bizonyos összeget fizetnie, a mely kiadásai annak a kis kölcsönnek nagy részét felemésztik, ugy, hogy ő nem kap tényleg 300 forintot, hanem körülbelül csak 200 forintot, a mi pedig teljesen elégtelen. (TJgy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Én meg vagyok győződve arról, hogy a t. miniszter ur is szivén viseli a kisbirtokosok helyzetét, de mindnyájunknak kötelességünk is azt szivünkön viselni. (Ugy van! TJgy van! a bal29
