Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-70

190 70. országos ülés 1902 márczius 11-én, kedden. A telepítési ügy ugy gazdasági, mint szocziális i és nemzeti szempontból nagyon fontos tétele a | költségvetésnek, és kell, hogy mindenkor a föld­mivelésügyi kormány kiváló gondoskodásának tárgyát képezze. Ha van kérdés, a mely e három szempontból fontossággal bír, akkor az a tele­pítés kérdése. Erre nézve minden lehető áldo­zatra készeknek kell lennünk és megfeszített erővel kell arra törekednünk, hogy e kérdésnek minél gyorsabb és minél előnyösebb megoldását érjük el. Kis eszközök azok, melyek a föld­mivelésügyi kormánynak rendelkezésére bocsát­tatnak. Elég sajnos, hogy pénzviszonyaink többet meg nem engednek, és így csak sajnálattal kell konstatálnom, hogy az 1902. évre még az a 160.000 korona is törölve lett, mely a telepí­tési alapra 1901-ben fel volt véve. Ezt csak annak tulajdonitom, hogy a közeljövőben a kor­mány a telepítés iránt nagyobb akcziót szándé­kozik megindítani, melynek keretén belül talán lehetséges lesz ezen nemzeti, közgazdasági és szocziális szempontból nagy fontosságú kérdés megoldására egy tekintélyes, a czélnak meg­felelő összeget nyerni a kormány részére. A mezőgazdaság és közgazdaság különböző ágainál 151 millió koronával találkozunk. Ez az a tétel, mely legközvetlenebbül szolgálja a kis exiszteucziák érdekeit, a mennyiben a föld­míves nép ismereteinek szélesbitésére szolgáló kiadások jelentékeny része e czim alatt vétetett fel. Itt vannak felvéve azok a kiadások, melyek a szövetkezeti ügynek emelésére fordíttatnak, a mennyiben a kormány részéről ezeknek kamat­mentes kölcsön helyeztetik kilátásba. Itt vannak a gabonaraktárak létesítésére szükséges kiadások, melyek szövetkezeti alapon terveztetnek, itt van­nak a gazdasági érdekek czéljaira szolgáló egy­letek és körök, a vetőmagnak a gazdaközönség közt nagyobb mérvben leendő kiosztásának költ­ségei. Köztudomású, hogy mennyire károsan hat termelési viszonyainkra, hogy gazdáink rossz és nem elég hasznot hozó magvakat használnak, mert ezek ugyanannyi munkát, fáradságot és tőke­befektetést igényelnek, mint, a jó magvak. A földmivelésügyi kormány meggyőződést szerezvén arról, hogy egyes vidékeken a kisgazdák köré­ben a vetőmag nem felel meg azon viszonyoknak, melyek a jó hozamot biztosítják, jelentékeny összeget vesz fel a költségvetésbe, hogy ezen magvak kicseréltessenek és a hol lehet, ingyen is jó vetőmagot juttasson a népnek. (Helyesles.) Itt van a len- és kender-termelésre megfelelő összeg^ felvéve. És ha a földművelési vita keretén belül jó volna foglalkozni valamely kérdésnek bővebb megvitatásával, akkor helyesebb vitát nem vá­laszthatna a képviselőház, mint épen ipari ter­mékeink termelése körüli mulasztásaink meg­beszélését, azon ut kijelölését, mely jövő haladá­sunk felé vezet. Mikor statisztikai adataink milliót és milliót mutatnak fel, mint behozatali czikket, a melyben mi a külföldnek közönséges adófizetői vagyunk, mikor ugyanezeket szor­galommal — és nem tagadom, nagyobb tőke­befektetéssel — el lehetne érni, akkor azt hiszem, hogy a magyar gazdasági életnek oly nevezetes tételével, mint ez, nem is találkozha­tunk és itt kiegyenlíthetjük azon ellentéteket, melyek talán igazságtalan keserűségekben keres­nek megoldást. Nem akarom ezt a mai divatos jelszavakkal hosszában és széltében fejtegetni a t. háznak, csak arra hivom fel a gazdaközönség figyelmét, hogy saját bajainak orvoslására ezen az utón próbáljon törekedni, mert ez az az ut, a hol más érdekek érintése és rontása nélkül legkönnyebben czélt érünk. Ugyanezen czimnél van felvéve a »Néplap« részére egy jelentékeny összeg. Egy kis lap ez, melyről az ember azt hiszi, hogy jelentéktelen semmiség, de a melyre rendkivül nagy szüksé­günk volt, a melyre nagy hivatás vár, melynek egy részét ma már teljesítette és el is érte. Emlékezzünk vissza azokra a közelmúlt szomorú időkre, mikor a szocziális tanok hatása oly fel­tűnően kezdett mutatkozni ebben az országban, mikor nem volt eszköz és mód arra, hogy ezek­kel szemben a felvilágosodottságot, a nyugodt Ítélkezést a nép közé vigyük; ez a lap, mely az országnak talán minden nyelvén megjelenik, egyik eszköz volt arra. hogy egészségesebb fel­fogást, józanabb ítélkezést és okosabb kitani­tási módot találjunk, melyh'el a nép szivéhez férkőzhetünk, melylyel irányítjuk őket ahhoz a czélhoz, hol saját javulásukat érhetik el. {He­lyeslés.) Itt van még — utolsónak említem fel —• a Székelyföldön létesítendő gazdasági egyesület támogatására előirányzott 70.000 korona, mely az előbb emiitett 30.000 koronával elég tekin­télyes összeget képez arra, hogy mint kezdemé­nyező lépés a székely nép anyagi felsegélyezésé­ben a kormány által igénybevétessék. A gazdasági munkások ügye a költségvetés szerint a kormány gondoskodásának tárgyát képezi, hiszen egy kormány alatt sem tétettek épen szocziális szempontból oly sokoldalú és oly számos, a gyakorlati életben bevált intéz­kedések, mint épen a földnrvelésügyi miniszter kormányzata alatt. (Igás! Ugy van!) A selyemtenyésztés rovatánál csak egypár szóval emlékezem meg arról, (Halljuk! Hall juh !) hogy itt ugy a bevételi, mint a kiadási rovatnál 500—500 ezer korona emelkedést ta­lálunk, mely egyrészről a nagyobb mértékű selyemtermelésnek, másrészről az ezen selyem­termelésből eredő eladási összegeknek felel meg. És e helyen ismételve, mint minden évben, el­ismerésemet kell, hogy kifejezzem azon férfiú iránt, ki nemes önzetlenséggel és odaadás­sal teljesiti a selyemtenyésztés és termelés körül rég megkezdett és hatékonyan folytatott műkő dését. (Helyeslés.) Különben ez a selyemfenyész­tés mindig mosolyt csal az ajkakra, valahány­szor szóba kerül, pedig ez nem oly kis kérdés

Next

/
Thumbnails
Contents