Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-71

71. országos ülés 1902 márczius 12-én, szerdán. 197 az igen t. túloldal némely szónoka is kénytelen elismerni — hogy Magyarországon erős gazdasági hanyatlás kora van. Ezt a gazdasági hanyatlást már a középbirtokosoknál észleljük és nemsokára át fog térni a nagyobb birtokosokra is, hacsak megfelelő politikával nem segítünk. Az a kérdés már most, hogy ennek a politikának milyennek kell lenni? Egyetlenegyet tudok csak, a mely a gazdasági életre alkalmazva megfelel a nemzet szükségletének és ez az őszinte, egyenes, becsületes szocziális nemzetgazdasági politika. (Igaz! TJgy van! a bal- és a szélsőbaloläalon.) Ne tessék a szótól megijedni. A nemzetközi szocziálizmus és a gazdasági szocziális politika között különbségek vannak, és midőn ezt a szót használom, azt értem alatta, a mit a gazdaságban érteni kell. E tekintetben, t. ház, Magyarországnak egy óriási baja a birtokeloszlás egyenlőtlensége. (Igaz! TJgy van! a balés a szélsöbaloldálon,) Tudjuk azt, hogy a birtokok egyharmadánál több az u. n. kötött birtok, a mely a szabad forgalomból ki van véve. Ezen kötött birtoknak mobilizálása kell, hogy a magyar nemzetgazdaság leközelebbi feladatát képezze. (Igaz! TJgy van! a bal- és a szélsöbaloldálon.) Én itt most egyéni nézeteimet fejtem ki, de határozottan kimondom, hogy mindaddig, a mig ez az egyenlőtlen birtokeloszlás és a birtokforgalomnak kötött volta meg nem szűnik, a gazdasági hanyatlás sem fog megszűnni. Mert, t. ház, a hol élet van, a hol elevenség van, ott van a fejlődés, ott van az ^eredmény. De a hol a birtok egyharmada meg van kötve, ugy, hogy még a tulajdonos akarata sem segithet azon, ott mi erős gazdasági haladást soha sem találhatunk és a mi országunk földeinek jövedelme más országok földeinek jövedelmét elérni igy soha sem fogja. Mert. t. ház, azt hihetnők, hogy egy nagyobb birtokon, mondjuk egy 50.000 holdas birtokon a kezelés szakszerű volta folytán a jövedelem magasabbra emelhető, mint egy kisebb birtokon. Pedig itt óriási tévedés van. Minél nagyobb valamely birtok, annál kisebb a jövedelme. Mi tehát a nemzet érdeke? Az, hogy a birtokok nagysága elapróztassék, hogy azok öszszességének jövedelme emelkedjék. (TJgy van! TJgy van! a baloldalon.) Fölvethetnék erre azt a kérdést, hogy ugy a hitbizományi, mint a holtkézi birtok, valamint az alapitványi és az állami birtokok ne nyúlj hozzám-virágot képeznek. Hát én erre azt mondom, hogy a magyar nemzet a szerzett jogokat soha sem szokta elkobozni. Mi a jogegyenlőséget nem ugy csináltuk meg, mint a francziák, a kik a náluknál magasabbak fejét leütötték, hanem ugy csináltuk meg, hogy az alacsonyabbakat magunkhoz emeltük. (Ugy van! TJgy van! a bal- és a szélsöbaloldálon.) 1848-ban a nemesség jogai terjesztettek ki és az egyenlőség igy lett elérve. Midőn tehát azt figyelembe kell vennünk, hogy a magyar nemzet jogfejlődésének egyik jelensége a szerzett jogok tiszleletben tartása, akkor, azt hiszem, ez az egész kérdés, illetve ennek a kérdésnek kényessége el van véve és mi arra való tekintet nélkül, hogy valamely érzékeny oldalakat érintenénk, kitűzhetjük czélul a kötött birtokok parczellázását. T. ház! Vannak vármegyék, a hol a kötött birtokok az egész megye területének 60°/o-át képezik. Uray imre: Bereg vármegye! Eötvös Bálint: Ez a gazdaságra nézve nyilvánvalóan káros állapot. Mi következik ebből? Hogy különösen ezen megyékben, és azután mindenütt, a hol erre szükség van, ezek a kötött birtokok, mint a gazdasági fellendülés akadályai parczelláztassanak. Tekintettel pedig a tulajdonosakra és azok jogviszonyaira, ezen parczellázás más utón, mint egy gazdasági kisajátítási törvény utján, nem lehetséges. A parczellázást tehát keresztül kell vinnünk azért, hogya nagybirtokok a nép minél szélesebb rétegeiben eloszolhassanak; ennek módját pedig a kisajátítás alkalmazásában találjuk. Annyiszor megnyirbálták már a még törvényeinkben máskülönben szentnek nevezett tulajdonjogot, hogy ha kisajátítást adhatunk vasutak, gyárak, utczák, terek létesítése czéljából, akkor kisajátítást kell adnunk a gazdasági érdekek kielégítése czéljából is. Kecskeméthy Ferencz: Ott nagy urakról volt szó, itt meg a szegény emberek érdekeiről! Eötvös Bálint: Nagy urakról is van szó. Azt kérdem én, mi ezeknek a — ne ugy mondjuk — nagy uraknak, hanem — mondjuk — kötött birtok-tulajdonosoknak a czéljuk? Ha végigtekintünk a kötött birtokok gazdasági rendszerén, azt látjuk, hogy ott maga a kötött birtok tulajdonosa soha sem gazdálkodik. Én legalább nem tudok esetet arra, hogy egy ilyen birtoktulajdonos a maga 50—60 vagy 10.000 holdas birtokának gazdasági intézését saját személyében végezi. Mit kíván tehát ez a birtokos a földjétől? Egyszerűen jövedelmet. Ezt a jövedelmet eléri házi kezelés vagy bérbeadás utján. Ha pediglen kisajátítjuk az ő ingatlanát, elveszíti a jövedelmét? Nem, mert kisajátított földjeiért megfelelő ellenértéket kap. A midőn tehát a kötött birtok tulajdonosának érdekeit nem sértjük, akkor szabad és kell a parczellázást kisajátítás utján megcsinálni, hogy a birtokeloszlás lehetővé tétessék. És a pénzügyminiszter urnak figyelmébe ajánlanám, ha itt volna, hogy ezen kisajátításoknál és telepítéseknél a vételárt vinkulált államadóssági kötvényekben fizesse ki, hogy a magyar állam adósságai saját jiolgárainál legyenek és hogy meglegyen az illetőknek az a megnyugvásuk, hogy az ő sorsuk és az ő életük a magyar állam sorsával és annak életével van összekötve. (Élénk tetszés a szélsöbaloldálon.) T. ház! A szocziális politikának nemcsak az a feladata, hogy ezt a kirivó egyenlőtlenséget megszüntesse, a mely már évek óta közbeszéd tárgyát képezi az ország házában, hanem az is czélja, hogy a jelenlegi birtokosokon, a '"