Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-70

178 70. országos ülés 1902 márczius 11-én kedden. sikerült tehát az V. ügyosztálynak az intrikája, (Derültség a jobboldalon.) nem sikerült a huzavonája. Legyen meggyőződve a t. képviselő ur, hogy legjobb akarattal vagyok a kérdés iránt, és az Y. ügyosztályt buzdítani fogom, (Derültség a jobboldalon.) hogy ezután a t. képviselő ur tetszését jobban kiérdemelje. T, képviselőház! Különben nem olyan egyszerű ám ez a kérdés, mint a hogy a képviselő ur látja a maga igen nagy buzgalmában, a melyet, mondhatom, csak elismeréssel fogadok, mert csak ügybuzgó és lelkes emberekkel, a kik valamely szakma, valamely eszme mellett — a mely hozzájuk közel áll — buzgólkodnak, igazán lelkesednek, lehet valamit csinálni. Én ezt elismerem. és a t. képviselő ur sok szemrehányását, a melyek egy részét. — vagy a mint Molnár János t. képviselő ur, tulvive a dolgot, tegnap mondotta — az egészet a felelősségnél fogva magamra vállalom, de némileg enyhítve kell azokat látnom. Mert egyes törvényeknél, a bírságoknál kivételt nem lehetett tenni, mikor a bírságok összes fajtáit ide felvettük. így hát ez a szemrehányás nem egészen indokolt. Mert nem olyan egyszerű dolog ám az, a mit a t. képviselő ur szemére vet az V. ügyosztálynak, illetve szemünkre vet nekünk, hogy t. i. miért nem mondjuk ki az egyesületekre a szövetségbe való kényszerbelépést. Azért nem. t. képviselő ur, mert akár egyeseknek, akár egyesületeknek belépésre való kényszerítése nem olyan egyszerű kérdés. Azt adminisztratív utón nem lehet kimondani. Az egy jogi kérdés, a melyet törvény nélkül én, a magam részéről, nem mernék csinálni. Barta Ödön: Nem is szabad! Széll Kálmán miniszterelnök: Nem is szabad csinálni, nem is akarom csinálni és igy az adminisztráczió terén ebben az irányban a t. képviselő ur kívánalmának nem tehettem eleget. Az meg épen nem olyan egyszerű dolog ám, azt mondani, hogy mindenki 17 éves korától kezdve tartozik ezt vagy azt teljesíteni. Ezt törvény nélkül épen nem lehet megtenni. Ezek olyan dolgok, a melyek meggondolást és okvetlenül törvényhozási intézkedést igényelnek, mert törvény nélkül ilyen mélyen belenyúlni a polgárok társadalmi életébe és szabadsági fényeibe nem lehet. (Helyeslés.) A mi a megadóztatást illeti, azt sem lehet kimondani, vagy legalább nekem lehetetlen szankczionálnom akármilyen egyletnek azt az alapszabályát, hogy valaki tartozik ennyit vagy anynyit fizetni; mert ebben az országban más adót fizetni, mint a melyet a törvényhozás elrendel, senki sem tartozik akár állami, akár községi, akár törvényhatósági adóképen. Bármilyen egylet, akármilyen üdvös legyen is a ezélja, önmegadóztatási joggal bír ugyan, de kényszer-meg adóztatási joggal nem bír. (Igaz! Ugy van!) Ezek olyan dolgok, a melyek nagyon alapos megfontolást és minden irányban való megvizsgálást igényelnek. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) A mi a biztosítási társaságok ügyét illeti, a t. képviselő ur talán emlékezni fog, hogy mikor egyszer harmad- vagy negyed-magával, társaival nálam megjelent és nekem egy kérvényt adott át, — az talán két évvel ezelőtt történt . . . Óváry Ferencz: Igen, két év előtt volt! Széll Kálmán miniszterelnök .. . már akkor én a t. képviselő urnak válaszomban kijelentettem, hogy ezt az eszmét, ezt az elvet a magam részéről helyesnek, igazoltnak tartom és nem vonakodom, hogy ezt — természetesen megtartva a kellő mértéket, nem követve el semmi igazságtalanságot, hanem mindenkinek a jogát respektálva — vigyük be ennek az ügymek a rendezésébe. Hogy a tüzbiztositási intézeteknek maguknak is érdekükben áll, hogy lehetőleg minél kevesebb káreset forduljon elő és hogy azoknak nem kárára, hanem előnyére fog szolgálni in ultima analysi azoknak a bevonása, az előttem kétségtelen, és azt a r ez él elérésére nagyfontosságú lépésnek tartom. Én tehát az eszmét nem utasítom el, a mint hogy nem utasítottuk el annak idején sem, és ebben az irányban bizonyos lépések történtek is: az illető társulatoknál is megtettük a kellő lépéseket, hogy nyilatkozzanak, tárgyalják a kérdést, szóval adjanak materiálét arra vonatkozólag, hogy ők is bizonyos mértékig bevonassanak, sőt, mivel nem tehet mindent az állam, az lehetetlen dolog, hanem a társadalomnak is kell tennie és azoknak a faktoroknak, a kiket be lehet vonni bizonyos társadalmi működésbe vagy funkezióba. — azaz csak maradjunk meg a működés mellett és a funkezió szót ne tessék felvenni a Naplóba, hogy Madarász t. képviselő urat is a magam részéről kibékítsem... Madarász József: Nem feszélyeznek önök engem! Széll Kálmán miniszterelnök: Nem érdemlem meg ezt a keserű kifakadást! Madarász József: Nem feszélyez! Széll Kálmán miniszterelnök: Nem is kell, hogy feszélyezze a képviselő urat! . . . Hát igenis szívesen fogom a kérdésnek ezen részére is súlyt fektetve a kérdés megoldásánál és a törvényjavaslat szerkesztésénél ezeket a szempontokat is figyelembe venni. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezért mondtam magánúton a képviselő urnak, a miért most neki köszönettel tartozom, hogy ne terjeszszen határozati javaslatot a képviselőház elé, nem mintha azt hinném, hogy a minisztériumnak derogál magát egy határozati javaslatnak alávetni. Isten mentsen, hanem azért, mert nem szeretem, ha határozatokkal megköti a ház magamagát, és dolgokat, a melyek nincsenek még megérve és csak ezután várnak megoldásra, már idő előtt bizonyos pontokban, bizonyos kijelentésekkel megköt. Hiszen nincsen is abban a helyzetben a ház egyik tagja sem, hogy egy öt vagy hat pontból és ugyanannyi kivan-