Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-71

71. országos ülés 1902 márczius 12-én, szerdán. 217 rejlik abban, ha ennek a nemzetnek minden hű fia ragaszkodik e földhöz és minden emlékhez, a mely hozzá köti. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Dinasztikus szempontból a múltban sok hiba követtetett el. Vagy nem óriási hiba-e, t. ház, a midőn nem iparkodunk közelebb hozni az uralkodó szivét a nemzet szivéhez akkor, a mikor a nemzet szive az érte vérzett fiaiért dobog? Egy babérág, egy czipruslomb Kossuth ravatalára milliók szivét nyitotta volna meg.(Igaz! TJgy van! a széls'óbaloldalon.) Ott volt a honvédszobor, az aradi vértanuk emlékének leleplezése, ott volt az érző nemzet, de nem volt a hivatalos nemzet, nem volt ott az udvartól senki. Visontai Soma: Albrecht fó'herczeg szobrának leleplezésekor ott voltak! Nessi Pál: Igen ! Ott voltak ! És voltak akkor is, a mikor a kétszeresen áruló, gaz Hentzi szégyenoszlopát áthelyezték, ott volt a hivatalos világ, ott volt a katonaság, kirendelték József főkerczeget és ünnepelték azt, a kit a nemzet megvet és átokkal sújt. (Igaz! TJgy van! a szélsőba loldalon.) T. ház! Ez nem dinasztikus politika, de nem is nemzeti politika, hanem mindkettőnek ellenkezője. Azért most élek az alkalommal és kérem a t. házat, hogy használjuk fel a magyar szabadságharcz emlékoszlopának ügyét arra, hogy mutassuk ki, mivel tartozik a nemzet az ő fiainak, a kik érte véreztek, meghaltak és mutassa meg majdan a dinasztia a szobor leleplezése alkalmával, hogy együtt dobog szive a nemzettel, hogy egyet akarunk, egyre vágyódunk, egy a szivünk, a lelkünk. (Tetszés a szélsöbaloldalon.) Éppen azért a következő interpellácziót terjesztem a t. miniszterelnök úrhoz, ugy is mint belügyminiszterhez : 1. Van-e tudomása arról a t. miniszterelnök urnak, hogy a székesfőváros törvényhatósági bizottsága egy Budapesten felállítandó szabadságharcz-szobor felállítása tárgyában még 1882. évben mozgalmat indított, mely mozgalom folytán közel 600.000 korona gyűlt e czélra össze ? 2. Felügyeleti és ellenőrzési jogánál fogva, mint belügyi miniszter szándékozik-e felhívni a székesfőváros törvényhatóságát, hogy a megalakult szobor-bizottságot utasítsa, bogy a szobor létesítése iránt haladéktalanul intézkedjék ? 3. Szándékozik-e t. miniszter ur ezen szobor ügyét állandóan figyelemmel kisérni és arról a háznak időről-időre jelentésében megemlékezni ? (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Elnök: Az interpelláczió ki fog adatni a miniszterelnök urnak. Következik Sebess Dénes képviselő ur interpellácziója a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz a magyar egyetemen tanuló román egyetemi tanulók hazaellenes magatartásáról. Sebess Dénes: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. IV. KÖTET. a szélsöbaloldalon.) A magyar kormányzati politika legszerencsétlenebb, legveszedelmesebb, mondhatnám, titkos betegsége a nemzetiségi politika. Ennek a súlyos kórságnak tünetei egyre mutatkoznak a nemzet testén, előtör a közéletben, a politikában, a társadalmi életben,mindenütt ott látjuk, foglalkozik vele a publiczisztika, halljuk a parlamentben, csupán a kormányzati politika nem foglalkozik vele. Hiszen a költségvetés általános tárgyalása folyamán hallottunk egyes kijelentéseket, szeretetteljes, türelmes kijelentéseket a nemzetiségi kérdés kai)csán, de azok, a kik ezzel a kérdéssel komolyan foglalkoznak, a kik ennek a dolognak horderejét valóban felfogják, e kijelentésekkel meg nem elégedhetnek, mert a simitgatás, a leplezgetés, a békéltetés politikája semmit sem ér. Köztudomású, hogy ez év őszén fog a nemzetközi diákkongresszus ülést tartani itt Budapesten. Ezen a diákkongresszuson részt vesz az egész müveit világ egyetemi kiküldöttei által, részt vesznek ezen a román egyetemi hallgatók is, természetesen Románia különállása szempontjából külön osztályban van szervezve. A nemzetközi jog, a kölcsönös udvariasság, de a kongresszus czélja is azt követeli, hogy minden nemzet a maga külön államiságának szempontjából külön szervezkedjék, illetve a nemzeti kiküldöttek külön szerveztessenek, külön tanácskozzanak, illetve külön tanácskozási testületeket képezzenek. És mit látunk t. ház ? Azt, hogy a magyar főiskolákon tanuló román nyelvű egyetemi hallgatóság kimondta azt most legközelebb, hogy ő ezen a kongresszuson az önálló román királyság, tehát egy tőle idegen állam kiküldötteivel együtt fog tanácskozni, ezekhez fog csatlakozni, kimondta, hogy ezekkel van nekik közös czéluk, közös törekvésük, ezekhez csatlakoznak, mert ideáljuk egy, és ez az irridenta. Sierbán Miklós: Bocsánatot kérek, ez nem áll! Sebess Dénes: Ezek az ifjak magyar államdolgárok magyar pénzen, magyar tudományon készülnek elő a jövőre. Ezek a magyar állampolgárok, a magyar nemzetnek ezek a tagjai megtagadják a magyar államiságot, megtagadják a magyar nemzetet és súlyos inzultust követnek el Önálló állami életünkön. Sierbán Miklós: Ez csak rágalom, ez nem áll. Én jobban ismerem, mint az urak. (Zaj a. szélsöbalolda lo 11.) Rákosi Viktor: Bár csak igy volna! Sebess Dénes : T. ház! A kik figyelemmel kisérik, hogy mi megy végbe Erdélyben, miféle borzasztó és a magyar nemzetre milyen végzetteljes etnográfiai folyamat megy ott végbe hazaellenes áramlatokkal segítve, azok ezen ténynek kis jelentőséget nem tulajdonithatnak. Ez az ifjúság, mely most ilyen vakmerően bizik a magyar nemzet végnélküli türelmében, indolencziájában, ez fogja képezni a jövőben a román intelligencziát, mely vezetni fog a társadalomban, a politikában és a közgazdasági életben, nemzetiségi szemponlból. Mit várjunk mi ilyen 28