Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-71

200 71. országos ülés 1902 márczius 12-én, szerdán. akkor kell sajnálni, hogyha mást helyette biztosan nem találunk, mivel pedig az elvitathatatlan tény, hogy az ónálló vámterület esetén az ipari fellendülés mindenesetre bekövetkezik, ebből levonható az a konzequenczia, hogy az ipari fogyasztás képes és feltétlenül képes pótolni azt, a mit esetleg a gazdasági téren másutt elveszítünk. (TJgy van! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) En felteszem, hogy az úgynevezett agráriusoknak csakis az a czéljuk, hogy a magyar nemzet gazdasági érdekei megfelelő istápolást nyerjenek és ebben a feltevésben melegen üdvözlöm őket még a párt részéről is, mert hiszen a pártkeretek e tekintetben nem kell, hogy elválasztó batárt képezzenek akkor, a midőn Magyarország és a magyar nép érdekeinek védelméről van szó és e tekintetben, azt hiszem, hogy a túloldal is azt kívánja, a mit mi, de hogyha az agrároknak czélja és érdekei nemcsak az általános gazdasági érdekek istápolása, hanem valami más is... (Felkiáltások jobb felöl: Hát micsoda ?) B. Feilitzsch Arthur: Mi lehet az? Eötvös Bálint: Mondjuk, hogyha nem a gazdaságért lelkesülnének csak, hanem a merkantilizmus ellen is huzalkodnának, vagy akármiféle más osztály- vagy felekezeti szempontokat ebbe a vitába belevinnének, akkor az agrármozgalmaknak legélesebb ellenzői épen az igazi agráriusok kell, hogy legyenek, mert az agrárizmusnak nem az a czélja és feladata, hogy egyes nagy agrárokat dédelgessen, hanem hogy a kis agrárokat, vagyis minden gazdát védelmezzen. (Élénk helyeslés a szélsöbalóldalon.) És mivel nem szabad megengedni azt, mint előbb mondtam, hogy pusztán azon exisztencziák védelmére gondoljunk, melyek magukat megvédeni tudják, hiszen a nagyok magukat védhetik e nélkül is, a hogy nekik tetszik, de állami támogatásba csakis azon exisztencziákat szabad vennünk, melyek önmagukban nem tudják magukat megvédeni és mivel a kisemberek hathatós védelmét nem találom meg eléggé, de meg a minisztérium általános politikája sem egyezik meg pártom politikájával, ennek a tárczának a költségvetését nem fogadom el. (Elénk helyeslés és éljenzés a szitlsobaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Nyegre László jegyző: B. Feilitzsch Arthur! B. Feilitzsch Arthur: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A földmivelésügyi tárcza 1900. évi költségelőirányzatának tárgyalásánál voltam szerencsés itt a házban, talán mint legelső, a t. földmivelésügyi miniszter urnak és a kormánynak figyelmét főleg két oly fontos feladatnak megoldására felhívni, a melyek szocziális gazdasági bajainknak, ha nem is egyedüli, de mindenesetre nagy mértékben okozói. E két, még mindig megoldásra váró nagy feladat, a hitbizomány és holtkézi birtokok kérdéseinek a magyar nemzeti érdekekkel összhangzatba hozandó szabályozása. A földmivelésügyi miniszter ur 1900. évi márczius hó 14-én tartott beszédében a hitbizományokat illetőleg kijelentette, hogy — szószerint fogom idézni — »a kormány uj hitbizományok felállítását a Felséges Urnak nem javasolta, (Helyeslés a szélsöbalóldalon.) és a sik földön nem is szándékozik javasolni sehol, (Helyeslés. Egy hang a szélsöbalóldalon: Sehol se kell!) a hol a szocziális gazdasági birtokmegoszlási kérdések számba jöhetnek.« Kijelentette továbbá folytatólag: »A kormány nem zárkózik el ridegen az elől, hogy különös kivételként Erdélyben és oly exponált vidékeken, a melyek hasonló viszonyok közt vannak, ott, a hol szocziális gazdasági és birtokmegoszlási szempontok számba egyáltalában nem jöhetnek, kizárólag erdőbirtokra, a magyar állameszme megerősítése érdekében, a Felségnek ily hitbizomány engedélyezésére esetleg javaslatot tegyen.« Örömmel vettem nemcsak én, de azt hiszem, az akkori t. ház minden egyes tagja a földmivelésügyi miniszter urnak a kormány nevében tett ezen kijelentését, habár a hitbizományok kérdésének szükséges és gyökeres megoldására a a kormánynak e két elhatározásában csakis az első lépést látom megtéve. A tényleg létező bajnak gyökeres orvoslása azonban sokkal messzebbmenő és törvényhozási intézkedéseket igényel, (Helyeslés.) a melyeket volt szerencsém 1900. évi márczius 12-én tartott igénytelen felszólalásomban részletesen és tüzetesen felsorolni, a melyekkel azonban ezúttal foglalkozni nem kívánok, mert mai felszólalásom tárgyát nem ez képezi és mert azt hiszem, hogy lesz alkalmam kizárólag e két kérdéssel annak idején tüzetesen és ismét részleteibe hatólag foglalkozni. A jelen alkalommal csak arra kérem a t. földmivelésügyi miniszter urat és a kormányt, hogy a jelzett felszólalásomban foglaltakat szíves figyelmükre méltassák, és egyúttal kérem, hogy a mennyire üdvös, a mennyire az ország érdekeivel egyező a hitbizományok kérdésében megtett első lépés, ugyanezen szempontok által vezéreltetve, méltóztassék a holtkézi birtokok kérdésében is az első lépést megtenni, legalább azzal, hogy a holtkézi korlátozó törvényeknek érvényt szerezve, azoknak jogi hatálya a királyi Curiának 1898. évi április havában tartott teljes ülésében hozott, nézetem szerint a törvényekkel meg nem egyező határozatával szemben ismét visszaállíttassák és ezzel a holtkéznek korlátlan ingatlanszerzési joga ismét a megfelelő törvényes korlátok közé szoríttassák. (Elénk helyeslés a jobb- és a szélsöbalóldalon.) Ezáltal a bajoknak legalább továbbterjedése akadályoztatnék meg és a későbbi gyökeres orvoslásnak lehetősége biztosíttatnék. (Ugy van!) T. ház! Mielőtt felszólalásomnak tulajdonképeni tárgyára áttérnék, legyen szabad magával a költségelőirányzattal és számtételeinek megfelelő csoportosításával igen röviden foglalkozva, kimutatnom, hogy a t. földmivelésügyi miniszter urnak a földmivelésügyi kormányzatot terhelő feladatoknak megoldására a kellő anyagi eszköz