Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-64

12 Bí országos ütés 1902 márczius k-én, kedden. anyakönyvi felügyelőket értem, kik ugy lettek hirtelenében a helyhatóságokhoz beállítva, hogy helyhatósági felügyelet alatt nem állanak. Ezek az anyakönyvi felügyelők közvetlenül a belügyminiszter ellenőrzése alatt állanak ós nem tudok esetet, hogy a központból valamelyik felügyelő valaha a helyszinen ellenőrzés alá vétetett volna. Én elhiszem, hogy a tisztelt anyakönyvi felügyelő urak lelkiismeretesen végzik dolgukat, de az állam helyhatósági közegeit helyszíni ellenőrzés nélkül hagyni nem helyes. (Ugy van! Ugy van! jobb felől) A költségvetésben a községi közigazgatási tanfolyamok 100.000 koronával szerepelnek. Én ezeknek a tanfolyamoknak a felállítását a legszerencsésebb ideák egyikének tartom. Ezek a tanfolyamok vannak hivatva arra, hogy előkészítsék Magyarország reformálandó közigazgatásának azon elemeit, melyek a községek közigazgatását, azt a közigazgatást, melyen az állam öszszes szervezete fog nyugodni, ellássák erőkkel, melyek aztán annak életképes tartalmat adjanak. Ezen tanfolyamokat végzett ifjak lesznek hivatva arra, hogy magasabb szakképzettségükkel a községek élére helyezett vezetőknek megfelelő társadalmi tekintélyt biztosítsanak. E czél eléréséért nem kell az áldozatot sajnálni. Én a költségvetésben előirányzott 100.000 koronát e czélra elegendőnek nem látom. Ezen összeg az előző évben sem volt elégséges, pedig a tanfolyam első évében inkább a vagyonosabb elemek jelentkeztek hallgatókul. Azok az ifjak, kik évek előtt csak a középiskola 6 osztályát tudták elvégezni, jobbára azért hagyták félbe tanulmányaikat, mert szegények voltak; ezeknek tehát segítségre, támogatásra vau szükségük, hogy megszerezhessék a jegyzői képesítést. Az állam, ha őket czéljukhoz segiti, nemcsak az által tesz hasznos beruházást, hogy belőlük képzett községi tisztviselőket nevel, hanem az által is, hogy a társadalmi elzülléstől megóvja, s nem hagyja, hogy belőlük életczél nélküli veszélyes proletárok váljanak. Ugy látom, hogy e czélra jjontosan meghatározott összeget a költségvetésbe felvenni nem lebet, mert az az adott viszonyoktól függ; de kérem a miniszterelnök urat, karolja fel sorsukat nagylelküleg, mert előreláthatólag, midőn a három évi átmeneti tanfolyam, melyen a hat osztályú minősítés is elég — lejár és nyolcz osztály elvégzése adja meg a minősítést a tanfolyam hallgathatására, a tanfolyamok nem lesznek oly nagy számban látogatottak és szükség lehet arra, hogy legyen tartalék a jegyzői szukreszczenczia betöltésére. A segélyezés módszerénél nem idegenkedném attól az ideától sem, hogy a segélyre szorult hallgatóknak, addig, mig oly állásba jutnak, hogy a kapott segélyt visszafizethetik, állami kölcsönt nyújtsanak. A katonaságnál az orvosnövendékek szintén ilyforma segélyezésben részesülnek és ez tudtommal hálásan szokott megtérülni. Ezeket kívántam elmondani a költségvetés keretében és most áttérek felszólalásom másik tárgyára. (Halljuk! Halljuk!) T. ház! A költségvetés általános tárgyalása alkalmával egyéb kérdések között a közgazdasági igazgatás kérdéseivel is foglalkoztam. Akkor azon nézetemnek adtam kifejezést, hogy mindaddig, mig a törvényhatóságokban a közgazdasági igazgatásnak megfelelő helyi szervei nem lesznek és azok az általános közigazgatás egységes keretébe bele nem illesztetnek, nagyobb közgazdasági eredményeket elérni nem fogunk. (Ugy van! jobbról.) A közgazdasági igazgatás ezen szerveinek konstruálását a közigazgatás általános reformjával hoztam kapcsolatba, — azért a belügyi tárcza költségvetésének tárgyalását vélem alkalmasnak arra, hogy ezen közgazdasági igazgatási szervezetet a vármegyei közigazgatás keretébe beillesztve megkonstruáljam. (Halljuk ! Halljuk!) Mielőtt azonban ezt tenném és a közigazgatási reform szervezeti kérdéseivel, habár csak nagyobb körvonalakban is, konkrét alakban foglalkoznám, előzményül a reform k-ilaszthatlan megalkotásának okadatolásául egy kis kitérést teszek. T. ház! Közigazgatásunk szervezeti fejletlenségének egyik legnagyobb okát az 1883. évi XV. t.-czikkben találom. Ez a törvény, mely fixirozta a vármegyei dotácziókat, megakasztotra közigazgatásunk fejlődését, s szervezetét mintegy petrifikálta. Tiz évig sínylődtek a vármegyék a törvény miatt, mert önmegadóztatás utján alig egy-két gazdagabb vármegye tudott valamit segíteni magán. A. vármegyék elégületlenséggel eltelve, mintegy irigykedve nézték, hogy mig az állami igazgatásnak más szervei és a kir. bíróságok is az állam folytonos gondoskodása mellett ugy a hogy fejlődnek, a vármegyék, az igazgatásnak azok a szervei, melyeken az állami igazgatásnak minden többi szerve mint fundamentum nyugszik, egy elhibázott törvény miatt az állam mostohájává lettek. A helyzet végre tarthatatlanná vált, s midőn az 1893-ban hozott IV. törvénynyel az állami tisztviselők fizetése szabályozva lett, a vármegyék számkivetése is megszűnt. Azóta a vármegyei tisztviselők javadalmazása is nagyban javult, s csak szervezetük maradt a régiben. Ez az állapot juttatta a vármegyei közigazgatást mai képtelen helyzetébe és pedig oly helyzetbe, hogy tisztviselői ma erkölcsi csőd előtt állanak. T. ház! Nem akarok én túlozni, de szükségét látom annak, hogy e kérdésekkel itt az ország színe előtt pártatlanul, de teljes őszinteséggel és nyíltsággal foglalkozzunk és tárjuk fel a helyzetet a maga valóságában. A mint már érintettem, 1883-tól 1893-ig a vármegyék dotácziója fix összegben volt megszabva, s a miatt fejlődni képtelenek voltak — azonban 1893. éven innen javadalmazásukra, sőt itt-ott némi munkaerő - szaporításra is figyelem fordíttatott. Ezt azonban szervezeti fejlődésnek