Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-71

208 71. országos ülés 1902 Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. képviselőház! (Halljuk ! Halljuk !) Dr. Nessi Pál képviselő ur a következő kérdéseket intézte hozzám: Van-e tudomása a t. miniszter urnak arról, hogy a budapesti iskolaszékek valamennyi egy ellen, a főváros közoktatásügyi bizottsága pedig egyhangúlag állást foglalt a német nyelvnek az elemi iskolákból való kiküszöbölése mellett? Van-e tudomása arról, hogy ennek daczára a német nyelv oktatása a főváros elemi iskoláiban zavartalanul folyik, mert a székesfővárosi tanácsnak nincs bátorsága ezen kérdésben állást foglalni? Szándékozik-e az igen tisztelt miniszter ur még oly időben intézkedni, hogy a jövő iskolai évben a német nyelv oktatása a főváros összes elemi iskoláiból kiküszöböltessék ? T. képviselőház! Ezekre a kérdésekre a következőkben van szerencsém válaszolni. (Halljuk! Halljuk!) Először is a kérdésnek egy kis rövid hisztorikumát bocsátom előre. Tudomásom van t. i. arról, hogy a hetedik kerületi, erzsébetvárosi 1. számú iskolaszék 1900. április hó 3-án tartott ülésében elfogadta a következő indítványt: »A székesfőváros összes elemi iskoláiban ez ideig csak szokáson alapuló német irás-olvasás és nyelv tanítását feleslegesnek tartja. Megkeresi ez okból a székesfőváros tanácsát, hogy hatósági intézkedéssel már a jövő tanévtől kezdődőleg e tárgy tanítása megszüntettessék és az igy nyert idő a magyar fogalmazás és a testi nevelés intenzivebb fejlesztésére fordíttassák.« Az emiitett iskolaszék, ezen elfogadott indítványhoz képest, előterjesztést tett a tanácshoz és egyúttal megkereste a többi társiskolaszékeket is e tárgyban. A fővárosi húsz iskolaszék közül a hozzám érkezett jelentés szerint a kezdeményező iskolaszékkel együtt tizennégytől érkezett be előterjesztés ebben az ügyben: tizenhárom az indítvány mellett, egy az indítvány ellen volt. (Egy hang a szélsöbaloldalon: Melyik volt az ?) Az indítvány ellen? A hetedik kerületi 3. számú iskolaszék. (Mozgás a szélsöbaloldalon.) Nem nyilatkozott hat iskolaszék. Az iskolaszéki előterjesztések a tanügyi bizottságnak adattak ki, a mely ezeket tárgyalás alá vévén, a következő előterjesztést tette a tanácshoz — csak a lényegét idézem — : (Halljuk ! Halljuk!) Tiszteletteljes javaslatunk oda irányul: méltóztassék kimondani, hogy a német irás-olvasás és a német nyelv tanítása a székes-főváros községi elemi iskoláinak tantervéből a jövő tanévtől kezdődőleg kihagyandó. Csak

: a lényegét idéztem; ez az, a mit a bizottság határozott. A tanács, megkapván a bizottságnak ezt az előterjesztését, ezzel érdemileg nem foglalkozott, hanem felterjesztést tett a vezetésem alatt álló minisztériumhoz és a minisztériumtól kérte az uj országos tantervnek leküldését, mert köztudomású dolog az, hogy én uj országos tantervét múrczius i2-én, szerdán. dolgoztatok ki, a mihez a népoktatási törvény 56, §-a alapján jogom van.- Ezt bizonyára azért tette a városi tanács, hogy esetleg azután az országos tantervhez idomítsa az ő helyi tantervét. Én megküldöttem a kért tervezetet a városnak, de azzal a megjegyzéssel, hogy az uj országos tantervet csak akkor fogom életbe léptetni, ha a közoktatási tanács a tantervutasitásokkal elkészül és egyúttal az ismétlő-iskolai utasításokat is felterjeszti. Ez az uj országos tanterv, nem mondom bizonyosan, de talán már a jövő iskolaévben életbe lesz léptethető; tehát ennek alapján, valamint az iskolaszékek előterjesztése alapján a székesfőváros tanácsa most már érdemileg foglalkozhatik ezzel a kérdéssel és mihelyt a tanterv egyrészről a tantestületek, másrészről pedig a közoktatásügyi bizottság meghallgatása után megállapittatott, azt jóváhagyás végett elém fogja terjeszteni. T. képviselőház ! Azt nem tudom, hogy a tanács mit fog határozni. De ha a tanács az elemi iskolákból a német irás és olvasást és a német nyelv tanítását kihagyja, ez ellen nekem nincs módomban észrevételt tenni, sőt nem is lehet a törvénynél fogva; mert a törvény 55. §-a a német nyelvet az elemi iskolákban kötelező tantárgygyá nem teszi és a német nyelv kötelező tantárgyként az állami elemi iskolák tantervében sem szerepel. Én, t. ház, súlyt csak arra helyezek, — de erre azután nagy súlyt helyezek, — hogy a német nyelv ott taníttassák kellő eredménynyel, a hol a törvényhozás akarata szerint a német nyelv kötelező tantárgy, a milyen a polgári iskolában, a reáliskolában, a tanítóképzőben és a gymnasiumban. Taníttassák pedig nemcsak a német nyelv hasznosságánál és szükségességénél fogva, de taníttassák egyenesen a törvényhozás akaratából folyólag, (Helyeslés jóbbfélöl) mert hiszen a törvényhozás parancsolta ugy, hogy ezekben az iskolákban a német nyelv tanítása kötelező legyen. De a hol a törvényhozás ezt főleg pedagógiai okokból kötelezővé nem tette, igen természetes dolog, hogy ehhez kell magát a kormánynak is tartania. Kérem a t. házat, méltóztassék ezen válaszomat tudomásul venni. (Általános élénk helyeslés.) Nessi Pál: T. ház! Én a miniszter urnak válaszát tudomásul veszem, mert teljesen megfelel annak az álláspontnak, melyet e házban ón is elfoglaltam, az interpelláczió megtétele alkalmával. Engedje meg azonban a t. miniszter ur, hogy a történelmi múltba jobban visszamenjek, mert hiszen épen a miniszter urnak egy hazafias leirata volt az inditó ok e kérdés felszinrehozására. 1896-ban ugyanis a miniszter ur volt az, a ki leirt, hogy vegye fontolóra a tanács, nem lehetséges-e a német nyelvet kiküszöbölni, illetőleg a német nyelv általi túlterheléstől a,z elemi iskolák növendékeit megszabadítani. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon) Már most nekem nem is ehhez volt szavam, hanem ahhoz, hogy akkor, a mikor